Novak Djokovic salakon is minden idők legjobbjai közt van

Ameddig még élvezhetjük ezt a korszakot, addig is érdemes konkrétabb kérdésekkel foglalkozni, például borításonként vizsgálni a játékosok eredményességét. Az erre vonatkozó statisztikák, adatok áttekintésére talán legalkalmasabb a salak, mivel füvön egyszerűen túl kevés versenyt rendeznek, az ezen a borításon lejátszott érdemi statisztikák gyakorlatilag megegyeznek a wimbledoni statisztikákkal, az elmúlt 20-30 év kapcsán legalábbis biztosan. Kemény pályán pedig túl sok meccset rendeznek, hiszen jelenleg a versenynaptár közel két harmadát kemény pályás tornák teszik ki. Épp ezért manapság a játékosok többsége erre a borításra optimalizálja a játékát, így a kemény pályás statisztikák hasonlítanak leginkább az összesített, minden borításra vonatkozó statisztikákhoz. Minden idők legjobb salakpályás játékosa Rafael Nadal, ehhez kétség sem férhet, senki sem uralt ennyire egyetlen borítást a tenisz történetében. Azonban nagy kérdés, hogy Novak Djokovicot hova lehet tenni minden idők legjobb salakpályás játékosainak rangsorában.

Egy ilyen összevetésben természetesen elsősorban az eredményességet kell nézni, itt is, ahogy minden esetben csak az Ope Erára vonatkozó adatokat vesszük figyelembe. Ez alapján ami elsőre szembeütközik, az a Garros-győzelmek száma. Ebben két igazán kiemelkedő játékos van: Rafael Nadal 13, és Björn Borg 6 trófeával. Ők ketten azok, akik hosszú éveken át tudtak egyeduralkodók lenni ezen a borításon, és így a párizsi Grand Slamen is. Djokovicnak, ahogy egyébként Federernek is, mindössze egy Garros-győzelme van, ennél azért sokan tudnak többet felmutatni: a két, már említett legendán kívül még hatan. Azonban azt is figyelembe kell venni, hogy Djokovicnak milyen kompetitív érában kell játszania, miközben legnagyobb ellenfele a rekordokat halmozó Rafael Nadal, aki megakadályozta, hogy sikeresebb legyen salakon, különösen a Roland Garroson, mivel háromszor verte döntőben, és egyszer - 2013-ban - az elődöntőben, ami elképesztő rivalizálásuk egyik legnagyobb meccse volt, és ami előrehozott döntőnek volt tekinthető, mert a döntőben David Ferrerrel kellett játszania Nadalnak. Az ellenfelek játékerejének figyelembe vétele ugyanúgy jogosnak tűnik, mint amikor értékeljük a nagy hármas „áldozatainak” karrierjét, és megállapítjuk, hogy sokakban több GS-győzelem maradt csak azért, mert egyszerre kellett megküzdeniük a tenisz történetének három legnagyobb játékosával, ez elsősorban Andy Murrayre igaz.

A különböző egyéb tornagyőzelmeket már nehezebb összevetni, hiszen nehéz pontosan összehasonlítani a múltbeli tornák értékét a jelenlegiekkel, hiszen más volt a pontszámítás, és a versenynaptár felépítése. Ha összességében nézzük Nadal 61(!) alkalommal nyert tornát salakon, ami a legtöbb az Open Erában, Borgnak 35 van, amivel negyedik, Djokovicnak csak 15 van, amivel 12., Federernek pedig 11, ezzel 28. Azonban természetesen nem minden torna egyforma értékű, a listán második Guillermo Villas és a harmadik Thomas Muster például sokkal több kis salakos tornán indult el, és főként ezeken szereztek tornagyőzelmeket. Ezért érdemes kiemelni például az 1000-es versenyeket, amiből 10-et nyer Djokovic, ami a második legtöbb Nadal 25 ilyen trófeája mögött (Igaz, 1990-ig nem rendeztek ilyen versenyeket).

Az összesen megnyert meccsek számának összehasonlítása sosem egy szerencsés dolog, hiszen nagyban függ attól, hogy kinek milyen hosszú a karrierje, illetve esetünkben az is ki milyen sokat játszott salakon. Ezért mindig érdemesebb arányokat, és átlagokat nézni, így jelen esetünkben a megnyert meccsek arányát, itt is kiemelkedik Nadal, agyzsibbasztó 92%-kal, őt ebben az összevetésben is Borg követi 86%-kal. Ők ketten itt is kiemelkednek, utána jön egy nagyobb csoport kb. 75 és 80 százalék közt, amiben nagyjából minden még felmerülő jelölt szerepel. A háromszoros Garros-győztes Lendl a harmadik 81%-kal, Djokovic a negyedik közel 80%-kal, de itt van Lendl nagy riválisa is, Mats Wilander 77%-kal, ahogy Federer is 76-tal. Érdekes módon Lendl és Wilander mellett még egy háromszoros Garros bajnok van, a brazil Gustavo Kuerten, aki a többiekhez képest jóval kisebb arányban tudta megnyerni a meccseit salakon, hiszen karrier-szinten nem éri el a 70 százalékot. Igaz, ha csak az 1000-es tornákat, illetve a Garrost vesszük számításban, nála ugrik meg leginkább a megnyert meccsek aránya, ő is 75% fölé kerül, az ilyenfajta leszűkítés után a többieknél nem nagyon változik ez a statisztika.

Mindenképpen foglalkozni kell a legnagyobb riválisok ellen mérlegekkel is. Djokovicnak van jó néhány ellenfele, akikkel szemben csak 50%-os a mérlege (Federer, Ferrer, Thiem), Nadal ellen pedig 7-18, ami nem tűnik túl jónak, de nincs senki más ezen a bolygón, aki hétszer le tudta győzni a Salakkirályt annak kedvenc borításán. Ezeket győzelmeket ráadásul felértékeli, hogy rendre a legnagyobb téttel bíró összecsapások voltak, illetve a vereségek egy jelentős része 2011 előttről származik, amikor Djokovic még csak ritkán tudott egy szinten lenni a spanyollal. Ezen vereségek közt is sok olyan van, ahol a szerb rendkívül nehéz csatára, kiélezett, néhány ponton múló meccsre kényszerítette Nadalt. Összességében elmondható, hogy Rafael Nadal a legnagyobb, legnehezebb csatáit Djokoviccsal vívta salakon (is), és rendre tőle kellett a legjobban tartania.

Borgnak két legnagyobb salakos riválisa, Guillermo Villas (11-3) és Manuel Orantes (10-4) ellen kimagasló a mérlege ezen a borításon, de Illie Nastase (3-4) és Jimmy Connors (3-3) ellen nem olyan kiváló, igaz előbbitől főleg pályafutása elején kapott ki sokszor, még utóbbival csak az amerikai Hard-Tru, azaz a zöld salakon játszott, ami egy jóval gyorsabb borítás, mint az Európában használatos vörös salak.

Ezen statisztikák ismeretében a Nadal mögötti második helyet nehéz nem Björn Borgnak adni, már csak a dominancia mértéke, és a hat Garros miatt is, de a harmadik hely mindenképp megilletheti Djokovicot. A szerbbel szembeni összevetést Federer nem állja ki, hiszen minden salakos statisztikát tekintve el van maradva a szerbtől, amelyeknek az összehasonlítása könnyebb, mint más esetekben, hiszen ők kortársak. Talán Lendl lehetne még befutó a harmadik helyre, de ő a saját korának sem egyértelműen a legjobbja, hiszen nagy riválisának Mats Wilandernek is hasonló eredményei vannak a leglassabb borításon, a svédnek ráadásul jóval rövidebb ideig tartott pályafutása kiemelkedő szakasza.

Novak Djokovic győzte már le Rafael Nadalt a Garroson, de csak úgy, hogy a spanyol élete legrosszabb szezonját futotta, Djokovic pedig a legjobbat, és így már a negyeddöntőben találkoztak. Az utolsó igazán nagy célja az lehet, hogy egy igazán jó formában lévő Nadalt győzzön le a Chatrier-n, lehetőleg a döntőben, ezzel pedig megnyerhetné második Garrosát, amivel ő lehetne az első a Nagy hármasból, aki minden Grand Slam-trófeát legalább kétszer megnyer.