Djokovic emberére akadt, de amikor kellett, megvillantotta legélesebb fegyverét

Ahogy arról Szántó Petra és Dani Bálint és beszélt a Salakblog Podcast Roland Garrost beharangozó adásában, és ahogy Petra a mai közvetítés során is említette, egy dolgot biztosan lehetett tudni Davidovich Fokináról: nem fog félni.

Mert ő az égvilágon senkitől sem fél, teniszpályán legalábbis biztosan nem. Van ezen kívül ráadásul egy másik tulajdonsága is, ami teniszezőknél a legfontosabbak egyike: könnyen felejt. Erre is szolgáltatott bizonyítékot a meccs során.

Az első szett végén 6:5-nél adogathatott a játszmáért, de nem tudta megoldani, majd elbukta a rövidítést is. Ettől azonban nem zuhant össze a második szettre, és továbbra is préselte a szerbet, olyannyira, hogy megint elmentek rövidítésig. Ezt azonban megint Djokovic nyerte, aki erre olyan ünneplést csapott, mintha már a meccset húzta volna be. Ez is bizonyítja, mennyire sokat ért számára ez a játszma.

A harmadik szettre azért aztán elfogyott a spanyol, nem igazán tudott már mélyre nyúlni magában, ami pedig kellett volna ahhoz, hogy esélye legyen az időközben szépen lelazult Djokovic ellen. Ebben a szettben már nem lehetett érezni az átütő erőt Davidovich Fokinában, Djokovic pedig egyre nyugodtabb és magabiztosabb lett, és végül 7:6, 7:6, 6:2-vel jutott tovább a negyedik fordulóba.

Djokovic tehát, amikor igazán kellett, az első két szett végén, elővette a csodafegyverét: a versenyzői adottságait. Azt a szinte kivételes képességét, amivel már töméntelen meccset a maga javára fordított.

A negyeddöntőbe jutásért majd a Varillas-Hurkacz győztesével játszik.