Hogy lehetséges, hogy Alcaraz teste felmondta a szolgálatot, amikor a 36 éves Djokovicé még bírta?

Benne volt, hogy Novak Djokovic és Carlos Alcaraz elődöntőjén meghatározó lesz, ki bírja jobban fizikálisan a küzdelmet. Az már kevésbé, hogy a US Opent 19 lejátszott szettel megnyerő Alcaraz épp ezen a téren marad alul a 16 évvel idősebb riválisával szemben, ráadásul az ő szintjükön átlagosnak mondható két és fél órányi játékot követően. Mégis így alakult, a harmadik szett elején jelentkező izomgörcs már azt megelőzően legyőzte Alcarazt, mielőtt erre Djokovicnak esélye lett volna.

De hogy lehetséges az, hogy a mezőny egyik legjobban felkészített, erőnlétileg is kiemelkedő játékosának a teste egyik pillanatról a másikra felmondta a szolgálatot? Ennek járt utána a Tennis Majors, azt a választ keresve, mi állhat az izomgörcs hátterében, és miért tűnhet úgy, hogy a fiatal sportolók esetében gyakrabban fordul elő. A kérdésekre Serena Williams egykori fizioterapeutája, Florian Patalagoity próbált meg választ adni – már amire egyáltalán a tudomány tudja a választ.

„Számos dolog hozzájárulhat az izomgörcshöz” – magyarázta Patalagoity. „Vannak, akik hajlamosabban rá, vannak, akik kevésbé. Még most sem tudjuk pontosan, hogy csak az izomrostoktól függ-e. Hosszú időn keresztül a dehidratáltsággal kötötték össze, de ezt egyre ritkábban említik. Láttunk olyan sportolókat, akik teljesen dehidráltak voltak, mégsem jelentkezett náluk görcs – és ez fordítva is elmondható.”

Alcaraz az elődöntőt követően szintén a stresszre vezette vissza a problémákat. Csapata elmondása szerint már az összecsapás előtt szokatlanul feszült volt, enni is alig tudott, erre pakolt rá még egy lapáttal az izgalmas és intenzív meccs. „Nagyon idegesen kezdtem az elődöntőt. Végig ott volt a feszültség az első és a második szettben, ráadásul ezek igen intenzív játszmák is voltak. Nagyszerű labdameneteink voltak, rövidítésekkel, sprintekkel, hosszú ütésváltásokkal” – mondta a spanyol.

Ez volt az első alkalom Alcaraz pályafutásában, hogy az előző évtizedeket meghatározó játékosok valamelyikével szemben bizonyíthatott Grand Slamen, ráadásul világelsőként és a találkozó esélyeseként. Valószínűleg nem is a kívülről érkező nyomás jelentette a problémát – tizenéves kora óta Rafael Nadal utódjaként emlegetik Spanyolországban – hanem a belső motiváció: olyan görcsösen akarta a sikert, hogy az fizikai valójában is megmutatkozott.

„Tenisz közben az agy érzékeli a labdát, adja ki a parancsot a mozgásra, kontrollálja a mozdulatot és a pontosságot, valamint vizualizálja azt, hova szeretnéd ütni” – folytatta Patalagoity. „A tevékenység utolsó milliszekundumait viszont már az idegek vezérlik a mechanoreceptorokon keresztül, amelyek úgy működnek, mint az autóban a gáz és a fék. A görcs egy neuromuszkuláris diszfunkció, amely során túl hevesen lépnek rá a gázra.”

A fejetlen csirkeként rohangál kifejezés alapja egy hasonló jelenség: a fej és a test elkülönítése után az agy már nem funkcionál, ám az izmok működéséért felelős idegek egy ideig még ellátják a feladatukat. Másképp fogalmazva: az idegek és az izmok közötti kapcsolat független a tudatos vagy tudattalan cselekvéstől, sokszor pontosan ezért állnak a szakemberek is tehetetlenül; dolgozhat bármennyit az edzőteremben egy sportoló, nagyon nehéz egy ilyen helyzetre tudatosan készülni.

Alcaraz számára rossz hír, hogy ha genetikailag hajlamos az izomgörcsre – ő maga is említette, hogy a 2021-es US Openen kisebb mértékben előjött a Stefanos Tsitsipas elleni meccsen – nincs olyan mágikus módszer, ami megvédené őt ettől a jelenségtől. Még az erőnlét fejlesztése sem jelent biztosítékot, amint arra a Daniil Medvedev felkészítéséért felelős Eric Hernandez is felhívta a figyelmet 2021-ben, amikor az orosz teniszező görccsel bajlódott Miamiban.

A megelőzés szempontjából hasznos lehet a mérkőzés előtti masszázs, ami biztosítja, hogy az izmok lazábbak legyenek, azonban az idegi eredetű problémákkal szemben ez sem jelent védelmet. Vagyis a tapasztalat a leghatékonyabb fegyver – Alcaraznak meg kell tanulnia kezelni ezt. „Ha van két játékos, akik ugyanakkora erőfeszítésen vannak túl, ugyanúgy készültek fel, de az egyik hozzászokott az ehhez hasonló helyzethez, a másik pedig nem, utóbbi esetében tízszeres az esélye a görcsnek.”

Ezen a téren nagyobb különbség volt a két játékos között, mint az erőnlét vagy a tudás szempontjából, Djokovic a 45. Grand Slam-elődöntőjében szerepelt, míg Alcaraznak az volt a 35. meccse, amely három nyert szettre ment. Tsitsipas utalt úgy a mérkőzésre, mint a rutin és a nyers erő küzdelmére, és ezúttal – ezúttal is – a tapasztalat győzött. Már csak az a kérdés, tanul-e ebből eleget ahhoz Alcaraz, hogy a következő alkalommal már erre az eshetőségre is készen álljon.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk.