„Igazán sosem szerettem a teniszt” – Murray egy hozzá méltó szarkasztikus gaggel búcsúzott

Andy Murray és Dan Evans az első fordulóban öt meccslabdáról fordított a Daniel/Nishikori japán kettős ellen, aztán a második körben további kettő hárítása után vertek egy nagyon jó belga párost. Végül a negyeddöntőben Tommy Paul és Taylor Fritz megállította őket. Murray utolsó tornája olyan volt, mint az egész pályafutása: rengetegszer földre került, de ő újra és újra felállt, és küzdött körömszakadtáig.

Egészen hihetetlen karriert futott be, ami önmagában is borzasztóan értékes. De az, hogy ezt úgy tette, hogy mellette ott tornyosult Roger Federer, Rafael Nadal és Novak Djokovic, még magasabb szintre emeli őt is. Nyert három Grand Slamet, ezek közül kettőt Wimbledonban, nyert két olimpiát, Davis-kupa-győztes, és volt világelső is.

Most letette az ütőt, ami nyilván egy keserédes pillanat, hisz búcsút int valaminek, ami eddig alapjaiban határozta meg az életét.

Nincs gondom ezzel, tudtam, hogy ez a pillanat el fog jönni, úgyhogy készen álltam rá. Most lesz időm arra, amire akarom.

Csodálatos hét van mögöttünk. Beszélgettünk erről Dannel a meccsünk után. Úgy összességében is nagyszerű volt ez az olimpia a számunkra. Könnyen kikaphattunk volna már az első fordulóban, persze a negyeddöntőben is jobban szerettünk volna játszani, de összességében nagy menetelés volt.

Igen, azt hiszem, igen. Nem vagyok boldogtalan, nem zaklat fel, hogy többé már nem teniszezem. Amikor korábban arra gondoltam, hogy eljön majd ez a pillanat, szomorú voltam, és aggódtam. Persze még csak egy napja történt, de eddig sokkal könnyebb, mint vártam.

Fáradt voltam egész héten, valószínűleg az egész dolog érzelmi oldala miatt. Borzasztóan aludtam múlt éjjel, talán néhány órát. Lehet, az adrenalin dolgozott még bennem, vagy csak agyaltam mindenen, azon, hogy akkor mi következik most.

Azt hiszem, még ott voltam a pálya környékén, a csapat még ott volt mellettem, anyu is ott volt, és csináltunk néhány közös képet, közben viccelődtünk, és sokat nevettünk. A fizióm megkérdezte, hogy akarok-e a jégfürdőbe menni, én meg mosolyogva mondtam, hogy nem. Most már nem kell semmi ilyesmit csinálnom. Aztán megkérdezte, hogy mit szólnék egy gyors nyújtáshoz, én erre is azt mondtam, hogy kösz, nem. Egyébként jó volt a hangulat, mindenki boldog volt.

Kaptam Björn Borgtól egy üzenetet, ami elég menő volt, hisz mégiscsak a sportágunk egy legendájáról van szó, akivel a Laver-kupában sikerült némi időt együtt töltenem. De őszintén szólva mindaz, amit kaptunk itt, nagyon megindító volt, nem is számítottam erre. Imádtam itt a hangulatot, nagyon jó volt a faluban lenni, az egész úgy, ahogy van, nagyon jó volt.

Azt mondta mosolyogva, hogy gratula az egyik legnagyobb bajnoknak. Sok szerencsét a továbbiakhoz.

Igen, már úgy értem, tisztában vagyok vele, hogy a srácok, akik ellen versenyeztem, lényegesen jobb pályafutást tudhatnak a magukénak. De volt egy időszak a karrierem közepén, amikor fel tudtam velük venni a versenyt a legnagyobb tornákon is. Ráadásul eljutottam a világelsőségig, amikor még mindannyian játszottak, és ez sokat jelent nekem. Nem volt könnyű nagy tornákat nyerni, miközben mind ott voltak. Az, hogy egy ekkora formátumú bajnok ezt észrevette, nyilvánvalóan nagyon különleges a számomra.

Nem volt egyszerű, mert amit Rafa, Roger és Novak elértek a teniszben, az földöntúli nagyjából mindenki számára. Az övékéhez képest az én pályafutásom nem tűnik különlegesnek. Könnyű elfelejteni néhány GS-t, meg az olimpiai bajnoki címet. De büszke vagyok arra, amit elértem, keményen megdolgoztam érte. És csak ez számít, amit bárki más mond, az nem érdekes. Szeretem a teniszt, és borzasztóan tisztelem a korábbi generációkat azért, amit elértek, és hogy lehetőséget adtak számunka, hogy most azt csináljuk, amit csinálunk. Ezért is jelentenek nekem sokat Björn szavai.