„Federert a zsenije a top 5-ben tartotta volna még, csak a sérülés tudta őt megállítani”

Roger Federer edzője volt pályafutása utolsó éveiben, három Grand Slam-címet nyertek együtt. Ha Ivan Ljubicic életrajzában csak ez a rövidke mondat szerepelne, akkor is maximálisan rendben lenne a dolog. Persze ennél sokkal többet ért el, ő maga is volt harmadik a világranglistán, Davis-kupa-győzelemhez segítette a horvátokat, és nyert 10 ATP-tornát.

Federer egy művész volt, a pálya volt a vászna, az ütő pedig az ecsete - mi történt péntek éjjel?

Videó forrása: Eurosport

Ivan Ljubicic szerint Roger Federer valószínűleg még mindig játszana, ha nincs az az ominózus térdsérülés.
Azt hihetnénk, hogy amióta a svájci zseni tavaly szeptemberben hivatalosan is visszavonult, a horvát szakember nem tud mit kezdeni a szabadidejével, pedig ez koránt sincs így. Kommentátorként dolgozik a Sky Italiánál, a Francia Teniszszövetségnél pedig azon munkálkodik, hogy minél inkább ösztönzően hasson a fiatal generáció legjobbjaira.
Nemrégiben a Tennis Majors készített vele egy exkluzív interjút, amely, érthető módon, jelentős részben Federerről is szólt.
Milyen volt a váltás azután, hogy 2012-ben visszavonultál? Oké, hogy gyorsan jött az edzősködés, de azért ez a változás egyik sportágban sem könnyű.
Bizonyos szempontból egyéltalán nem volt nehéz. Minél gyorsabban továbblép az ember, annál kevésbé félelmetes a dolog. Szerencsém volt, hogy gyorsan munkát kaptam Tomas Berdych menedzsereként, ami nagyon fontos volt nekem, de persze utána kipróbáltam, és a mai napig kipróbálok sok minden mást is. Igaz, azt, hogy ez így alakult nem tudtam előre, egyszerűen csak megtörténtek a dolgok.
Fontos volt, hogy azzal, hogy egy új szerepkör kezdődött az életemben, sok mindenen keresztülmentem, és közben vállaltam azt, hogy hibázni is fogok. Arra kevés esély volt, hogy minden egyből sikerüljön. De tanulni kell a hibákból, és aztán menni tovább az úton. Úgyhogy az a folyamat, hogy megtaláljam, mi passzol hozzám a leginkább, még mindig tart.
picture

Roger Federer, Ivan Ljubicic

Fotó: Imago

Milyen volt az, amikor Roger egy évvel ezelőtt azt mondta, ’Kész, befejezem.’? Hogy zajlott ez?
Pontosan éreztem, hogy ez számára nem volt egy könnyű telefon. Amennyire tudtam, próbáltam őt megnyugtatni, de ez számomra is egy nehéz pillanat volt. De még egyszer mondom, a dolog nem volt meglepetés, tudtuk, hogy ez a döntés meg fog születni, inkább előbb, mint utóbb.
Ha visszanézel, elképesztő időszakot töltöttetek együtt, és csodálatos dolgokat értetek el.
Persze. Amikor Roger felkért az edzőjének, igent mondtam, nem volt bennem semmi kétség. Aztán persze elkezdtem morfondírozni magamban, hogy ’oké, kb. négy és fél éve nem nyert Grand Slamet, de mégis mit tudok én változtatni, miben tudok én segíteni neki?’ Szóval volt egy időszak, amikor kételkedtem a képességeimben, a munkám eredményességében. Aztán szép lassan haladtunk, próbáltam belemászni a fejébe, megérteni, hogy gondolkodik, kitalálni, hogy mi lehet az a dolog, ami előrevisz majd.
picture

Roger Federer és Ivan Ljubicic

Fotó: Eurosport

Az eleje nehéz volt, hisz rögtön a második tornán megsérült a meniszkusza, és jött az első műtét. Ugyanakkor utólag visszanézve ez szerencse is volt, mert így volt időnk, hogy jobban megismerjük egymást. Persze voltak pillanatok, amikor kényelmetlenül éreztem magam, mert sokan azt gondolták, hogy Roger csak azért kért fel a közös munkára, mert barátok voltunk, de aztán szerencsére jöttek az eredmények.
Sokan azt hihetik, hogy bárki képes lehet Federert edzeni. Pedig szerintem sokkal nehezebb, mert mégis mi újat tud hozni az ember? Apróságokat, talán gondolkodásmódbeli változtatásokat.
Akik ezt mondják, azoknak 80 százalékban igazuk van, mert a legtöbbször azért sokat nem tudsz hozzátenni. Ugyanakkor nem könnyű semmit sem mondani, még akkor sem, ha igazából nem is nagyon van mit mondanod. Itt nagyot lehet hibázni, hogy beszélsz akkor is, amikor nem kéne. De, amikor valamit várt tőlem, ott kellett lenni, készen kellett állni, biztosnak kellett lenni, hogy meghall engem, hogy tisztán átmegy az üzenet. Ez volt a nehéz. Hogy valami változást akartunk elérni, és hogy azt a kicsit hozzá tudjuk tenni, az volt a nehéz.
Az egyik nagy változás az volt az ő játékában, hogy agresszívebb lett a fonákja, már rögtön a fogadásoknál is. Ebben neked mekkora szereped volt?
Nehéz ezt megmondani, mert sok mindenen dolgoztunk, de az emberek leginkább a fonákkal kapcsolatos változtatást ismerik el. Én személy szerint hittem abban, hogy támadóbb fonák kell, de Severin Lüthi fontosnak tartotta a nyesést.
picture

