Djokovic karrierjének is bevitt egy gyomrost az a sérülés, amely Federert is leterítette

Pedig láttuk a Francisco Cerundolo elleni meccsét, láttuk, hogy ápolni és masszírozni kellett, és láttuk, hogy bevette a fájdalomcsillapítókat. Aztán aznap este olvastuk is, hogy nem biztos, hogy vállalja a Casper Ruud elleni negyeddöntőt.

De még ekkor sem gondoltuk, hogy ennyire komoly a baj. Hogy miért? Pont azért, mert Novak Djokovicról beszélünk, akinek a sérülései és azok súlyossága mindig is megosztó téma volt a teniszvilágban. Voltak ugyan a szerbnek a karrierje során feladásai, kisebb-nagyobb problémái, ám ezeknek gyakran nagyobb volt a füstjük, mint a lángjuk.

Jó, ott volt a könyöksérülése, amelyet 2018-ban műteni is kellett. De akárhogy is, Djokovic a profi pályafutása során lejátszott több, mint 1300 meccset, és ő volt a fizikális reziliencia, a rugalmasság mintapéldája, akivel kapcsolatban olyan szavak, mint ’Ízület’ vagy ’szalag’, pláne annak a szakadása fel sem merülhetett. Elképzelhetetlen volt, hogy Djokovic és ezek a fájdalmas és súlyos sérülésre utaló kifejezések egy mondatban szerepeljenek.

Egészen hétfő délutánig.

A szerb rugalmassága részben veleszületett adottság, részben gondos és tudatos odafigyelés eredménye. Az első edzője, Jelena Gencic például sosem hitt a súlyzós edzésekben. Helyette azt javasolta a kis Novaknak, hogy ajtófélfákról lógjon, hogy tovább fejlessze a már amúgy is rendkívüli ruganyoságát. Aztán ahogy teltek az évek, a holisztikus látásmódja, a gluténmentes, növényi alapú étrendje, a meditáció, a jóga, a rengeteg nyújtás mind-mind kulcsszerepet kaptak a mentális és fizikális egyensúlya megőrzésében.

És hogy ez a kivételes reziliencia és rugalmasság miként mutatkozik meg számokban? Legyen elég annyi, hogy Djokovic mindössze három Grand Slam-tornát hagyott ki a pályafutása során, míg az egyik fő riválisa, Rafael Nadal 15-öt. Ráadásul a szerb kétszer az oltatlansága miatt maradt távol az adott GS-tól, ami azt jelenti, hogy sérülés miatt mindössze egyszer nem tudott rajthoz állni.

Djokovic saját bevallása szerint is motivációs gondokkal küzdött az elmúlt időszakban, bár a major-tornákon azért meg-megvillantotta azt a teniszét, ami a legjobb időszakára emlékeztette. Lorenzo Musetti ellen fizikális problémáknak a nyoma sem látszott rajta, miközben a vele egyidős Andy Murray fémcsípővel, nem túl jó állapotban lévő bokaszalagokkal és fájós háttal vágott neki a tornának.

Több értelme van, ha Djokovicot inkább Roger Federerrel vetjük össze, aki hozzá hasonlóan képes volt szinte sérülések nélkül menedzselni a teljes karrierjét. Egészen addig, amíg 41 évesen vissza nem vonult.

De még Federer sem úszta meg a dolgot, ő is elszakította a meniscusát 2016-ban, 35 évesen. Neki nyolc hónapba telt, mire újra maximálisan komfortosan érezte magát a gyógyult ízületen, majd nem sokkal később a pályán is. Ezt követően nyert még 3 GS-címet a többi mellé.

Egyébként pont a svájci története az, konkrétan a porcproblémája a jobb térdében, ami a legjobban megmutatja, mennyire nehéz megjósolni Djokovic visszatérési esélyeit.

Van olyan meniscus szakadás, ami soha nem gyógyul meg teljesen. De van olyan is, mint például Taylor Fritzé 2021-ben, amely egy teljesen jelentéktelen sérülésnek bizonyul. Az amerikai a Garroson sérült meg, de aztán nem sokkal később már meccseket nyert Wimbledonban.

Annyira sokesélyes tehát a dolog, hogy kár is találgatni. Semmi értelme. Annyit azért még tegyünk hozzá, hogy egy 37 éves test nyilván nehezebben gyógyul, mint egy fiatal. Persze a kor sem minden, azzal kapcsolatban is csak valószínűségekről beszélhetünk.

Djokovic a pálya minőségét (is) okolta a történtekért. Már meccs közben is panaszkodott, majd a sajtótájékoztatón is beszélt arról, hogy szerinte mennyire nem volt jó ötlet a felázott salak egy részét eltávolítani, és azt egy nagyon csúszós réteggel pótolni. Itt azért jegyezzük meg, hogy rajta kívül nemigen panaszkodott más a Chatrier borításának minőségére. Legalábbis nem olyan mértékben, mint ő, mondjuk az is igaz, hogy nem is küszködött rajta senki annyira, mint ő.

Nem lehet tudni pontosan, hogy mi volt a sérülés oka. Lehet, hogy a szakadás annak a fájdalomnak az eredménye, amit már hetek óta érzett, de eddig csak akkor zavarta, amikor nem volt megfelelően bemelegedve. De az is lehet, hogy a hajnal 3-kor véget ért Musetti-meccs tette meg a hatását a Cerundolo elleni összecsapás során.

Dr. Robby Sikka, a Djokovic-féle érdekvédelmi szövetség, a PTPA orvosa már az olasz elleni találkozó után figyelmeztetett. „A neurológiai regeneráció annál több időt vesz igénybe, minél nagyobb terhelésnek van kitéve a játékos. Egy újabb ötszettes már nagyon kemény lenne.”

Bárhogy is van, szembetűnő a párhuzam Djokovic pályán látott és az azon kívül tapasztalt instabilitása között. A szerb márciusban megvált mesterétől, Goran Ivanisevictől, majd egy hónappal később erőnléti edzőjétől, Marco Panichitől is. Sőt, még az ügynökét is elküldte.

Nehéz megmondani, hogy itt most mi az ok, és mi a következmény. Az mindenesetre jól látszik, hogy Djokovic megbillent egyensúlya jóval túlmutat azon, amit a pályán láttunk tőle.

via részben The Telegraph