"Azért küzdök, hogy megéljek" – feleannyit keres a profi teniszező, mint egy harmadosztályú focista
Publikálva 19/09/2025 - 06:06 GMT+2
Szinte minden teniszrajongó számára ismerős lehet Stefano Travaglia neve, hiszen hosszú ideig a top100-ban volt, eljutott a 60. helyig a világranglistán és évekig főtáblás volt minden Grand Slamen. Jelenleg csak a 236., és bár próbálkozik a Challenger-tornákon, nem valószínű, hogy 33 évesen visszajut oda, ahol nem is olyan régen tartott. A Gazzettának őszintén mesélt a nehézségeiről.
Három őrült nap, két elképesztő csapat, egy kupa - Legendás kapitányokkal jön a 2025-ös Laver-kupa!
Videó forrása: Eurosport
Travaglia a Covid-időszak környékén, 2020-ban és 2021-ben járt karrierje csúcsán, a legjobb 32-ig jutott a Roland Garroson, néhány hónappal később ATP-döntőt játszott Melbourne-ben, ahol Jannik Sinnertől kapott ki. Aztán beütött a krach: megsérült a könyöke, meg kellett műteni őt, a három hónapos kihagyás miatt elveszítette a lendületét, és valószínűleg végérvényesen megtört a pályafutása.
Ennek ellenére most, 33 évesen még mindig versenyképesnek érzi magát, és bár az év elején térdsérüléssel bajlódott, idén két Challenger-döntőt is játszott.
"Vissza akarok kerülni a legjobb 100-ba" – mondja, miközben tudja: nagyon messze van a Grand Slamektől és az 1000-es tornáktól.
Jelenleg gyakorlatilag önfenntartóként teniszezik és a magas költségek miatt semmi pénze nem marad egy-egy szezon végére. A céljai miatt muszáj így működnie: van egy edzője, Alessandro Motti, aki a versenyek 80%-án segíti őt, míg a fennmaradó hetekben Federico Berruezo erőnléti edzővel dolgozik. Van olyan is, hogy mindketten jelen vannak a versenyein.
"Igyekszem legalább az egyiküket magam mellett tartani, hiszen ez egy olyan befektetés, ami minőségileg megtérül az én koromban. Nagyon hasznos lenne, ha tudnám vinni a versenyekre a fizioterapeutámat, Giovanni Bartolaccit, de ezt egyszerűen engedhetem meg magamnak."
A csapatát Luca Del Federico menedzser teszi teljessé, aki más játékosokat is segít – már amennyire a lehetőségek engedik.
"Furcsának hangozhat, de a szint itt, a 200. hely környékén is elég magas, már a selejtezőktől kezdve. Mindenki jól játszik, a fiatal tehetségek modern stílusban teniszeznek és nem félnek. Fizikailag felkészültnek kell lenni, különben innen is kiesel. Genovában eljutottam az elődöntőig, de ezzel csak 35 világranglistapontot szereztem – ez a különbség például a 250-es tornákhoz képest."
Megállás nélkül játszol, hogy eredményeket hajszolj, de közben nehezen kapaszkodsz feljebb a ranglistán, ez az igazán kemény. Azért küzdök, hogy megéljek. Én viszont szeretem a teniszt, úgyhogy az összes versenyt élvezem. Csak ki kell mennem a pályára és játszani, ennyi az egész.
Travaglia elárulta, hogyan próbálnak spórolni a költségeken.
"Igyekszünk kétágyas szobákban megszállni, hogy pénzt takarítsunk meg. Szerencsére egyik edzőm sem horkol, így jókat tudok pihenni" – mondja nevetve. "Amikor hárman vagyunk, a második szobát teljesen én állom. A legmagasabb szintű Challengereken általában kapunk étkezési utalványokat, de olyan egyéb szolgáltatásokért is fizetni kell, mint például a húrozás, ami legalább 15 euróba kerül ütőnként."
Mindent összevetve körülbelül 85 ezer eurót (nagyjából 33 millió forintot) költ évente. Ennek nagy része, mintegy 50 ezer euró megy el az edzőkre és az egyéb versenyekkel, felkészülésekkel kapcsolatos díjakra, az utazás 25 ezer eurót tesz ki, a további egyéb költség (nevezési díjak, biztosítások, stb.) 10 ezer eurót. Olaszként szerencsés, hiszen sok Challenger-torna van országon belül, máskülönben a költségek tovább nőhetnének.
Ehhez képest tavaly körülbelül 80 ezer eurót teniszezett össze az ATP-versenyeken, azaz mínuszra jött volna ki. Emiatt úgy döntött, hogy francia, német és olasz csapatbajnokságokon indul, ahonnan a kiadásokat nem számolva végül 40 ezer euró jött bevételként. Ami "éltette", az a 30 ezer eurós szponzori támogatás, amit még akkor kötött néhány olasz helyi céggel, amikor a top100-ban volt.
"A Lottótól pénzt nem, de ruhát kapok, így továbbra is az ő márkájukban játszom. Az ütőket viszont közvetlenül én veszem: évi 15 darabot, 2000 euróért. Amikor lejárt a szerződésem a Wilsonnal, kaptam ajánlatokat más márkáktól, de nem akartam modellt váltani, mert az ütő a legfontosabb."
Ha szigorúan számolunk, mindennel együtt 150 ezer euró környékén mozogtak a bevételei 2024-ben, amiből körülbelül 30 ezer euró maradt a zsebében. Ez a szám elenyésző a legjobbakhoz képest, hiszen Sinner például 65 millió eurót keresett tavaly. A Gazzetta sokkal inkább az olasz harmadosztályú focistákhoz hasonlította Travaglia keresetét: "Egy ismeretlen Serie C-játékos ennek a dupláját keresi..."
Ez a 30 ezer euró pedig pont annyi, amennyit a szponzorok adnak neki – mindössze azért, mert hűségesek maradtak hozzá a sérülése után is. Travaglia megtapasztalta, hogy a világranglista 160. helye környékén a tenisz valóban nullszaldós kezd lenni.
"Ha valaki megkérdezi tőlem, miért csinálom, egyszerű a válasz: a sportág iránti szenvedély és azok az emberek miatt, akik továbbra is hisznek bennem és minden nap támogatnak. A napjaimat teljes mértékben annak szentelem, hogy magasabbra tegyem és átugorjam a lécet. A következő lépés, hogy ott legyek az Australian Open selejtezőjében és főtáblára jussak, végül pedig visszakerüljek a legjobb 100-ba. Ha összejön, megint minden megváltozik, még anyagilag is."
(Gazzetta)
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés