Szerencsés vesztesek és peches győztesek - kik az igazságtalan rendszer áldozatai?
Frissítve 15/11/2021 - 16:05 GMT+1
Másfél évvel ezelőtt azért változtattak a világranglistás pontszámítás szabályain, hogy a koronavírus-járvány miatt ne kerüljenek hátrányos helyzetbe azok, akik 2019-ben értek el kimagasló eredményeket. Bár legkésőbb 2022 nyarán ezeket az extra pontokat kivezetik a rendszerből, most azok kerültek nehéz helyzetbe, akik az idei szezonban törtek be – köztük fiatal tehetségekkel.
Vannak, akik 2021-ban olyan szezont raktak össze, amivel máskor kényelmesen top 100-as teniszezők lennének, most viszont messze vannak a céltól.
„Fáradt és mérges vagyok, mert igazságtalannak tartom a rendszert” – írta még október közepén közösségi oldalán közzétett bejegyzésében a dánok 18 éves tehetsége, Holger Rune. Az egykori junior világelső és Roland Garros-bajnok posztjában rámutatott az ATP pontszámítási rendszerének hiányosságaira: az, amit durván másfél évvel ezelőtt az igazságosság jegyében meghoztak, mostanra a visszájára fordult, és épp a feltörekvőben lévő teniszezők dolgát nehezíti meg.
A váratlan helyzet
2020-ban példátlan helyzetben találta magát az ATP és a WTA: a koronavírus-járvány miatt hónapokon át szünetelt a versenyszerű tenisz, hivatalos tornákat nem rendezhettek, ami minden tekintetben kihívás elé állította a rendszert. Köztük a világranglistás pontszámítást is újra kellett gondolni: a 2019 márciusától kezdődő időszaktól lényegében befagyasztották a pontokat, és a már meglévő egységekhez csak hozzáadni lehetett, azokból veszíteni nem.
Ez a döntés szükségszerű volt, hiszen azok, akik 2019-ben erős idényt zártak, és sokat javítottak a rangsorban, csak rövid ideig élvezhették ki az előkelőbb helyezésből származó előnyöket. Sőt: a járvány miatt sokan úgy döntöttek – köztük a női világelső Asleigh Barty –, hogy nem kockáztatnak a saját és/vagy stábtagjaik egészségével, és kihagyták az évet. Ausztráliában több olyan teniszező volt, akik a szigorú kijárási korlátozások miatt edzeni sem tudtak megfelelően.
Balázs Attila is pórul járt volna: a magyar teniszező 2019 második felében lendült igazán jó formába, az umagi ATP-tornán, a pozsonyi és a prostejovi Challengeren döntőzött, 2020 elején pedig megnyerte a bangkoki Challengert és elődöntőzött az 500-as riói tenisztornán. Ezzel életében először top 100-as játékos lett, így alanyi jogon főtáblásként szerepelhetett a Grand Slameken, a világranglista kompenzációja nélkül viszont eleshetett volna ettől a lehetőségtől.
Ezen a szinten ez már csak a GS-tornákon begyűjthető pénzdíj miatt is fontos: Balázsnak a US Open 1. forduló 61 ezer dollárt, a Roland Garros 2. kör 99 ezer dollárt, az Ausztrál Openen való részvétel 77 ezer dollárt ért. Mivel a játékosok saját maguk fizetik a költségeiket, az edzőiket, az utazásokat, a szállást (hogy az adókról ne is beszéljünk), egy ilyen hármas felbecsülhetetlenül értékes egy olyan teniszezőnek, aki a pályafutása nagy részét alacsonyabb szintű versenyeken töltötte.
Egy pici változás
Idénre változott valamelyest a szabály, de nem szakított teljesen a rendszerrel az ATP: 2019 és 2020 pontjait az előre meghatározott időponttól kezdve (ez egy normális versenynaptárban 52 hét lenne), csak 50%-ban vihették tovább a játékosok, amennyiben az kedvezőbb, mint amit az új idényben elért eredmény alapján kaptak volna. Például, ha valaki 2019-ben egy 1000-es tornán döntőzött, akkor is megtarthatott 500 pontot, ha el sem indult a versenyen.
