"Ezek csak mellek" - Tényleg fontos hír, ha egy teniszező megcsináltatja a melleit a pályafutása közepén?

Gondolom, nem akkora szakmai titok, hogy aki cikkeket szokott írni, meg szokta nézni, milyen trendek vannak a világban, történt-e valami megkerülhetetlen esemény – meg úgy általában, hogy milyen témák érdeklik az embereket.

Az elmúlt napokban úgy tűnt, a 29 éves francia teniszező, Océane Dodin és a mellei valahogy ismét belekeveredtek ebbe a körbe. Október eleje óta próbálom kibekkelni, hogy megnyissak egy ilyen tartalmat, mert semennyire sem tűnt érdekesnek, de mivel csak nem tűnt el a népszerű témák listájáról, rákattintottam egyre. Igen, pont ennyiről van szó: egy teniszezőnő megcsináltatta a melleit.

Ami miatt azonban most itt vagyunk, és ami miatt nem zártam be azonnal a cikket, az az, hogy Océane Dodin amúgy tök jó fejnek tűnt, és egy pillanatra azt juttatta eszembe, hogy mennyire normálisan is működhetne a világ.

Kezdjük azzal, hogy ha valaki úgy érzi, hogy jobban fogja érezni magát a bőrében attól, hogy valamilyen beavatkozást elvégeztet magán, akkor engedtessék meg neki, hogy így járjon el.

Persze, nem vagyok naiv, amikor a román teniszező, Simona Halep döntött úgy, hogy kés alá fekszik, hogy mellkisebbítő műtéten essen át, mert amellett, hogy fájt a háta, zavarta is a játékban a mérete, akkor is tele volt vele a sajtó, mintha legalábbis közügy lenne az élsportolók mellmérete. Nem, nem az.

Ízlésről nem kell vitatkozni, tartsuk tiszteletben a másikat, és alapvetően sokkal egészségesebb lenne, ha mindenki inkább magával foglalkozna ahelyett, hogy mások döntéseit minősítgeti. Nem is erről lesz most szó.

Dodin 29 éves, eddigi pályafutása során összeteniszezett nagyjából 2,8 millió dollárt (kb. 950 millió forint), jelenleg a világranglista 477. helyén áll, de volt már a 46. is. 2024 végén egy kilenc hónapos kényszerpihenőre ment, miután rendszeresen szédült, és kiderült, hogy belsőfül-problémái voltak.

A kihagyás után Reimsben tért vissza egy ITF-tornán október elején, az új melleivel pedig azonnal felhívta magára a figyelmet, még a hazai sajtóban is jelent meg cikk, aminek a címében a "szexi" és/vagy a "kebel" szó szerepelt.

Na, de amikor megkérdezték Dodint, hogy éli meg ezt a hirtelen jött (és nem épp a játékára irányuló) figyelmet, azt válaszolta:

"Ebben a sportágban ez nem szokványos. Ha jól tudom, senki sem csinált még ilyet, ezért pontosan tudtam, hogy az emberek és az újságírók majd beszélni fognak róla" - idézte a Daily Mail.

Majd Dodin hozzátette, hogy amúgy nem különösebben foglalkozik ezzel.

"Számomra ez nem nagy dolog. Ezek csak mellek, semmi több. Azt sejtettem, hogy az emberek beszélni fognak róla, mert új és szokatlan, de ennyi" - mondta Dodin.

Persze néhány (férfi) újságíró nem bírta ki, hogy ne kérdezzen rá arra, hogy lehetnek-e a mellnagyobbításnak mellékhatásai, esetleg befolyásolja-e a pályafutását, tud-e még játszani egyáltalán.

"Nyilván nagyobbak, de azért nem akkorák, hogy ne tudjak játszani" - nyilatkozta az RMC Sportnak, de azt is hangsúlyozta, hogy

"Vannak olyan teniszezők, akiknek nagyobb melleik vannak, mint nekem, és ugyanúgy játszanak. Annyi a különbség, hogy az enyémek műmellek, ennyi az egész" - mondta, és azt is elárulta, hogy tájékozódott a lehetséges problémákról, mielőtt bevállalta a műtétet.

Nyilván Dodinnak teljesen mindegy, hogy mit írok most én, Budapestről (vagy bárki más, bárhonnan máshonnan), de nálam azonnal bevágódott, hogy ennyire jól kezeli a témát.

Amikor szinte hetente olvasunk arról, hogy valamelyik profi sportoló mennyire mélyen van mentálisan pusztán azért, mert olykor odatéved a kommentekhez, ahol izomból cikizik az arctalan profilok, kimondottan üdítő látni, hogy valaki jól érzi magát.

Azt pedig kimondottan fontosnak tartom, hogy a nők támogassák a nőket, úgyhogy ezért is kerül ki most ez a cikk az oldalunkra. // Csajok, érezzétek jól magatokat a bőrötökben! //

Meg persze azért, mert ha az lesz a normális, hogy ha észre is vesszük, hogy valakinek nagyobb lett a melle vagy teszemazt kisebb az orra, akkor úgy vesszük tudomásul és lépünk tovább, hogy nem kell végiggörgetni utána 15 darab "hoppá, a kebelcsoda" szalagcímen.