Wawrinka sírt az öltözőben a US Open-döntő előtt

Öt perccel azelőtt, hogy Stan Wawrinka kisétált volna az Arthur Ashe-re, hogy megvívja újabb Grand Slam-döntőjét a világelső Novak Djokovic ellen, a svájci teniszező közel állt ahhoz, hogy összeomoljon.

"Remegtem az öltözőben, majd amikor Magnusszal, az edzőmmel megbeszéltem az utolsó részleteket, elkezdtem bőgni. Teljes testemmel remegtem" - mondta a meccs után Wawrinka, aki ilyen előzmények után lépett hát ki a US Open férfi egyesének fináléjára.

Nem félelmet érzett, de nem is az olyan jellegű nyomás miatt jött ki rajta mindez, amit alapból gondolnánk, hanem ez egyszerűen csak a reakció volt a trófeaéhségére, és arra, hogy nem akarta hagyni kicsúszni ezt a Grand Slamet a kezei közül. Ha pedig így szemléljük a dolgokat, ennél jobb dolog nem igazán történhetett volna vele.

"Nem akartam Grand Slam-döntőt veszíteni, ennyire egyszerű. Ez volt az egyetlen ok. Már reggel, amikor felkeltem, azt éreztem, hogy nem akarok veszíteni, és minél közelebb kerültünk a kezdéshez, annál inkább elhatalmasodott rajtam ez az érzés. Talán emiatt voltam ideges" - elevenítette fel a vasárnapi emlékeket a svájci klasszis, aki immáron három GS-győzelemnél jár, és a jövő évi wimbledoni tornán (immáron az Eurosport képernyőjén!) a karrier Grand Slamért fog pályára lépni.

Wawrinkát tehát volt, ami motiválja - saját elhatározása. Nem kezdett jól, de szépen lassan belejött a meccsbe, és egyre inkább bejöttek a nagyszerű tenyeresei és fonákjai, szétlőtte Djokovic térfelének vonalait a majd négy órás találkozón, amelyen szinte egy pillanatig sem remegett meg. A szerb 17 bréklabdájából 14-et hárított, az utolsó játszmában nem veszítette el az adogatását, pedig a világ egyik legjobb fogadója állt a túloldalon. Wawrinka demonstrálta az erejét, és a tavalyi Garros után másodszor is szetthátrányból győzte le GS-tornán Djokovicot 6:7, 6:4, 7:5, 6:3-ra.

Djokovic a döntő után azt mondta, Wawrinka bátrabb volt a kulcspillanatokban, így megérdemelten nyert. Nehéz vele vitatkozni.

A szerb világelső a mérkőzés utáni, hosszabb nyilatkozatában elmondta, nagyon bánja, hogy a bréklabda-kihasználása olyan volt, amilyen - egy szóval mondva rettenetes. 3/17 a 6/10 ellenében. A döntő momentumok közül talán ez volt a legfontosabb.

"Egy ilyen mérkőzésen, ha nem használod ki a lehetőségeidet, a másik fél ki fogja. Belépett a pályára, agresszívan teniszezett, én meg csak vártam, hogy valami történjen. Ennyi történt" - magyarázta Djokovic.

Stan ennél jobban nem lehetett volna "Man", mint vasárnap délután volt. Kegyetlen tornája volt a svájcinak, hosszú és fárasztó meccseket játszott, meccslabdát is hárítania kellett a harmadik körben Daniel Evans ellen, míg Djokvic mindössze három találkozót játszott végig a döntőig vezető úton. Ennek ellenére hiába tűnt úgy a meccs folyamán néhányszor, hogy Wawrinka a fáradtabb, végül Djokovic volt az, aki fizikálisan megtört.

"Próbáltam a közelében maradni, próbáltam keményen játszani és nem mutatni az irányába semmi érzelmet, semmi fájdalmat, semmi görcsöt. Semmit. Rettenetesen szenvedtem a pályán, de nagyon büszke vagyok arra, amit elértem" - mondta a mérkőzés után "Stanimal", akinek nem véletlenül ez a beceneve, hiszen gyakorlatilag soha nem látni őt elfáradni, hatalmas ütései vannak, bombaerős szervái, és bár sokszor tűnik lomhának a pályán, mégis mindenhova odaér.

Bár Wawrinka már 31 éves, és immáron háromszoros GS-győztes, még mindig a legtöbben lebecsülik egy-egy ilyen nagy meccs előtt. Pedig az erő, amivel rendelkezik, ha előjön belőle és a legjobb teniszét hozza, a világon bárki ellen legyőzhetetlenné teszi. Persze tudjuk, nagy szüksége van arra, hogy motivált legyen, mert ha nem az, akkor hajlamos darabjaira hullani, és pillanatok alatt odadobni egy-egy meccset az ellenfeleknek. Talán ez az, ami miatt nehéz őt odaképzelni a nagy négyes közé, de amint az Djokovic is elmondta, a svájci igazi "nagy meccs-játékos".

Ezt mutatja a statisztika is: ez volt zsinórban a 11. finálé, amit megnyert, közte van két GS-döntő az aktuális világelső ellen. Vasárnapi (hétfő hajnali) győzelmével utolérte a GS-győzelmek számában Andy Murrayt, aki épp az előző majoron, Wimbledonban szerezte meg a maga harmadik nagy trófeáját. Wawrinka egyébként ezzel olyat tett, amire a "nagy testvér" Roger Federer sem volt képes, hiszen immáron másodszor verte meg GS-döntőben Djokovicot, ráadásul akkor, amikor a szerb évek óta uralja a férfi teniszt.

Stan elmondta, bár nagyon büszke arra, amit eddig elért a karrierje folyamán, tudja, hogy közel nincs olyan szinten, mint mondjuk vasárnapi ellenfele - sem nagy tornát nem nyert közel sem annyit, mint Djokovic, sem elődöntője, döntője nincs annyi, mint mondjuk neki, vagy Nadalnak, vagy Murraynek. Ugyanez a helyzet a világelsőséggel is.

Ennek ellenére Wawrinka reformer lehet a férfi teniszben így, 30 fölött is, hiszen ilyen szintű erőteniszt talán senki nem játszik a mezőnyben. Tudjuk, hogy nehéz helyzetekben is képes a legjobbjával előrukkolni, zseniális ütései vannak, nem igazán kérdez, csak zúdítja az ellenfél térfelére a nagyobbnál nagyobb fonákjait és tenyereseit.

Ha ehhez hozzávesszük, hogy jövőre Federer ugyan vélhetően kipihenten és egészségesen tér vissza, de a honfitárs már 35 éves, ráadásul súlyos meccshiánnyal fog belevágni az új évbe - plusz ki tudja, meddig csúszik hátra a világranglistán, és milyen sorsolást kap majd mondjuk az Ausztrál Openre. Nadal formája is ingadozó, és nála is kérdés az is, a teste mennyit bír. Murray a US Openig szenzációs 2016-ot produkált, ott azonban Nishikori ellen elvesztette a fonalat. Djokovic ugyan két majort megnyert idén (közte az eddig hiányzó Roland Garrost), de az a fajta uralom, amit az előző években láthattunk, ezen a nyáron mintha kicsit megtört volna - ráadásul éppen Wawrinka az, aki úgy tűnik, egyre inkább a nemezisévé válik.

Ugyan Wawrinka továbbra is azt mondja, ő bizony nem tagja a nagy négyesnek (és nincs is nagy ötös sem), ha valaki, Djokovic most már pontosan tudja, hányadán állhat a svájcival, és mit várhat tőle.

"Megérdemli, hogy ő is ott legyen minden egyes tornán a legnagyobb esélyesek között. Három Slamet nyert, ráadásul három különbözőt, plusz van olimpiai aranya is. A legnagyobb meccseken játszik a legjobban, mit kellene még elérnie, hogy a legnagyobbak között emlegessük?" - tette fel a költői kérdést a világelső a svájciról, aki Andre Agassi 2003-as, melbourne-i győzelme óta a legidősebb férfi Grand Slam-bajnok lett.

Jövőre pedig megpróbálhatja Wimbledont. :)