Így fordulhat elő, hogy az éves rangsorban 78. Roger Federer még mindig top 20-as teniszező, miközben két szezon alatt csak hat versenyen állt rajthoz, ezek közül ráadásul három (Doha, Genf és Roland Garros) a sérült térde teszteléséről szólt, a ranglistás helyezés szempontjából elenyésző jelentőséggel bír. Federernél a nyolc számításba vett torna közül négynél még a 2019-es pontokat veszik figyelembe, az előző két szezonból pedig csak három versenyéért kapott pontot.
2019-ből a wimbledoni döntője és a Miami 1000-es győzelme biztosítja a legtöbb pontot (1100), de ott van még a hallei sikere is, ami 250-et ér. A legtöbbet azonban a 2020-as Ausztrál Open-elődöntője hozza a konyhára, erre ugyanis még az 50%-os csökkenés sem vonatkozik: jövő év februárjáig mind a 720 egységet megtarthatja. Federer ezekkel kényelmesen ott van a legjobb 20 között, és amennyiben elindul Melbourne-ben, akkor kiemelt is lesz.
Ez azonban csak a kisebb zavar a mátrixban: nincs olyan verseny a világon, ahol Federernek aggódnia kellene az indulás miatt, szabadkártyával legrosszabb esetben is elindulhatna bárhol. Ami pedig a kiemelést illeti: bármennyire nem volt meggyőző ebben az évben a 20-szoros Grand Slam-győztes, valószínűleg a végső győzelemre esélyesek közül nem sokan találkoznának vele szívesen az első fordulóban. A rendszert tehát nem ez torzítja elsősorban.
Az elején nincs nagy különbség
Korábban Alexander Zverev is kritizálta a szabályokat, mivel hiába ért el kiemelkedő eredményeket, köztük egy US Open-döntőt, a ranglistán mégsem tudott érdemben javítani. Hasonló volt a helyzet az 500-as tornákat sorban besöprő Andrey Rublev esetében is: az orosz annyi pontot szerzett, amivel egy átlagos időszakban akár a top 3-ba is bekerülhetett valaki, ő viszont – mivel 2019-ben nem voltak kiemelkedő eredményei – a top 10 második feléhez tartozott.
Azóta az élen a helyükre kerültek a dolgok, az első öt sorrendje a hivatalos és a 2021-es ranglistán is pontosan ugyanúgy néz ki. Úgy általánosságában nincs nagy differencia a top 10-ben: Rafael Nadal úgy áll a 6. helyen, hogy közben csak a 10. legtöbb pontot szerezte idén, de ezt leszámítva az eltérések minimálisak, legfeljebb egy-két pozícióban mérhetőek. Dominic Thiem (51) az első, aki már nagyon sokat nyert a kompenzációval, őt követi Federer (62) és Cristian Garín (34).
Nem véletlen, hogy épp ők a kedvezményezettjei az élmezőnyben a rendszernek: náluk a nagy eltérés elsősorban a kevés meccsre vezethető vissza, mindannyian sokat hagytak ki a sérüléseik miatt. Ez önmagában is érdekes téma: egy átlagos idényben, ha valaki kénytelen kihagyni mérkőzéseket, simán csak elveszíti a pontjait, és a visszatérését követően védett ranglistával, de a pozíció nyújtotta előnyök (például kiemelés) nélkül állhatnak rajthoz versenyeken.
A kompenzáció viszont azokra is kiterjed, akik sérülések miatt maradnak távol a Tourtól, ezért a kihagyás jelenleg nem jár akkora veszteséggel.
A top 100 vége felé böngészve találkozhatunk Milos Raonic, Borna Coric és Stan Wawrinka nevével: ők szinte a teljes 2021-es idényt kihagyták, mégis viszonylag jó pozícióban maradtak. A svájci esetében egészen komoly az eltérés, hiszen ő a 300-on kívül lenne az 52 hetes pontszámítás alapján, ehhez képest a 244 hellyel előkelőbb 83. pozícióban tartja őt a rangsor. Ez egyébként a legjobb 100-ban a legnagyobb eltérés 2021-hez képest.
Van, aki tudatosan visszaélt vele
Külön kasztot képeznek azok, akik ott voltak ugyan a Touron, de kevés sikerélményben volt részük. Gael Monfils vagy épp David Goffin számára kész pokoljárás volt az előző másfél szezon, miután visszatért az élet az ATP Touron, hónapokon keresztül képtelenek voltak meccseket nyerni. A francia formája jelentősen javult az utóbbi időben, Szófiában még döntőzött is, a belga viszont a legutóbbi öt meccsét elveszítette, és a US Open óta nem is lépett pályára.
