Idegennek lenni a saját testedben – Osakának most nem a vereségek okozzák a legnagyobb problémát

A négyszeres Grand Slam-bajnok teniszező bő másfél év kihagyás után, az ausztrál túra elején tért vissza a pályára. A japánok klasszisa – legalábbis kívülről nézve – újra megtalálta az örömét a sportban, ő maga is sokszor említette, mennyivel kiegyensúlyozottabbnak érzi magát, mint amikor egyre inkább teherként élte meg a profi teniszt. A hosszabb szünet egyértelműen jó hatással volt rá, de talán leginkább az, hogy az anyasággal megváltozott a fontossági sorrend az életében.

A szándékai komolyságát már azzal alátámasztotta, hogy mindössze fél évvel a szülés után a profik között játszott meccset, ráadásul sikerrel is vette a Tamara Korpatsch elleni mérkőzést Brisbane-ben, majd egy szoros küzdelemben kapott ki Karolína Plíškovától. A fejlődés azonban – főleg ahhoz képest, hogy ennyi kihagyás után milyen formában tért vissza – rendkívül lassú és idegőrlő folyamatnak bizonyult, így még mindig várat magára az igazi áttörés.

A legközelebb talán a Roland Garroson járt ehhez, ahol a második fordulóban a fénykorára emlékeztető teljesítményt nyújtott Iga Świątek ellen. A világelső és kétszeres címvédő lengyelnek a döntő szettben 2:5-ről kellett visszajönnie, ám rendkívül eltökélt játékkal – és persze némi Osaka-segítséggel – megfordította a meccset. Akárhogy is nézzük, a találkozónak üzenetértéke volt: leginkább azt hordozta magában, hogy a japánnal szép lassan számolni kell, akár a legjobbak ellen is.

Ez az ígéret azonban mostanáig csak ígéret maradt. A Párizsban lejátszott mérkőzés óta volt ugyan egy negyeddöntője s’Hertogenbosch-ban, Wimbledonban a második körben búcsúzott, majd kikapott az olimpiai első fordulóban, Cincinnatiben pedig a selejtezőben állították meg. Noha volt egy papíron bravúrosnak mondható győzelme is – Torontóban két sima szettben legyőzte Ons Jabeurt – a korábbi világelső láthatóan küszködik a formába lendüléssel.

„Próbáltam rájönni, hogyan is éreztem magam az előző pár órában” – írta a közösségi oldalán néhány napja. „Furcsán hangzik, de megtanultam értékelni a vereségeket, mert nem lehet 20+ éven át teniszezni anélkül, hogy bőven részesülnél belőlük. Tanulsz a vereségekből, és aztán már várod a következő lehetőséget, hogy tesztelhesd a tanultakat. Most azonban nekem nem a vereségek jelentik a legnagyobb problémát.”

„Nagyon furcsa érzés, olyan labdákat rontok el, amelyeket nem kellene, és puhábban ütök, mint ahogyan az emlékeimben tettem. Igyekszem és közben azt mondogatom magamnak, hogy minden rendben van, nagyszerűen csinálod, ess túl valahogy rajta és nyomd tovább, mentálisan azonban nagyon kimerítő. Belül igazából hallom, amint azt üvöltöm: mégis mi a franc történik?” – fogalmazott a japán teniszező.

A kétszeres US Open-bajnok szabadkártyát kapott az év utolsó Grand Slam-tornájára, így legközelebb New Yorkban láthatjuk játszani.