A nagy visszatérők és az életük lehetőségéért küzdők napjával folytatódik a Roland Garros

Unatkozni tehát nem fogunk, már csak azért sem, mert Zverev az egyre jobb formában lévő Kei Nishikorival, Tsitsipas pedig a kétszeres US Open-elődöntős Pablo Carreno Bustával játszik. Nem ígérkezik éppenséggel rossz párosításnak a salakon kiváló, Grand Slameken viszont rendre alulteljesítő Cristian Garín Daniil Medvedev elleni csatája sem. Vegyik is gyorsan végig, mely öt mérkőzésről nem érdemes lemaradni.

Azarenka nyolc, Pavlyuchenkova tíz év után játszhat ismét Roland Garros-nyolcaddöntőt, közülük ráadásul valaki a nyolc között is ott lesz. A fehérorosz utoljára akkor járt hasonló magasságokban Párizsban, amikor a csúcson volt – 2009 és 2013 között négyszer jutott el legalább a negyedik fordulóig, egyszer elődöntős, kétszer negyeddöntős volt. Az orosz pedig 2011-ben negyeddöntőzött itt, amikor talán a végső győzelemre is lehetett volna esélye.

Tenisz tekintetében Pavyluchenkova mindig is magasabb szintet képviselt, mint amit az eredményei mutattak, ám valami – elsősorban a lábmunkája – megakadályozta abban, hogy megugorja a képességei által megugorható szintet. Most mintha ezen a téren sikerült volna javítani, az idei Aryna Sabalenkát legyőzni egyértelműen a bravúr kategória, főleg az idei madridi párharcukat követően, amit rettentő simán nyert meg a fehérorosz.

Most egy újabb fehérorosz vár Pavyluchenkovára, ám egy egészen más felfogásban és stílusban teniszező ellenfél, akivel szemben a hosszabb labdamenetekre is fel kell készülnie. Az orosz egyébként soha nem győzte le Azarenkát, amikor a kétszeres GS-bajnok be tudta fejezni a mérkőzést – hivatalosan egyébként 5-1 az egymás elleni mérlegük. Az esélyek tehát Azarenka mellett szólhatnak, az más kérdés, hogy Pavlyuchenkova borította már a papírformát egy esélyesebb fehérorosz ellen…

A 22 éves görög esélyeshez (már amennyire valaki esélyes lehet egy olyan salakpályás versenyen, amin Rafael Nadal is érdekelt) méltó módon jutott a legjobb 16 közé. Voltak ugyan hullámvölgyei, de ezeket nagyon jól menedzselte, különösen a John Isner elleni harmadik fordulós meccsén. A görög szemmel láthatóan feszült volt az elején, nem találta az amerikai szerváinak ellenszerét, de frusztrációját szép lassan levetkőzve nagyon koncentrált teniszt mutatott be.

A feladat első részét teljesítette, nem töltött túl sok időt a pályán, mostantól viszont új fázisába ér a torna, amikor már papíron is nehezebb ellenfelekkel kell (le)számolnia. Elsőként Pablo Carreno Bustával, aki csak egy meccsen jött zavarba eddig, némiképp meglepő módon a szabadkártyás Enzo Couacaud-val szemben akadtak nehézségei. Most viszont neki már nagy bravúrra lenne szüksége, hogy 2017 és 2020 után idén is ott legyen a legjobb nyolc között.

Mostanáig lejátszott két meccsüket Tsitsipas nyerte, ráadásul még csak szettet sem veszített, igaz, az első játszma Barcelonában (2018) és Dubajban (2020) is szorosan alakult. Ennek akkor lehet jelentősége, ha a görög esetleg feszültebb lesz a szokásosnál, és egy billegő szett – akár a meccs elején – a spanyol oldalán köt ki ezúttal. Onnantól ugyanis másfajta feladatot kellene megoldania Tsitsipasnak, mint az eddigi összecsapásaikon, sokkal nagyobb tét mellett.

Nagyjából ez lehet a spanyol egyetlen reménye, mert ha Tsitsipas jól játszik, kellő agresszivitással, az idei salakszezonban látott koncentrációval, akkor nem kérdés, hogy a torna ötödik kiemeltje jut a negyeddöntőbe. Ezen kívül az is fontos lesz Carreno Busta szempontjából, hogy a szokásosnál kezdeményezőbb felfogásban teniszezzen, elkerülve azt, hogy Tsitsipas a tenyeresével diktálja a ritmust, és a sarokba szorítsa fonák oldalon.

Sabalenka búcsújával Serena Williams maradt a tábla ezen felében a legmagasabban rangsorolt játékos, így lassan el kell játszani a gondolattal: mi van akkor, ha ott nyeri meg a 24.-et, ahol azt senki sem várta volna? Köztük például ő maga sem. Williamsnek voltak nehezebb periódusai ezen a Garroson, de fordulóról fordulóra többet mutatott magából, márpedig az amerikait mindig is nehéz volt megállítani, ha ennyire konzekvensen tudta felépíteni magát.

Valahol még logikus is lenne, ha épp a legkevésbé eredményes Grand Slamén érné be Margaret Courtot, megkoronázva ezzel a már amúgy is teljesnek tekinthető örökségét. Elvégre a másik három helyszínen mindenki nagy elvárásokat támaszt vele kapcsolatban, de leginkább ő saját magával szemben, ott érzi leginkább a tét súlyát, mert ő is tudja, azokon a tornákon megvan a lehetősége a győzelemre – ez az érzés legkevésbé Párizsban lehet meg benne.