Benoit Paire is pályafutása legrosszabb időszakán van túl, bár az ő esete egy picit más lapra tartozik: tulajdonképpen tudatosan dobott meccseket, mondván, a ranglistás helyezése nem forog veszélyben, az első fordulós és a negyeddöntős pénzdíjak között pedig nincs nagy különbség. A nézők visszatérésével Paire formája is javult valamicskét, de a szezon végére elfogyott a motiváció, ennek ellenére 46. a rangsorban.
Akadnak néhányan, akik 2019-ben nagyot robbantottak egy-egy versenyen, és eleve nem sok esélyük volt arra, hogy megvédjék az ott megszerzett pontokat. Erre Fabio Fognini és Dusan Lajovic monte-carlói döntője lehet példa: mindkét játékosnak ez a legponterősebb tornája jelenleg is, a szerbnél ráadásul sokat nyom latba az umagi győzelme és az ATP-kupa-siker. Lajovic 2021 alapján csak a 61. lenne, a korábbi eredményeivel együtt azonban a 34. helyen áll.
A nagy vesztesek
Itt kanyarodunk vissza Rune posztjáig, mert a rendszernek vannak nagy vesztesei is. Elsősorban azok, akik 2019-ben nem értek el számottevő eredményeket, idén viszont berobbantak a tágabb értelemben vett elitbe. Nem nehéz kitalálni, hogy azok a feltörekvő tehetségek, akik 2019-ben el sem kezdték érdemben a profi pályafutásukat, ebbe a kategóriába esnek: nekik most minden korábbinál nehezebb dolguk van.
Rune például ebben az idényben – zömmel Challenger-tornákon – 91 találkozón lépett pályára, ezek közül 66-ot megnyert, és már négy Challenger-győzelemnél jár. Ezzel egészen a 67. helyig léphetne előre a ranglistán, ehhez képest csak a 109., ami azt jelenti, hogy a Grand Slam-tornákon még jó eséllyel selejtezőben kell indulnia. Sőt, egy erősebb 250-es ATP-versenyen sem biztos, hogy elegendő a 32-es táblához.
„Ha két évvel korábbra, a normális világranglistára pillantunk vissza, ma a 62. lennék és nem a 124.” – írta pár hete Rune. „Hogy ez számít-e? Igen, amikor ambiciózus vagy és keményen melózol, számít a jutalom. Azzal a ranglistával jobb versenyeken vehetnék részt, azt érezném, kifizetődött a munkám. Most viszont fáradt és mérges vagyok, mert igazságtalannak tartom a rendszert. Imádom a teniszt, de egyenlő feltételek mellett kellene küzdenünk.”
Hasonló cipőben jár a NextGen-világbajnokságon kiválóan teniszező Sebastian Baez, aki nyolc Challenger-döntőt járt meg, ebből ötöt megnyert: ez a jelenlegi pontszámítás szerint csak a 111. helyre elegendő. Baez esetében ráadásul nehezítő tényező, hogy ő a sikeres juniorpályafutása ellenére még csak szabadkártyákat sem nagyon kapott, és a Future-versenyekről építette fel magát erre a szintre. Bár a Challengert egyértelműen kinőtte, egyelőre a váltás nehézségekbe ütközhet.
Rajtuk kívül top 100-as lehetne Alex Molcan (69.), Juan Pablo Varillas (89.), Oscar Otte (92.) Daniel Altmaier (93.), Tomas Martin Etcheverry (94.) és Kamil Majchrzak (97.) is.
Kicsivel egy évvel ezelőtt az ATP azért nyúlt bele a pontszámítási rendszerbe, hogy aki megdolgozott a top 100-ért, a jobb versenyekért, az alanyi jogon járó főtáblás Grand Slam-indulásért, és az ezekkel járó anyagi előnyökért, ne szenvedje meg a szükségesnél jobban a koronavírus-járványt. Most viszont azok eshetnek bele ebbe a csapdába, akik a lassacskán mögöttünk hagyott évet dolgozták végig kőkeményen és eredményesen; az ő helyzetükre éppúgy illene megoldást találni.
Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.
Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Letöltés
Scan me
Kapcsolódó témák
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés