„Federernek nem kellett trükköznie, bőven elég volt a tenisze”

Idén nyáron hivatalosan is lezárta pályafutását Feliciano López. A spanyol teniszező elképesztően hosszú karriert tudhat maga mögött, hiszen 1997-ben kezdett a profik között, és 26 évvel később, 41 esztendősen döntött a befejezés mellett. A hétszeres tornagyőztes López a Clay magazinnak elmondta, nincs olyan része a pályafutásának, amivel elégedetlen lenne, és úgy gondolja, mindent kihozott a pályafutásából.

López a karrierje során a valaha volt három legjobb teniszezővel is jó pár alkalommal összecsapott, közülük Roger Federer volt az egyetlen, akit soha nem tudott megverni. Szerinte a svájci legnagyobb erőssége abban rejlett, hogy nem hagyta kibontakozni az ellenfelét, és soha nem kellett piszkos trükkökhöz folyamodnia, hogy érvényesülni tudjon. A spanyol arra is kitért, szerinte miben teljesebb Federer és Nadal öröksége, mint Djokovicé.

Igen. Az egész életemben teniszeztem. Furcsa érzés, de miután régóta tervben van már, valamivel könnyebb feldolgozni. Nem mondhatni, hogy váratlanul ért, még azt is eldönthettem hogyan és mikor szeretném befejezni, ami nem sűrűn fordul elő a teniszben. Mázlista vagyok.

Nyilvánvalóan szerettem volna játszani Wimbledonban, nagyon különleges verseny, szép lett volna, de nem kaptam meghívást. Megértem a döntést, rengeteg kérés érkezik ilyenkor, nem egyszerű szelektálni közöttük. Nagyon örültem annak, hogy így alakult a mallorcai verseny, nem számítottam arra, hogy egymást követő napokon ennyire jól megy majd a játék Nagyon elégedett vagyok.

Minden. Harminc éven keresztül a tenisz volt az életem.

Mindig vannak olyan szakaszai a pályafutásodnak, amikor úgy érzed, még többet elérhettél volna. A végén pedig már könnyű beszélni, de nem viselkedhetsz úgy, mint amikor 20 vagy 30 éves voltál. Nem bántam meg semmit, mindent megtettem, amit csak tudtam. Az eredmények? Ha egy konkrét meccset kellene megnevezni, akkor az a londoni olimpiai elődöntő lenne, amit David Ferrer oldalán veszítettem el. Volt három meccslabdánk a döntőhöz, de ez benne van a teniszben. A másik a Marat Safin elleni 2008-as wimbledoni negyeddöntő lenne. Kemény volt, mert az elődöntő volt a tét, én pedig úgy éreztem, kézben tartottam a meccset. Összességében azonban elégedett vagyok az eredményeimmel.

Még 35 évesen is voltak olyan eredményeim, amelyek a legszebb emlékek közé tartoznak. Erre nem számítottam, de nagyon élveztem.

Nagyon látványos meccs volt. Azt azért nehéz lenne megmondani, hogy ezzel már elkezdődött-e egy új korszak, de határozottan úgy gondolom, Carlos pályafutásában nagy lépés, hogy sikerült legyőznie Nolét Wimbledonban. Jelenleg magasan ők ketten a világ legjobbjai, de meglátjuk még, hogyan ér véget a szezon. Novak idén két Grand Slamet nyert, Carlos egyet. Szerintem Nole visszavonulása után Alcaraz fogja dominálni a tourt, ha minden rendben megy.

A teniszrajongók álma válna valóra, ha láthatnánk őket az olimpián. Illetve a Davis-kupában.

Attól függ, hogy nézzük. Én mindig inspirációként tekintettem rá. Előbb kezdtem nála a pályafutásomat, és abból a szempontból mázlim volt, hogy mindig akadt egy vagy két spanyol játékos, akik példaként szolgáltak a győzelmeikkel. Utána berobbant Rafa, akit volt szerencsém személyesen ismerni, együtt edzettünk, vele együtt örültünk a győzelmeinek. Szerencsének tartom, hogy közel lehettem hozzá, és egy korszakban teniszeztünk.

Az az igazság, hogy sosem éreztem háttérbe szorítva magam. Szerintem mindenki azt kapja az élettől, amit megérdemel. Való igaz, hogy Rafa brutális figyelmet kapott, de ez teljesen természetes, mivel elképesztően jó játékos, és egészen fiatal korától kezdve fantasztikus eredményei voltak. Játékosként és emberként is fejlődtem mellette, szóval én úgy gondolom, csak tanulni lehet tőle. Nem hinném, hogy fontos lenne, milyen hatással volt ránk a média szempontjából.

Rendben van, jól halad a rehabilitációja. Rafát ismerve és a pályafutását látva nehéz róla elképzelni, hogy pályára lépne, ha nem érezné magát versenyképesnek. Ha minden a tervek szerint alakul, 2024-ben is jól fog teniszezni. Nehéz persze megmondani, hogy milyen szinten, ez most a nagy kérdés. Sokat hagyott ki, a 2022-es Wimbledon óta nagyon keveset játszott. Ugyanakkor ott van az év második fele, hogy teljesen meggyógyuljon.

Igen, biztos vagyok benne, hogy ha Rafa visszatér, akkor azt úgy teszi, hogy van esélye a győzelemre. Néha még segít is az, ha eltávolodsz egy kicsit a pályától, megváltozik a perspektívád, nagyobb motivációval térsz vissza. Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 15-20 év nagyon sokat kivesz belőled mentálisan. A családoddal, a fiaddal töltött idő sokat tud segíteni.