Roger Federer, Rafael Nadal

Fotó: Eurosport

Igen, abban talán segítettem, hogy éreztem, hogy laposabb fonák kell, ugyanakkor néha meg arra biztattam, hogy hátrábbról fogadjon, ami nem volt igazán kényelmes a számára. Szóval ez egy összetett dolog, úgyhogy nem lenne igaz olyasmit kijelenteni, hogy én javítottam a fonákján.
Kívülről ez a fonák látszott leginkább, de összességében nagyobb hatással voltál rá?
Igen, de beszélhetnénk akár Goran Ivanisevic és Novak Djokovic együttműködéséről is. A különbségek, a változások ott sem igazán szembetűnők. Nem az van, hogy megváltoztatunk egy ütést vagy ilyesmi, inkább arról szól a dolog, ahogy látunk, érzékelünk dolgokat, ahogy viszonyulunk dolgokhoz. Ezek pedig nem igazán láthatóak.
Ha már Goran, játékosként ő nagyon impulzív volt, nagyon az ösztönei által vezérelt, ezért nehéz volt elképzelni, hogy sikeres edző legyen. Novaknak mégis nagyon jól át tudja vinni az üzeneteit. Mit gondolsz erről?
Jól ismerem őt, nagyon nagy küzdő, nagyon mélyre tud nyúlni, ha szükség van rá. Nagyon nem lehet tudni előre, hogy valakiből jó edző lesz, vagy sem. A Goranról kialakult kép nem volt pontos, mindenki azt gondolta róla, hogy nem képes kontrollálni az érzéseit. De én sokat beszélgetek vele teniszről, nagyon mélyre megy dolgokban, úgyhogy engem nem döbbentett meg, mennyire jó edző lett belőle.
picture

Roger Federer

Fotó: Getty Images

És ne feledjük, hogy Goran példakép volt. Novak nem véletlenül kérte őt fel, ahogy részben Roger is azért kérte fel Stefan Edberget, mert annak idején a példaképe volt. Ezek a játékosok ezen a szinten olyan embereket keresnek maguk köré, akiket tisztelnek. Az, hogy miért, az nem is annyira fontos mindig. Aztán elkezdődik a közös munka, és kiderül, hogy mennyire működik a dolog.
Úgy tűnik, Roger jól kezeli azt, hogy már nem aktív játékos. Gondolod, hogy ez azért van, mert a teste állította őt meg, és így nem voltak kérdőjelek, hogy folytassa-e?
De ezt nem is lehet másképp, nem? Az ember csak akkor tud ilyen sokáig játszani, utazni, és csinálni azt, ami ezzel jár, ha imádja ezt az egészet.
Az ő zsenije mindenben megtalálja az örömöt, még abban is, hogy sajtótájékoztatót tart, emberekkel találkozik vagy a szponzorokkal tárgyal. Ez a kulcs szerintem. Ezért tudott olyan sokáig játszani. Imádja ezt, amikor meglát egy ütőt, felkapja és rögtön játszik vele. Ennyire nagy benne a szeretet a sportág iránt.
picture

Roger Federer, Wimbledon

Fotó: EFE

Miután Federer abbahagyta, miért a Francia Teniszszövetséget választottad, és miért nem mondjuk egy másik játékost?
Kíváncsi voltam, izgatott a dolog. Meglátjuk, mennyire leszek eredményes, de ahogy mondtam korábban, szeretem magam kipróbálni különböző dolgokban. Egyébként pedig nem vágytam vissza a tourra, úgy éreztem, valami mást kell csinálnom. De szerintem vissza fogok majd térni, szükségem van arra az adrenalinra, ami az edzősködéssel jár.
Sokan kritizálják a francia játékosok mentalitását, hogy látod te ezt?
Még csak fél éve vagyok itt, most próbálom megérteni, hogy milyenek is ők, hogyan gondolkoznak a franciák, és hogy mondjuk hogyan érvelnek. De senki ne számítson arra, hogy most majd valami forradalmi változás fog bekövetkezni. Fontos, hogy értsem ezt a világot, értsem az embert, akivel dolgozom, és megpróbáljak neki segíteni fejlődni. Nyilván nem fogom az egész francia kultúrát megváltoztatni.
picture

Roger Federer

Fotó: Getty Images

Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés