Miért is kapott ki Andy Murray?

A US Open szerdai játéknapján Andy Murray meglepő 1-6, 6-4, 4-6, 6-1, 7-5 arányú vereséget szenvedett Nishikori Kei-től.

A vereség egyrészt azért volt meglepő, mert a skót volt az elmúlt időszak legjobb formában lévő játékosa, másrészt azért, mert már úgy tűnt sínen van a meccs a számára.

Nyilván mindenki, aki látta, elég határozott választ tud adni a címben feltett kérdésre. Ezek nem feltétlenül lennének ugyanazok, de valószínűleg mindben lenne némi igazság.

A következőkben nézzünk meg két merőben különböző megközelítést.

Charlie Eccleshare, a Telegraph munkatársa egyértelműen arra hegyezte ki a dolgot, hogy Murray megint – mint már oly sokszor – képtelen volt menedzselni az érzelmeit a pályán. Mint írja, a skót frusztrálttá válik, mihelyt a dolgok nem úgy mennek, ahogy ő azt szeretné. Apróságokon fennakad, és szanaszét engedi a koncentrációját, miközben kétségbeesetten próbálja elmagyarázni, hogy tulajdonképpen mi baja is van.

Igazából felsorolni is nehéz mi minden zavarta őt a meccs során. Lássuk csak. Bosszantotta őt, hogy egyes nézők beszélgetnek a stadionban, idegesítette a tető, egy pillangó, az eső, az, hogy nem eléggé tapsolnak a bokszában. De volt, hogy az, hogy túl sokszor állnak fel a bokszában. Aztán az is, hogy a szurkolók egy része késve foglalta el a helyét, persze dühítette őt a székbíró, valamint a nem megfelelően működő hangosítás is.

A kulcs a negyedik játszma harmadik játéka volt. 30-40-nél Nishikori adogatott. A hangosító berendezés fura, meglepően erős hangot adott ki, ami miatt a mérkőzésvezető megállította a labdamenetet és újrajátszatta azt. Az adott helyzetben ezt kellett tennie.

Erről beszélt Amelie Mauresmo a szakítás után. Azaz, hogy nem tudott mit kezdeni azzal a szakadékkal, ami Murray pályán és azon kívül mutatott viselkedése között tátongott. Sokan azt gondolták, Lendl visszatérése majd megoldja a fenti problémát. Nos, egyelőre, mint láthattuk, e tekintetben nem változott semmi.

A fentiekkel szemben Craig O’Shanessy a The New York Times hasábjain teljesen más oldalról közelítette meg a meccset. Nishikori oldaláról.

Szerinte az volt a kulcs, hogy a japán időről-időre elővette a nagyon agresszív szerva-röpte játékát, de volt, hogy az alapvonalról indított támadás után is – tőle nem megszokott módon – a hálónál fejezte be a pontokat. Így tudta megverni azt az embert, aki ellen a meccset megelőzően 1-7 volt a mérlege.

Az már az eddigi összecsapásaikon bebizonyosodott, hogy Nishikori alapvonalról nemigen tudja megverni Murrayt. Gondolt hát egyet, és kipróbált valami mást, hátha működik. És igaza lett.

A negyedik játszmában domborodott ki igazán a hálójáték eredményessége. Szerva-röptével kétszer próbálkozott, mindkétszer övé lett a pont, és ötből ötször volt eredményes, amikor a támadóütései mögött ment fel a hálóhoz. Ugyanez a döntő szettben: ötből három megnyert pont szerva-röptéből, és 11-ből 7, amikor nem adogatás után támadta a hálót.

Ez ugyan a megnyert pontjainak csak a 25%-a volt az ötödik játszmában, de ne hagyjuk figyelmen kívül azt, hogy mekkora nyomást helyezett ezzel az új taktikával Murrayre.

A szerva-röpte manapság aligha lehet hatékony fegyver. Mármint akkor, ha valaki folyton ezt alkalmazza. De ha időnként meg-meglepi ezzel a másikat, akkor kifejezetten sikeres lehet vele, hisz kitűnően alkalmas az ellenfél megzavarására és játéktervének szétzilálására.

Murray érzelmi labilitása és Nishikori meglepetésszerű, agresszív hálójátéka valószínűleg együttesen vezettek a skót nem várt vereségéhez.