Talán nem ők lesznek az új Sampras és Agassi, de az amerikai tenisz jövőjét jelenthetik

Publikálva 08/09/2021 - 16:54 GMT+2

Elérte a mélypontot az amerikai tenisz, innen már csak feljebb vezet az út, és úgy tűnik, hogy tényleg.

Jenson Brooksby

Fotó: Getty Images

Lassan két évtizede, hogy utoljára amerikai férfi teniszező Grand Slam-bajnok lett, a hosszú várakozásnak azonban két fiatal tehetség is véget vethet.

Az amerikai férfi tenisz komoly mélypontra zuhant ebben az idényben: 1973 óta – tehát a számítógépes világranglista bevezetése utáni érában – először fordult elő olyan, hogy egyetlen játékosuk sem volt a legjobb 30 között. Nagyobb távlatokban gondolkodva sem sokkal jobb a helyzet, hiszen legutóbb 2003-ban nyert amerikai Grand Slamet (Andy Roddick, US Open), döntőben pedig 2009-ben jártak utoljára, amikor Roddick kis híján legyőzte Roger Federert Wimbledonban.

Tenisz

18 hónapra elmeszelték az amerikai tenisz egyik legnagyobb ígéretét, aki tovább küzd az igazáért

25/10/2023 - 12:04

A nyolcvanas és a kilencvenes években elképesztő ütemben termelte ki magából a világklasszisokat az USA: John McEnroe, Jimmy Connors, Jim Courier, Pete Sampras és Andre Agassi egyaránt többszörös Grand Slam-bajnokok és világelsők is voltak. 2000 óta viszont csak egy játékosuk jutott el a világranglista első helyéig: Roddick, aki valószínűleg egy másik érában sokkal eredményesebb lett volna, csak épp az ő csúcsévei egybeestek Federer legdominánsabb szezonjaival.

Kiszámíthatóak lettek

Az Egyesült Államok sportinfrastruktúrája egyedülállónak számít világviszonylatban, maguk a topjátékosok is előszeretettel választják a felkészülésük során valamelyik amerikai teniszközpontot. A körülmények ideálisak lennének ahhoz, hogy az amerikaiak ugyanúgy uralják a teniszt, mint tették azt bő két évtizeddel ezelőtt, az eredményeken – tegyük hozzá: csak férfi vonalon – viszont nem tükröződik.

Craig O’Shannessy elemző a képzési stratégia hiányosságaiban látja a problémákat. „Úgy néz ki egy átlagos edzés, hogy kimegyünk a pályára, kezdésnek elütünk 100 labdát keresztbe, gyakorolunk néhány sablont, majd a végén bedobunk pár szervát” – mondta az ESPN-nek. Brad Gilbert, Agassi korábbi edzője úgy gondolja, hogy a hagyományos amerikai stílus – nagy szerva, nagy tenyeres – mellett egyszerűen elment a világ.

„Egy ideje már van egy elméletem, ami nem is fog változni. Sokkal többet kellene a fiatal játékosainknak, 13-14 éves koruktól kezdve salakon teniszezniük. Amíg erre nem vagyunk hajlandóak, szenvedni fogunk. A salak nagyon sokat tanít, a fegyelemtől a lábmunkán át egészen a pontok kidolgozásáig, az államokban viszont sok gyerek évente egy-két salakos versenyen indul. Nem gyakorolják, ami árt a mozgásuknak és a játékuk fejlődésének.”

Andre Agassi és Brad Gilbert

Fotó: Getty Images

Gilbert úgy látja, hogy az amerikaiak mozgás terén képtelenek tartani a lépést az elittel, márpedig a teniszben minden itt kezdődik. „Sokan másfajta stílusban játszanak, de a sebesség halálos tud lenni. Nézzük meg Rafa, Djoker, Fed, Murray és sok más srác atletikusságát és mozgását, őrület, milyen szinten vannak. Úgy gondolom, hogy ez fiatal korban kezdődik: ha akkor nem mozogsz jól, akkor 25 éves korodra nem fogsz hirtelen megtanulni.”

Láttam Rafát 15 évesen, Djokert pedig 17 évesen, amikor a Garroson játszott. Azt gondoltam: ’Jézusom, ez a srác hihetetlenül mozog!’ Nem lehetsz elég jó, ha nem tudsz védekezni, márpedig a mostani generációban sokan vannak, akik nem védekeznek annyira jól, mint kellene.

Pam Shriver ezen kívül kulturális hatásokat is látni vél a visszaesés hátterében. „Szerintem ez egy nehéz kérdés, amelynek kulturális vonatkozásai vannak. Tény, hogy Amerikában számos sportág van, amiből a fiúk válogathatnak, velük ellentétben a nőknél a tenisz az egyik elsődleges sportág. Úgy érzem, hogy bizonyos területeken egy picit el is puhultunk, amit érzek a tinédzser gyerekeim munkamorálján is. Nem gondolom, hogy olyan, mint 40-50 évvel ezelőtt volt.”

Korda és Brooksby lehet a kiút

Az amerikai teniszben időről-időre felbukkantak ígéretes tehetségek, mint például Taylor Fritz vagy Frances Tiafoe. Mindkét játékosra igaz, hogy nagyon fiatalon messzire jutottak a világranglistán, 20-21 éves korukra ott voltak a világ legjobb 30 játékosa között, csakhogy aztán ezen a ponton meg is rekedtek a fejlődésben. Fritz ugyan stabilan tartotta a 30 körüli helyét, de Tiafoe formája nagyon visszaesett a 2019-es Ausztrál Open-menetelés után, és alaposan vissza is csúszott a rangsorban.

