Monfils nem ilyennek képzelte pályafutása utolsó éveit, de ha már így alakult, ad magának egy utolsó esélyt

Gaël Monfils minden bizonnyal az egyik legextrább figura az ATP Tour mezőnyében. A francia teniszező egész pályafutása alatt a közönség egyik nagy kedvence volt, immár húsz éve tornáról tornára lopja be magát a nézők szívébe a látványos játékával, a hihetetlen ütéseivel, és az egészen elképesztő jelenlétével a pályán.

A 36 éves Monfilst az utóbbi időben azonban nem sokszor láthattuk a pályán varázsolni, egészen pontosan azóta, hogy 2022 augusztusában, Montréalban saroksérülést szenvedett. A világranglistán egykor a hatodik helyig is eljutó francia most a közösségi médiában számolt be a helyzetéről, elmondta, mit tervez a jövőben, és azt is, milyen változások történtek a csapatában.

Néhány napja Monfils egy Instagram-posztban jelentkezett be a hosszabb médiacsend után, elmesélte, hogy az utóbbi időben sok és főleg minőségi időt töltött feleségével, Elina Svitolinával és kislányával, Skai-jal, aki 2022 októberében született. Monfils azt is elárulta, hogy új csapattal készül a folytatásra, és bár az Intagramon akkor még nem nevezte meg, kik segítik a jövőben, hamar megkaptuk erre a választ, hiszen a következő tornájára, Lyonba már az új stábjával érkezett.

Monfils ezután megköszönte korábbi edzői stábjának, Gunther Bresniknek, Richard Ruckelshausennek és Dominik Distelbergernek az évek során nyújtott támogatásukat, és nem felejtett el megemlékezni a közösen elért eredményeikről sem. A poszt óta már kiderült, hogy Mikael Tillströmmel és Peter Lucassennel folytatja a munkát.

Ezután köszönetet mondott legjobb barátjának, Nathónak és testvérének, Cloumzynak is, amiért rendületlenül támogatták és segítettek neki, amikor a sérüléséből lábadozott. Végül üzent a rajongóinak is:

A közel héthónapos szünet után Monfils Indian Wellsben tért vissza, ahol a védett ranglistájával tudott elindulni a főtáblán. Bár az első fordulóban Jordan Thompson 6:3, 6:1-gyel búcsúztatta, Monfils azért villantott pár nagyszerű mozdulatot, olyanokat, amik miatt annyira szereti a közönség.

A világranglistán Monfils jelenleg a 386. helyen áll, Indian Wells óta az első fordulóban kiesett Miamiban, ahol összeszedett egy csuklósérülést, valamint Banja Lukában is, de a phoenixi és az aix-en-provence-i Challenger-tornákon sem járt nagyobb sikerrel, igaz, utóbbinál a későbbi győztes, Andy Murray búcsúztatta. Ostravában ugyan megnyerte az első fordulós meccsét, de a krónikához hozzá tartozik, hogy ott az ellenfele, Evan Furness a második szettben feladta a mérkőzést.

---

Monfilst az Insta-posztja után a L’Équipe megkérdezte az ott leírtakról részletesebben is.

Tökéletesen! Az, hogy Franciaországban, hazai pályán játszhatok, kimondottan jól jön az önbizalmamnak. Mentálisan rendben vagyok, a családommal töltöttem az időt, és ez eléggé jót tett nekem. Ami pedig a fizikai állapotomat illeti, egyre jobb formában vagyok.

Nagyszerű munkát végeztem Günterrel. Általában az van, hogy időről időre megpróbálsz új kihívásokat állítani magad elé, én pedig most úgy éreztem, hogy teljesen újra akarom kezdeni az egészet. Egy utolsó esélyt akarok adni magamnak, új kihívásokkal, újult erővel. Úgy éreztem, most erre a lépésre volt szükségem, és remélem, ez lesz az utolsó csapatom a pályafutásom során.

Az elmúlt hetekben nem volt olyan jó, nem láttam a javulást. Azt általában érezni lehet, ha valamin változtatni kell. Nyilván nem ezen a változtatáson múlik, hogy nyerek-e meccseket innentől vagy sem, de nekem most nagy szükségem volt erre a lökésre.

Ahhoz, hogy újra elérj arra a szintre, ahol szeretnél lenni, áldozatokat kell hoznod. Ezzel az egészen komoly döntéssel most magamnak is bebizonyítottam, hogy igen, folytatni akarom. Folytatni, méghozzá úgy, hogy a kis céljaimat elérjem. Persze, azért egy szinte elérhetetlen célt is kitűztem most magam elé: az olimpiát.

Mert nagyon messze vagyok ettől. Már annak is örülnék, ha egy meccset meg tudnék nyerni, látod, a fiatalok, a többiek pokoli jól játszanak. Nekünk meg jobbnak kell lennünk náluk, jobban kell játszanunk, mint ahogy a fiatalok tudnak. Valahol remélem, hogy ez összejön, valahol meg remélem, hogy nem, mert igazából ez az ő idejük már.

Aztán amikor profi voltam, az volt az álmom, hogy Grand Slamet nyerjek, ez is elérhetetlen volt, és nem is sikerült. Most talán lenne rá lehetőség? (nevet) Persze, szép kihívás, de azért maradjunk a realitások talaján: az első, ténylegesen elérhető célom az, hogy visszajussak a top 100-ba.

A világranglistán a 15. helyen voltam, és mindenféle nagyképűség nélkül, ha nincs a sérülésem, akkor soha nem csúszok le odáig, ahol most vagyok. Maximum 50 helyet estem volna vissza, vagy még az is benne volt, hogy maradok a 15-30. hely környékén. Így viszont kénytelen voltam máshogy nézni a dolgokat, más szakaszba érkezett a pályafutásom, mint ahogy eredetileg elképzeltem.

Teljesen mások lettek a prioritásaim, megérkezett a lányom, és persze ott van az a szomorú tény is, hogy idővel a test máshogy áll a profi sporthoz, be kell látni, hogy jóval nehezebb a dolgunk az idő múlásával. Most ott tartok, hogy egyáltalán nem úgy néznek ki a dolgok, amilyennek korábban elképzeltem a pályafutásom utolsó éveit.

Monfils most abban bízik, hogy a következő hetekben ennél azért jobb eredményeket produkál majd: először Lyonban szeretne bizonyítani, ahol kedden a világranglista 63. helyén álló Pedro Cachin ellen lép pályára, de a nagyobb falat számára is a Roland Garros lesz, ahol a védett ranglistájával ott van a főtáblán.

Forrás: L’Équipe, Sportskeeda (részben)