"Szeretlek és soha nem hagylak el" - így búcsúzott Roger Federer a tenisztől

A rengeteg ajándék közül, amit a tenisztől kaptam az évek alatt, azokat az embereket tartom a legnagyobbnak, akiket az út során megismertem: a barátaimat, a riválisaimat, és mindenekelőtt a szurkolókat, akik élettel töltötték meg a teniszt. A mai napon veletek szeretnék megosztani egy hírt.

Amint azt sokan tudjátok, az előző három év kihívások elé állított a sérülésekkel és a műtétekkel. Keményen dolgoztam, hogy teljesen felépüljek. Ugyanakkor tisztában vagyok a testem képességeivel és korlátaival, az üzenete pedig egy ideje egyértelmű volt. 41 éves vagyok. 24 év alatt lejátszottam több mint 1500 meccset. A tenisz sokkal többet adott nekem, mint amiről valaha is álmodoztam, most viszont eljött az ideje a felismerésnek, amikor be kell fejeznem a profi pályafutásomat.

A jövő heti, londoni Laver-kupa lesz az utolsó ATP-tornám. Természetesen továbbra is fogok teniszezni, csak épp nem Grand Slam-tornákon vagy a touron.

Keserédes ez a döntés, mert hiányozni fog mindaz, amit a tourtól kaptam. Ezzel együtt viszont minden okunk megvan az ünneplésre. A Föld egyik legszerencsésebb emberének tartom magam. Különleges tehetséget kaptam a teniszhez, számomra elképzelhetetlen magasságokban űztem ezt a sportot, és sokkal hosszabb ideig, mint amit lehetségesnek tartottam.

Szeretnék köszönetet mondani Mirkának, a csodálatos feleségemnek, aki minden egyes percet velem együtt élt meg. Segített a döntők előtt, több mint nyolc hónapos terhesen is számtalan meccset nézett végig, és elviselte a hülyeségeimet, mialatt 20 éven keresztül utaztunk a csapattal. Szeretnék köszönetet mondani mind a négy csodálatos gyerekemnek, akik szintén támogattak, izgatottan várták, hogy új helyeket fedezhessenek fel, csodálatos emlékeket gyűjtve. Az, hogy láthattam a családomat a lelátón, amint nekem szurkolnak, olyan érzés, amire mindig emlékezni fogok.

Szintén köszönettel és elismeréssel tartozom a szerető szüleimnek és a drága testvéremnek, akik nélkül semmi nem valósulhatott volna meg ebből. Hatalmas köszönet minden korábbi edzőmnek, akik mindig a helyes irányba tereltek - csodálatosak voltatok! És a Svájci Teniszszövetségnek, amely már fiatal játékosként hitt bennem, és megadta a megfelelő kezdőlökést.

Szeretnék köszönetet mondani a csodálatos csapatomnak is: Ivannak, Daninak, Rolandnak, illetve külön Seve-nek és Pierre-nek, akiktől a legjobb tanácsokat kaptam, és akikre mindig számíthattam. Tonynak is hálás vagyok, aki ügyesen menedzselte az ügyeimet több mint 17 éven át. Mindannyian elképesztőek vagytok, minden egyes percet imádtam veletek.

Szeretném megköszönni a hűséges szponzoraim segítségét is, akikre partnerként tekintek, valamint az ATP keményen dolgozó embereinek és a versenyszervezőinek, akik mindig kedvesen, vendégszerető módon fogadtak minket.

A riválisaimnak is szeretnék köszönetet mondani. Rengeteg felejthetetlen, epikus mérkőzésben volt részem. Sportszerűen, szenvedéllyel, intenzitással küzdöttünk, mindent megtettem a magam részéről, hogy tiszteletben tartsam a sportág történelmét. Nagyon hálás vagyok. Hajtottuk egymást, együtt juttattuk el a teniszt új magasságokba.

Mindenekelőtt pedig a hihetetlen szurkolóknak szeretnék köszönetet mondani. Soha nem fogjátok megtudni, mennyi erőt és hitet adtatok. Életem leghidegrázósabb élményei fűződnek azokhoz a pillanatokhoz, amikor beléptem a teltházas stadionokba és arénákba. Nélkületek magányosak lettek volna ezek a sikerek, ti viszont megtöltöttétek örömmel és energiával.

A touron eltöltött 24 év hihetetlen kaland volt. Néha olyan érzés, mintha 24 óra alatt elröppent volna, közben viszont mély és varázslatos volt, mintha máris leéltem volna egy teljes életet. Mérhetetlenül szerencsés vagyok, hogy több mint 40 különböző országban teniszezhettem előttetek. Nevettem és sírtam, volt részem örömben és fájdalomban, miközben hihetetlenül jól éreztem magam. Az utazásaim során rengeteg csodálatos embert ismertem meg, akikkel életre szóló barátságot kötöttünk, és mindig szakítottak rám időt a zsúfolt programjuk ellenére, hogy lássák a mérkőzéseimet és a világ minden pontján szurkoljanak nekem. Köszönöm.

Amikor beleszerettem a teniszbe, még csak egy labdaszedő gyerek voltam Bázelben. Egyfajta csodálattal figyeltem a játékosokat. Óriások voltak a szememben, álmodozásra sarkalltak. Ezek az álmok tették lehetővé, hogy keményebben dolgozzak, és lassacskán hinni kezdjek magamban. Egyes sikerek önbizalommal töltöttek fel, és ezzel vette kezdetét az egyik legelképesztőbb út, amely ehhez a naphoz vezetett.

A szívem legmélyéről szeretnék köszönetet mondani mindenkinek a világ valamennyi pontján, hogy segítettetek megvalósítani egy Svájcban élő labdaszedő gyerek álmát.

Végezetül pedig a tenisznek: szeretlek és soha nem hagylak el.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.