Történelmi tettek és egy különös magyar szál – érdekességek a US Open döntője előtt

Márpedig pontosan ez történt, szombat este ráadásul a két lány közül valakiből Grand Slam-bajnok is lesz, hiszen ők ketten játsszák a US Open 2021-es döntőjét. Fernandez és Raducanu egyaránt figyelemreméltó két héten van túl, előbbi a nagy mérkőzéseken mutatott hihetetlen mentális erejével, utóbbi pedig az ellenállhatatlan teniszével hívta fel magára a figyelmet. Hoztunk is néhány érdekességet az izgalmasnak ígérkező összecsapás előtt.

Legutóbb 1999-ben fordult elő olyan, hogy egy Grand Slam-döntő mindkét résztvevője tinédzser volt, bár a két szituáció között nehezen lehetne egyenlőségjelet vonni. Martina Hingis 19 éves kora ellenére már világelső és ötszörös Grand Slam-bajnok, míg Serena Williams a torna 7. kiemeltje volt, vagyis egyik játékos menetelése sem számított akkora szenzációnak. A mérkőzést végül egy simább és egy szoros szettben Williams nyerte, megszerezve karrierje első GS-győzelmét.

A két lány döntőig vezető útja nehezen lehetne ennél különbözőbb: Raducanu szinte magától értetődő könnyedséggel vette az akadályokat, szettveszteség nélkül vágta át magát a mezőnyön, olyannyira, hogy még csak játszmalabdáig sem jutottak el ellene. Való igaz, hogy az ellenfeleinek az átlagos világranglistás helyezése 48,5 volt, de figyelembe véve, hogy ez még mindig csak a 4. Tour-szintű tornája és a 2. Grand Slamje, így is megsüvegelendő teljesítmény.

Fernandez útja lényegesen nehezebb volt, hiszen neki a legszűkebb elittel kellett felvennie a versenyt, köztük a címvédő Naomi Osakával, a 2016-os bajnok Angelique Kerberrel, az emberemlékezet óta top 10-es Elina Svitolinával, illetve a legtöbb szezonbéli győzelemmel rendelkező Aryna Sabalenkával. Hogy legyen összehasonlítási alap az ellenfelek erősségéről: ez durván 31-es átlagnak felel meg a világranglistán, az utolsó négy mérkőzésén pedig 7-re jön ki az átlag.

A kanadai lány összességében öt órával töltött több időt a pályán, mint Raducanu, akinek egyik mérkőzése sem érte el a másfél órás időtartamot. Igen ám, de a világranglista-150. brit már azzal történelmet írt, hogy selejtezősként jutott be a döntőbe, vagyis három mérkőzéssel több van a lábában. A számok még így is Raducanunak kedveznek: a selejtezővel együtt 11 órát és 34 percet töltött a pályán a US Openen, míg Fernandez 12 órát és 45 percet.

Eugenie Bouchard 2014-es Wimbledonjára minden bizonnyal sokan emlékeznek még, de a kanadaiak egészen biztosan, hiszen az észak-amerikai országnak először volt döntőse Grand Slam-tornákon. Azóta még hárman ismételték meg ezt a sikert: 2016-ban Milos Raonic játszott döntőt Wimbledonban, 2019-ben Bianca Andreescu a US Openen (ő végül meg is nyerte a tornát), 2021-ben pedig Fernandez folytatta a sort.

Ontario tartománynak egyébként van már Grand Slam-győztese Andreescu személyében, és az est végére könnyedén kettőre hízhat ez a szám. Ehhez viszont nem Fernandeznek kellene megnyernie a döntőt, hanem a román és kínai szülők gyermekeként Torontóban napvilágot látó, de már brit színekben versenyző Raducanunak. Hiába, az élet hoz néha kiszámíthatatlan fordulatokat.

A felnőttek között a mostani lesz az első egymás elleni mérkőzésük, de juniorként összefutottak párszor, egy ízben Wimbledonban is. 2018-ban a torna második fordulójában Raducanu esélyt sem adott ellenfelének, 6:2, 6:4 arányban búcsúztatta a kanadait, aki nem sokkal korábban megnyerte a Roland Garrost a lányok veresenyében. Végül Raducanu menetelése sem tartott sokáig, belefutott egy elég nagy vereségbe a dühből teniszező Iga Swiatek ellen. Repül az idő, na.

