Berrettini tenisze megvan Djokovic legyőzéséhez, a feje lesz a kérdés

A világelsőnek már tavaly is elképesztően indult a szezonja, ám a koronavírus-járvány elvette a lehetőségét annak, hogy végigvigye az év eleji lendületét. Idén viszont úgy tűnik, nincs az a tényező, ami megállíthatja Djokovicot, még a lehetetlennek tűnő feladatot is megoldotta azzal, hogy legyőzte Rafael Nadalt a Philippe Chatrier salakján. Ehhez mérten szinte rutinfeladatnak hat a Berrettini elleni döntő, ám még mielőtt idejekorán neki ítélnénk a győzelmet, megnéztük, hol dőlhet el a párharc.

Lehetséges, hogy van jobb adogatás a férfi mezőnyben – Reilly Opelka és John Isner jelentkezik – ám az is biztos, hogy nincs sok ilyen ATP-szinten. Ráadásul, ha a teljes képet nézzük, Berrettini jóval több egy egyszerű szervagépnél: termetéhez mérten kiválóan mozog, a rövid labdákat hatékonyan támadja brutális erejű tenyereseivel, ráadásul van annyira jó keze, hogy akár a röptékkel is be tudja fejezni a labdameneteket.

Tulajdonképpen a teljes döntőt fel lehetne húzni egy ütésre, Berrettini szempontjából ugyanis minden azon áll vagy bukik, hogy milyen napja lesz adogatóként. Bár a mezőny nagy részével szemben alapvonalról is képes hatékonyan teniszezni, Djokovic ilyen szempontból egészen más szint, tehát rengeteg olcsó pontra lesz szüksége, vagy legalább arra, hogy a szerváival kinyissa a pályát, minél többször a tenyeresére csalva a labdát.

Berrettini a verseny során ötször veszítette el a szerváját, ebből hármat Felix Auger-Aliassime vállalt, aki ellen 14 bréklehetőségéből hatot kihasznált az olasz. Hasonló arányokra Djokovic ellen aligha számíthat, tehát ellene mindenképpen jobban kell tartania magát – valószínűleg azokban a játszmákban lesz esélye, amelyekben egyáltalán nem veszít el adogatójátékot. A neheze viszont csak utána jön, mert a brék és a rövidítés egyaránt pokoli kemény feladat Djokovic ellen.

Nincs abban semmi meglepő, hogy Berrettini a nyerő ütéseinek több mint 75%-t tenyeres oldalról szerzi, elvégre tudatosan próbálja így felépíteni a labdameneteket. Sokszor nem kell túlgondolkodnia a helyzetet, hiszen ha vissza is jönnek a szervái, gyakran azonnal támadható labdát kap, amit leginkább a tenyereseivel szokott meggyorsítani. Ez a szándéka akkor is, amikor alapvonalról kénytelen lejátszani a labdameneteket.

2018 és 2019 a mentális fejlődésről szólt az ő esetében, 2021-ben pedig a fonákról lépett előre, szinte példátlan módon. Rendkívül ritka, hogy valaki a húszas évei elején képes ekkorát ugrani az egyik alapütésénél, Berrettininek mégis sikerült úgy összeraknia a fonákját, hogy az ne legyen azonnal támadható, egyértelmű gyenge pont a játékában. Ha kell, képes teli lappal gyorsítani a játékot, nyeséseivel pedig hatékonyan lassítja a tempót, hogy aztán kitáncolhasson a tenyeres oldalra.

Ellenfelei így is elsősorban a fonákját próbálják támadni, és Djokovic esetében is ez tűnik a leginkább célravezető taktikának, vagyis meghatározó kérdés lesz, mennyire tud stabil maradni nyomás alatt az olasz erről az oldalról. Djokovic ellen ráadásul fokozott kockázat rejlik a fonák oldalról ütött tenyeresekben, és ha ezekben a helyzetekben nem üt elég élesen és keményen az olasz, azt kíméletlenül meg fogja büntetni a világelső.

Nem csak Berrettini adogatása bizonyult komoly fegyvernek az elmúlt két hétben, de a világelső menetelésében is meghatározó szerep jutott a szerváknak. Djokovicot csupán ötször tudták brékelni az előző hat mérkőzésén, egynél többször pedig csak Denis Kudla tudta elvenni a 19-szeres Grand Slam-bajnok adogatását. Akadt olyan mérkőzés is, amikor egyetlen bréklabdát sem kellett hárítania Djokovicnak, a Kevin Anderson elleni második körös meccsén tökéletesen szervált.

