Az óriásölő dán Djokovicot is két vállra fektette a párizsi döntőben

Az előzményeket figyelembe véve pazar döntőre volt kilátás Párizsban, hisz két olyan játékos csapott össze, akik az elmúlt időszakban nem tudtak nem finálét játszani. Az pedig, ahogy teniszeztek a héten, végképp megerősíthetett minket abban, hogy érdemes leülnünk megnézni ezt a döntőt.

Kettejük eddigi története egyelőre nem tekint vissza hosszú múltra, hisz csak egyszer játszottak egymással, a tavalyi US Open első fordulójában. Viszont fontos, hogy az akkor még teljesen ismeretlen dán egy szettet el tudott lopni világklasszis ellenfelétől.

Azóta sok víz lefolyt a Dunán, meg nyilván Dánia összes folyóján is, és a 19 éves Rune a világ legjobbjai közé került. Különösen igaz ez az őszi időszakra, amikor zsinórban négy döntőt is játszott, és Stockholmban győzött is, Stefanos Tsitsipast két vállra fektetve.

A párizsi döntőt azonban egy tökéletesen koncentrált Djokovic és egy elfogódott, a héten megszokottnál tompább Rune kezdte. Ennek eredményeképpen a szerb sok esélyt nem is adott ellenfelének, és bő fél óra alatt 6:3 arányban hozta az első szettet.

A második játszma úgy indult, hogy Djokovicnak 0-40-e volt, azonban Rune visszajött, és hozta az adogatását. Ha ezt nem tette volna meg, akár pillanatok alatt bukhatta volna az egész döntőt. Ehelyett a következő gémben lebrékelte a szerbet, majd mellé tette a saját szerváját, és 3:0-ás előnybe került. Jól állt tehát a dán, leszámítva, hogy erőnléti gondokkal küzdött.

A folytatásban is jól menedzselte Rune a fizikális nehézségeit, rövidítgetett, nagy szervákkal kínálta meg Djokovicot, és tartotta is az előnyét, vezetett 5:2-re, 5:3-nál pedig adogathatott a szettért. A dán versenyzői adottságait jelzi, hogy egy pillanatig nem remegett meg a lehetőségtől, és semmire hozva a szerváját, kiegyenlített.

A döntő játszma negyedik gémjében Rune ismét három bréklabdával szembesült. Az elsőnél bevarrt egy ászt, a másodiknál azonban ütött egy kettőst, így Djokovic meglépett 3:1-re. Sínen volt tehát a szerb, a dán legnagyobb reménye pedig talán az lehetett, hogy láthatta, ellenfele sincs teljesen jól fizikálisan. Vissza is jött Rune a következő játékban, ami részben a saját bátorságának és stabilitásának is volt az érdeme, de benne volt Djokovic fáradtsága is. Térfélcserénél jött is egyébként a tréner a szerbhez.

Ezt követően stabilizálták a szervagémjeiket, 4:5-nél Rune önbizalomtól duzzadó tenisszel oldotta meg a meccsben maradást. Sőt, a következő játákban, Djokovic hibáinak, és a saját vagányságának is köszönhetően brékelőnybe került, és adogathatott a tornagyőzelemért. És akkor jött egy eszement teniszt és brutál izgalmakat hozó utolsó játék, amelyben hat bréklabdát is hárítva Rune megszerezte a győzelmet.

Legyőzte Djokovicot egy ezres döntőben. Legyőzött öt top 10-est egy hét alatt. Ez mi már?!