Véget érhet Rafael Nadal hihetetlen sorozata, de ez nem nagy ár a salakpályás szezonért

Szokták mondani, hogy a rekordok azért vannak, hogy megdöntsék őket, és mint a közhelyek többségének, ennek is van igazságtartalma. Federer, Nadal vagy épp a héten újabb félelmetes rekordot felállító Djokovic eredményeit látva azonban azt azért leszögezhetjük, a fiatalabb generáció – még ha idővel meg is szabadul attól a tehertől, hogy a legnagyobbakkal versengjen a győzelmekért – minden szempontból tekintélyes méretű kihívással néz farkasszemet.

Elég csak arra gondolni, hogy kicsivel több mint egy évtizeddel ezelőtt még Pete Sampras 14 Grand Slam-győzelmet számláló csúcsa számított az etalonnak, manapság pedig Djokovic kapcsán már arról folynak a diskurzusok, megáll-e 25 sikernél a karrierje végéig. Nadal pedig csak a Roland Garroson összehozott 14 győzelmet, és ahogyan John McEnroe fogalmazott, mindaddig esélyes is marad Párizsban, amíg be nem fejezi a pályafutását.

A spanyolnak azonban nem ez az egyetlen megdönthetetlennek tűnő rekordja, az elnyűhetetlenségét és kitartását szimbolizálandó ott van az a tény is, hogy 2005 áprilisa óta – vagyis azt követően, hogy először top 10-es játékos lett – minden héten a világ 10 legjobb játékosa között tartotta számon az ATP ranglistája. Mindezt úgy, hogy a spanyolt már a karrierje elején sem kerülték el a sérülések, és számtalanszor fordult elő, hogy hosszabb kihagyás után kellett mihamarabb formába lendülnie.

Az idei Australian Openen azonban veszélybe került a folytatás, amikor a spanyol a Mackenzie McDonald elleni mérkőzésen Nadal csípősérülést szenvedett, ami miatt már akkoriban másfél-két hónapos rehabilitációt jósoltak az orvosai. Papíron lett volna idő, hogy meggyógyuljon Indian Wellsig, ahol tavaly döntőt játszott, kedden azonban a spanyol bejelentette: mindkét amerikai 1000-es versenyt kihagyja, hogy a továbbiakban is a gyógyulásra összpontosíthasson.

A spanyol nem okozott nagy meglepetést ezzel a bejelentéssel, elvégre Miamiban legutóbb 2017-ben lépett pályára (akkor még Key Biscayne-ben rendezték a versenyt), és Indian Wells sem mindig volt fix pontja a versenynaptárának. Annak pedig egyébként sem lett volna sok értelme, hogy átutazza a fél világot egyetlen kemény pályás verseny miatt, ahol valószínűleg meg sem közelítené a legjobbját, hogy aztán Európában már salakon folytatódjon az idény.

Nadal természetesen mindenkinél jobban tisztábban van azzal, mit bír el a teste, mindenesetre ez a szünet – még ha az apropója nem is különösebben pozitív – akár még jót is tehet a spanyolnak, akinek tavaly épp Indian Wellsben kezdett átfordulni a szezonja. A 2022-ben 20 meccses győzelmi sorozattal indító Nadal az elődöntőben fáradásos bordatörést szenvedett, amit a vizsgálatok során nem szúrtak ki, így a Taylor Fritz elleni fináléban is pályára lépett.

A 22-szeres GS-bajnok időben felépült a salakos szezonra, amely során viszont a lábfeje hátráltatta, és lényegében csak az extrém kezelések tették lehetővé, hogy végigjátssza a versenyt. Wimbledonig sikerült tartósabb megoldást találni erre a problémára, csakhogy egy hasfalizom-szakadás ott is véget vetett a döntős álmainak. Ez a probléma pedig a szakértők szerint azóta is meghatározta a spanyol teniszét, aki a US Openen és az Australian Openen sem tudott teljes erőből szerválni.

Nadal számára természetesen minden évben a salakpályás idény a legfontosabb, ehhez képest évek óta nem volt nyugodt felvezetése a Roland Garros előtt. Legutóbb 2019-ben fordult elő, hogy nagyobb problémák nélkül végig tudta játszani ezt az időszakot (bár Indian Wellsben visszalépett a Federer elleni elődöntőtől térdfájdalmak miatt), azóta viszont mindig volt valami, ami hátráltatta a játékban. Az már a salakos képességeit dicséri, hogy így is csak egyszer állították meg Párizsban.

2017 és 2019 között csupán ötször győzték le a felvezetőversenyek valamelyikén, ebből háromszor az a Dominic Thiem, aki ebben az időszakban a világ második legjobb salakpályás teniszezőjének számított. Ami Nadal szempontjából ennél is fontosabb: ha nem is volt azonnal csúcsformában (2019-ben Rómában vette fel a megfelelő fordulatszámot), a játéka hétről hétre javult, és a Roland Garroson legfeljebb csak ideig-óráig tudták megközelíteni.

2020-ban viszont a covid miatt őszre tolt salakos szezon tulajdonképpen két nagy versenyből állt, 2021-ben pedig, bár minden tornán rajthoz állt, ránézésre sem volt olyan kirobbanó formában, mint máskor. Sokatmondó, hogy a Roland Garrost követően Wimbledont és az olimpiát is lemondta, a szezon során pedig már csak Washingtonban ragadott ütőt, majd úgy döntött, inkább nem erőlteti a játékot kemény pályán a sérült lábfejével. A tavalyi kálváriáját pedig már részleteztük.

Amennyiben minden jól halad a rehabilitációval, illetve az edzések során sem szed össze új sérülést a spanyol, hosszú idő után a mostani lehet az első év, amikor viszonylag nyugodtan készülhet a szezon számára legfontosabb időszakára. Arra talán már nem érdemes számítani, hogy a fénykorára jellemző dominanciával hozza le a salakos versenyeket, azonban nem is egy újabb monte-carlói győzelem lebeg a szeme előtt, hanem a 15. Roland Garros, amivel újra a GS-rangsor élére kerülhetne.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.