Üzérek, üzérek, 3-4

A cím beteg ráadásul, érteni sem fogják sokan, hiszen ahogy így nézem a katonaviselt férfiak halmaza, a blogolvasók halmazával, elég picinyke metszetet képez.

A témáról írtunk már két éve többször (itt meg itt) ragozni nem igazán akarom, mindössze a tegnapi egyik posztunknál eszembe jutott, hogy nincsen képünk a témában. Éppen ezért halált megvető gáborsággal próbáltam paparazzinak álcázni magam.

Mérsékelt sikerrel, mint késöbb rájöttem kockára téve Petra szüleinek egyébként méregdrága fényképezőjét.

Először arra gondoltam, hogy a fehér emberek között gyorsnak számítok, de aztán rájöttem, ennek ebben a kultúrkörben viszonylag kevés hasznát veszem.