Nem, most nem arra gondolunk, amikor Harriet Dart egy játék során a Budapest szóra pillantva magától értetődő természetességgel közölte, hogy a gyökerei ehhez a városhoz kötik Raducanut. (A Budapest-Bukarest csapdáját valószínűleg remekül ismerő, egyébként apukája révén román származású lány simán kitalálta innentől a feladványt.) Hanem egy picikét korábbra kell visszamennünk az időben, mondjuk úgy július környékéig.

Így utólag kijelenthetjük, hogy Wimbledon történetének egyik legsikeresebb szabadkártyáját osztották ki Raducanunak, de kevésen múlt, hogy a 18 éves britnek selejtezőt kelljen játszania a tornán. Egészen pontosan Nottinghamet követően gondolta meg magát a bizottság, ahol Raducanu két mérkőzést is nyert a főtáblán – köztük a 8. kiemelt Babos Tímea ellen. Erre már felkapták a fejüket, intézkedtek is, Raducanu pályafutása pedig töretlenül ível felfelé azóta is.

Wimbledon előtt Raducanu a 338. volt a világranglistán, a britek között pedig a 10. helyen állt. Az már az elődöntőben biztossá vált, hogy hazájában ő lesz a tornát követően az első számú játékos, a Maria Sakkari elleni győzelmével pedig további 20 helyet javított, vagyis a számára kedvezőtlenebb esetben is a 31. pozícióban áll majd a US Opent követően. Ha pedig megnyerné a versenyt, akkor a 150. helyről egészen a 23.-ig jönne előre, a selejtezők miatt mindenesetre nem nagyon kell aggódnia.

Fernandez esetében ennyire látványosan nagy ugrásról nem beszélhetünk, hiszen ő már játszott pár versenyt WTA-szinten, sőt, idén Monterrey-ben tornagyőztes lett. Így aztán ő már jócskán top 100-asként kezdte a US Opent, és a mostani menetelésével nagyjából hasonló helyekre tudja pozícionálni magát, mint Raducanu. A döntőjének köszönhetően a 27. hely környékére egészen biztosan előre fog jönni, ha pedig megnyeri a versenyt, akkor új top 20-as játékosa lesz a női mezőnynek.

Az Open-érában csak három játékos nyert Grand Slam-tornát alacsonyabb ranglistás helyezéssel, mint amivel most Fernandez rendelkezik. Serena Williams (2007, Ausztrál Open, 81.), Sloane Stephens (2017, US Open, 83.) és Chris O’Neill (1978, Ausztrál Open, 111.). Két esetben arra is volt példa, hogy valakinek ranglistás helyezés nélkül jött össze a siker: Evonne Goolagongnak az 1977-es Ausztrál Openen és Kim Clijstersnek a 2009-es US Openen.

Raducanu ezeket értelemszerűen – leszámítva a hivatalos helyezéssel nem rendelkező győzelmeket – masszívan túlszárnyalná, ha besöpörné a tornát. Az bizonyos időközönként előfordult, hogy alacsonyabban rangsorolt teniszezők döntőbe jutottak, ők a 20. és 21. játékosai a sportág történetének, akik kiemelés nélkül játszhatnak GS-finálét. Olyanra azonban egészen mostanáig nem volt példa, hogy egy döntő egyik résztvevője se legyen kiemelt a tornán.

Ez inkább csak észrevétel, mintsem a döntőhöz szigorúan kapcsolódó érdekesség, de a két játékos életkoráról sokat elárul, hogy még éveket kellene várniuk, hogy legálisan megünnepelhessék az idei menetelésüket mondjuk egy korty pezsgővel az Egyesült Államok területén. Alkoholt ugyanis csak 21 év felett fogyaszthatnak az állampolgárok, amitől Fernandezt két év, Raducanut pedig két év és két hónap választja el.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.