Ami akár fel is szabadíthatja Serenát annyira, hogy a várakozásokat felülmúlva teljesítsen a Roland Garroson, főként az esélyesek korai búcsúját látva. A következő fordulóban az Azarenka-Pavlyuchenkova mérkőzés győztesével találkozhatna, az alsó negyedből pedig a Zidansek-Cirstea-Vondrousova-Badosa négyesből jöhet valaki. Közülük néhányan veszélyesek lehetnének rá, de azért azt sem lehet mondani, hogy megoldhatatlan feladat.

Először persze Rybakinán kellene túllépnie Williamsnek, aki eddig három nagyon könnyű, egyenként bő egyórás mérkőzést játszott. A kazahról régóta lehet tudni, hogy nagy tehetség, az utóbbi időben azonban mintha megtört volna a lendülete, és a Grand Slam-tornákon sem villogott, most először jutott a 16 közé. Azt pedig sokszor láttuk, hogy az áttörés küszöbén álló fiatalok nem feltétlenül tudják hozni a tudásuk legjavát, amikor a háló túloldalán minden idők legjobb női játékosa áll.

Szó nincs arról, hogy Medvedev egy csapásra salakpályás játékossá vált volna, de egy dolog tekintetében egyértelműen pozitív a változás: és ez pedig az orosz hozzáállása. Sok mérkőzésen az volt az ember érzése, hogy Medvedev akár nyerhetne is, amennyiben nem az őt zavaró tényezőkkel foglalkozna, hanem a teniszére koncentrálna, még ha az a salakon nem is annyira hatékony, mint a kemény pályás versenyeken.

Medvedev már a torna előtt sokkal pozitívabban nyilatkozott, azt emelte ki, hogy mennyire jól ment neki a játék edzéseken, és hogy a labdák egészen másképp viselkednek a tavaszi/nyári időjárási körülmények között. Szemre egyébként nem változtatott sokat a játékán, zömmel az alap teniszével zökkenti ki az ellenfeleit, amit a körülmények mellett az ellenfelek stílusa miatt is megtehetett, Bublik, Paul és Opelka ellen sem kényszerült hagyományos salakteniszre.

Garín azonban már más helyzet, a chilei kimondottan salakspecialistának számít, öt tornát nyert karrierje során, mind az ötöt salakon, köztük egyet idén. Érdekes módon azonban Grand Slameken nem sok vizet zavart, még a Roland Garroson sem, tavaly jutott el először a harmadik fordulóig, amit az idei tornán sikerült túlszárnyalnia. Igaz, ez nem sokon múlt: a második fordulóban 0-2-re állt és brékhátrányban volt Mackenzie McDonald ellen, onnan sikerült fordítania.

Néhány hete játszottak már egymás ellen, akkor Garín nyert, ám nem biztos, hogy szerencsés volna abból a meccsből kiindulni, Medvedev ugyanis egyértelművé tette az első pillanatoktól kezdve, hogy utálja ezt a borítást, nincs kedve játszani, és csak időszakos felvillanásokra futotta tőle. Ha az orosz képes olyan kiegyensúlyozottan és koncentráltan teniszezni mint eddig, akkor már egészen komoly skalpot is begyűjthetne az idei salakszezonban, és onnantól már vele is számolni kell.

Az idei salakszezonban népszerű volt ez a párosítás, hiszen Madridban és Rómában is játszottak már egymással. Beszédes, hogy a madridi magaslaton nagyon simán nyert a német, a Forro Italico lassabb salakján ellenben kiélezett, szoros meccsre került sor. Talán most is reménykedhetünk hasonlóban, bár azt hozzá kell tenni, Nishikori erőnléti állapotán sok múlik majd, ilyen szempontból feltétlenül előny neki, hogy Henri Laaksonen sérülése miatt a harmadik körben kevés időt töltött a pályán.

A japán teniszező könyökét 2019 végén meg kellett műteni, így pályafutása során immáron sokadik alkalommal kellett szinte a nulláról felépítenie magát. Mivel a világranglistán szép fokozatosan visszacsúszott, a védett világranglistával sem volt könnyű feladata, gyakorta került szembe magasan rangsorolt játékosokkal a versenyek elején. Éppen ezért csalóka az a 10-10-es mérleg is, amivel a Roland Garrosra megérkezett.

Ettől még persze teljesen világos, hogy Zverev lép pályára esélyesként, ráadásul abban a tudatban, hogy a tábla ezen feléből biztosan új Roland Garros-döntőst avatnak. Ilyen szempontból az esélyesség terhe most őt és Tsitsipast nyomja leginkább, és azt mindkét fiatal esetében láttuk már, hogy hajlamosak ilyen pillanatokban összeomlani. Zverevnek pedig gyakran még erre sincs szüksége, hogy mély gödörbe ássa magát, akár nyert helyzetből is.

Az utóbbi időben mintha egy picit az önszabotázsra való hajlamát visszaszorította volna, a legutóbbi négy Grand Slam-tornáján lejátszotta első elődöntőjét és döntőjét, és idén is jól teljesített az Ausztrál Openen, csak épp a nyolc között Djokovic jött szembe. Ahhoz viszont, hogy a torna későbbi fázisában is legyen esélye a nehezebb ellenfelekkel szemben, nem elég csak megnyernie a Nishikori elleni meccset, arra is figyelnie kell, hogy ne hagyjon benne túl sok energiát. És azért az nem lesz egyszerű.

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.