230 km/h-s szervákat nyilván nem kell Djokovictól várni, cserébe remekül variálja és helyezi az adogatásait, könnyen és jól nyitja meg a pályát, onnantól kezdve pedig, hogy ő támadhat, nagyon nehéz vele mit kezdeni. Első szervák mögött gyakorlatilag érinthetetlen volt Wimbledonban, 85%-ban megnyerte a labdameneteket, ráadásul – és ez ebből a statisztikából nem derül ki – szokása szerint nyomás alatt, kiélezett helyzetekben nagy százalékban hozta pályára az elsőket.

Tekintettel arra, hogy Berrettini fogadóként nem tartozik az elithez – az ATP statisztikai rendszere a 75. helyre sorolja őt – várhatóan Djokovic első szerváival szemben nem sok esélye lesz majd a döntőben sem. Másodikaknál több keresnivalója lehet, amennyiben tenyeressel a labdák mögé tud kerülni, ám ezt elmondani könnyebb, mint megvalósítani, a világelső ugyanis nyilván mindent megtesz majd annak érdekében, hogy ilyen helyzetekből minél kevesebb forduljon elő.

Hogy mekkora nyomással kell szembesülniük Djokovic ellenfeleinek, az szépen visszaköszön a fogadóstatisztikáiban. Az elődöntőig vezető úton 44%-ban nyerte meg fogadóként a labdameneteket, és ami egészen elképesztő: szinte mindegy volt, hogy az ellenfelek beütik-e az első szerváikat, mert egyedül Jack Draper jutott el a 70%-os hatékonyságig, még az első fordulóban, akit egyébként a meccs végére hatszor brékelt le a világelső.

Ezt a sormintát Denis Shapovalov valamelyest megtörte azzal, hogy az első szervái mögött 79%-ban megnyerte a labdameneteket, ami megfelelt az egész tornán mutatott átlagának. A kanadai ezzel tudta igazán szorossá tenni a találkozót, szinte mindenben egy szinten volt Djokoviccsal, egyedül a bréklabdák kihasználásában volt hatékonyabb a világelső: miközben ő tízből háromszor megcsinálta a bréket, Shapovalov a 11 lehetőségéből mindössze egyet használt ki.

A meccs két fontos (bár kétségtelenül nem forradalmi) dologra is rávilágított, ami hasznos lehet Berrettininek. Egyrészt azt, hogy az első szervát muszáj jó százalékban beütni, mert bomba szervákkal még Djokovic ellen is irányítani lehet a labdameneteket. Másfelől pedig láthattuk az elkerülhető hibák jelentőségét is: Shapovalov ugyanis többnyire úgy veszítette el a szerváját, hogy buta rontásokkal magára húzta Djokovicot, ami ritkán szokott ellene beleférni.

Djokovic pontosan harmincszor annyi Grand Slam-döntőnél jár, mint a túloldalon álló Berrettini. Ez a fajta tapasztalatbeli különbség önmagában sokat nyomhat latba, az olasznak azzal a sok újdonsággal is meg kell küzdenie, ami egy ennyire rangos eseményen várja a játékosokat, és ami a világelső esetében tulajdonképpen már rutinszerűen működik. Ezerszer volt már ebben a helyzetben, tudja, mit hogyan kell csinálnia, és általában meg is birkózik ezekkel a kihívásokkal.

Ami ezúttal Djokovic esetében is újdonság lehet, az a szokásosnál is nagyobb tét – elsősorban a saját elvárásainak a súlya. Évek óta bevallottan azért küzd, hogy utolérje a Grand Slam-győzelmek számában Federert és Nadalt, amelytől most lényegében egy karnyújtásnyira került, ráadásul egy nyerhetőnek tűnő mérkőzésen. De esélyek ide vagy oda, láttunk már annál nagyobb meglepetést is a sportban, mint amire Berrettini készül vasárnap délután.

Márpedig abban az esetben, ha Djokovic fejben nem 100%-os, ha a történelmi siker, illetve a naptári Grand Slam lehetősége túlságosan beférkőzik a fejébe, akkor azok az apróságok, amelyek 2011 óta szinte kivétel nélkül az ő sikerét eredményezték, most nem biztos, hogy neki kedveznek majd. Elvégre a teniszben – és a Nagy Hármas sikereit ez teszi igazán különlegessé – sokszor tényleg csak néhány centi választja el a sikert a bukástól.

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.