Bár a férfi teniszben kitolódtak az életkorral kapcsolatos határok, és 23 évesen bőven van még lehetőségük, hogy nagy karriert fussanak be, az amerikaiak reménye elsősorban Sebastian Kordában rejlik, aki az elmúlt egy évben rengeteget fejlődött. „Korda az igazi, egyértelműen” – mondta O’Shannessy. „Nem veri meg magát, nem őrül meg, tisztán üt, nagyszerű az egyensúlya, semmi sem zavarja meg. Nincsenek lyukak a teniszében, furcsaságok az ütéseiben, és csak egyre jobb lesz.”

Kordának a családi háttér nagy segítség lehet: szülei profi teniszezők voltak, édesanyja, Regina Rajchrtova a top 30-ig vitte, édesapja, Petr pedig 1998-ban megnyerte az Ausztrál Opent és világranglista-2. volt. Ráadásul valódi sportcsaládról van szó, Sebastian két nővére, Nelly és Jessica egyaránt profi golfozók, és a világ legjobbjai közé tartoznak. Gilbert szerint minden adott, hogy Korda a világ legjobbjai közé kerüljön, talán csak egy ütés hiányzik hozzá.

Sebastian Korda

Fotó: AFP

A termetéhez képest még nincs valami nagy szervája. 196 centivel szinte már bűn, ha nincs az embernek nagy adogatása. Amennyiben hozzá tudja építeni a bombaszervákat, pakol magára egy kis izmot 23-24 éves korára, akkor egyértelműen top 5-ös potenciál rejlik benne.

Korda ráadásul a legtöbb honfitársával ellentétben valamennyi borításon otthonosan mozog: Tour-szinten az első igazán nagy sikerét a Garroson érte el, ahol a selejtezőből indulva egészen a negyedik fordulóig menetelt, ahol végül Nadaltól kapott ki, első tornagyőzelmét pedig a parmai salakos tornán érte el. Amerikaiként nem kell neki bemutatni a kemény pályát sem, füvön pedig a rutintalansága ellenére az első percektől kezdve otthonosan mozgott, Halléban is Wimbledonban is remekelt.

Ez a US Open azonban nem róla szólt, hanem Jenson Brooksbyról, akit Gilbert már korábban az ígéretes fiatalok között tartott számon, és a stílus tekintetében Andy Murray-hez hasonlított. Az biztos, hogy a 193 centis magasságával együtt szenzációsan mozgó Brooksby nem az a tipikus amerikai játékos: az adogatása inkább gyenge pont lehet, mint erősség, az alapvonalról viszont hihetetlen stabilitással, rendkívül okosan tud teniszezni.

„Egyértelmű, hogy ebből csak pozitívumokat tudok meríteni, sokat tanultam a játékomról. Úgy érzem, nagyon magabiztos lettem, hiszek abban, hogy bárkivel felvehetem a versenyt” – mondta a Djokovic elleni, négy szettben elveszített mérkőzés után. „Egyértelműen izgalmas, hogy ezen a szinten játszhattam, és hétről hétre több önbizalmat gyűjthetek, ami segíthet abban, hogy még magasabbra emelkedjek."

Jó hatással lehetnek a többiekre

O’Shannessey és Gilbert egyaránt egyetértett abban, hogy már az nagyot dobhat az általános színvonalon, ha egy játékosnak sikerül az élmezőnyben megkapaszkodnia, rendszerint ugyanis húzzák magukkal a többieket. Most talán még nem erről van szó, hiszen Kordának ez volt az első teljes idénye ATP-szinten, Brooksby pedig tulajdonképpen ezen a tornán robbant be, mindenesetre a többiek is biztató formát mutattak az amerikai kemény pályás versenyeken.

Jenson Brooksby

Fotó: Getty Images

Az idei amerikai nyár elsősorban Reilly Opelkáról szólt, aki a torontói döntőjével bejött a top 30-ba, majd a US Openen is nyolcaddöntőbe jutott. „Sokat tanultam magamról, remélhetőleg tudom folytatni ezt a sorozatot. Megtanultam, hogy sok meccset tudok nyerni anélkül, hogy jól adogatnék vagy fogadnék, nagyobb lett az eszköztáram, hogy akár topjátékosokat is legyőzzek” – mondta Opelka, aki külön dicsérte a fiatalokat.

Nem hiszem, hogy lesz egy Sampras-Agassi-érához hasonló dominanciánk. Az elég ritka egyetlen országtól. Úgy gondolom, Brooksby a legnagyobb tehetségünk, ő és Korda az elsődleges jelöltünk a fiatalok közül, akik akár Grand Slamet is nyerhetnek.

Hosszú idő után végre Tiafoe is emlékeztet arra a játékosra, aki negyeddöntőt játszott Grand Slam-tornán. „Sok remek képességű játékost vertem meg normál módon. Szeretném ezt a szintet tartani, elkerülni a hullámzást, egy kicsit kiegyensúlyozottabb lenni, egyszerűen csak teniszezni. Korábban voltam 29. a ranglistán, ami után egy picit elkényelmesedtem. Most az újraépítés fázisában járok. Vannak olyan napjaim, amikor bárkit le tudok győzni a világon.”

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.

Rolex Shanghai Masters