Azt hiszem. Sokat beszélnek arról, hogy ki a valaha volt legnagyobb. Egyesek a trófeák számából indulnak ki. Mások azt is figyelembe veszik, ki gyakorolt nagyobb hatást az érzelmekre, milyen élményt adtak a tévénézőknek, hogyan inspirálták a következő nemzedékeket. Úgy gondolom, nehéz túlszárnyalni azt, amit Federer és Nadal tettek a teniszért. Köztük folyt a legelképesztőbb rivalizálás, amivel rengeteg embert inspiráltak világszerte. Ez az egyik része. De ott vannak a számok, a tornagyőzelmek, a világranglista élén töltött hetek. Ez már egy egészen más vita. Az a rajongás és az a szeretet, amit Rafa és Roger kapott, felülmúlhatatlan.

Ő általában inkább a tenisztudásával érvényesült a pályán. Nagyon erős volt mentálisan, valódi szörnyeteg. Ez mind a három játékosról elmondható, sőt, négyről, mert Murray is más szintet képviselt ezen a téren. Federer azért dominált, mert lehengerlő volt a tenisze. Annyira jó volt, hogy nem hagyott kibontakozni, folyamatosan változtatta a labda sebességét, miközben ő hihetetlen ritmusban és intenzitással teniszezett. Mindenkinek megvolt a maga erőssége, ami miatt nehéz volt ellenük játszani. Neki semmi extrát nem kellett csinálnia az ellenfeleivel, a tenisze bőven elegendő volt.

Erről őt kellene megkérdezni. Én azt gondolom, bármennyi címlapsztorit is generál, vagy gumicsontot ad a médiának, jobban hiszek abban, ami a pályán és a fejekben történik. Nem hiszem, hogy ezen a szinten ezek a mentális játékok befolyásolnák a végeredményt.

Djokovic rengeteget adott a tenisznek. A magam részéről csak annyit mondhatok, mindig tisztelettel bánt velem.

Még nem beszéltem vele erről (nevet). Wimbledonban és Mallorcán láttam egy keveset, de csak pár szót tudtunk váltani. Szeretem, ha boldogok az emberek, a barátaim kapcsán ez hatványozottan igaz. Jelenleg boldognak tűnik, szóval én is örülök neki, remélem, jól alakul a számára.

Ezt nem én fogom megmondani. Semmi infóm nincs erről, de egyébként sem gondolom, hogy erről kellene beszélnünk. Az, hogy egy játékosnak barátja vagy barátnője van, nem lehet vitatéma a pályafutásával kapcsolatban. Stefanos egy nagyszerű profi. A kapcsolatának nem szükségszerűen kell meghatároznia a teljesítményét, ez ugyanúgy működik, mint a többi szakma esetében.

Igen, imádnám. Elszorul a szívem, amikor egy nagyszerű játékosnak sérülések miatt kell befejeznie. Juan Martin esetében pedig még többről is van szó, mert rengeteg problémája volt, és egészen más lett volna a pályafutása, ha ezek nincsenek. Zseniális volt, és még zseniálisabb lehetett volna. Szomorú, hogy úgy ért véget a karrierje, ahogyan. Tenisz tekintetében sok lenne még benne. Del Potro ezt már azzal megmutatta, hogy a műtéteket követően megpróbált újra edzésbe állni és ezen kívül is megtett még ezernyi dolgot annak érdekében, hogy újra top 10-es legyen és megverje a legjobbakat. Bízom benne, hogy vissza tud térni versenyképes állapotban, még akkor is, ha csak egy, kettő vagy három versenyről van szó. Élmény lenne őt látni.

Az, hogy mennyi mindent tanulunk a másik oldalra kerülve. Játékosként egy csomó minden van, amit nem látunk. Végtére is, ez egy hatalmas cirkusz, teniszezőként pedig csak arra gondolsz, hogy megfelelő állapotban legyél, gondoskodj magadról, megfelelően pihenj és étkezz. Versenyigazgatóként jöttem rá, mennyi meló áll egy esemény mögött. De nagyon nagy élmény. Ugyanaz a világ, mégis különböző. Néha olyan döntéseket is meg kell hozni, amiről tudjuk, hogy nem fog tetszeni a játékosoknak. Meg kell érteni a szponzorok szerepét, hogy a márkák mennyit tesznek azért, hogy magasabb szintre kerüljenek a versenyek. A játékosok egy kicsit önzőek, nem igaz? Egyesek nem akarják felismerni, mások még túl fiatalok, vagy túlságosan is a saját munkájukra összpontosítanak, emiatt nem is figyelnek másra. Mindent nagyon érdekesnek találok, amit a vezetői szerepből megtanulhatok.

Nem, mivel azt követően, hogy versenyigazgató lettem Madridban, nem játszhattam többet a versenyen. Szóval az összeférhetetlenség automatikusan megszűnt. Mindig is függetlenül hoztam meg azt a döntést, amit a csapatommal megfelelőnek tartottunk a verseny szempontjából. Közben élveztem azt a szabadságot, hogy aktív játékos is vagyok.

Ez a döntés született. A részletekbe nem mehetek bele, de utólag a torna vezérigazgatója és a torna nevében is elnézést kértünk. Rossz döntést hoztunk, bocsánatot kértünk érte, innentől nem tehetünk mást, minthogy továbblépünk.

Forrás: Clay

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.