Nadal és Federer barátsága kiállta az idők próbáját, és minden körülmények között szilárd maradt

Függetlenül attól, hogy az ember kimondja, vagy leírja, a fenti tétel szinte csontig hatol. Az a három játékos, aki az elmúlt húsz évben dominálta a világ teniszét, elvesztette egyik tagját.

Abba most ne menjünk bele, hogy hármuk közül ki “A” Legnagyobb, ennek megítélésére ugyanis az objektív érvek mellett szubektív tényezők tömkelege is hatást gyakorolhat, ráadásul más és más szempontok kerülnek előtérbe attól függően, hogy kinek az érvelésével találkozunk.

Az mindenesetre tény, hogy ha minden idők legjobb teniszezőjét szeretnénk megnevezni, Roger Federer, Rafael Nadal vagy Novak Djokovic nevét kell említenünk.

Több szempontból is különleges Laver-kupát rendeztek szeptember 23-25 között Londonban, az ATP világbajnokságoknak hosszú éveken keresztül otthont adó O2 Arénában. Egyrészt, a torna során először, Andy Murray és a Nagy Hármas egyszerre volt tagja az európai válogatottnak, amiről ráadásul tudhattuk, hogy utoljára történhet meg. Másrészt, a Laver-kupák során szintén első alkalommal, a Világcsapat lett a végső győztes, négypontos hátrányt ötpontos előnyre váltva az utolsó napon, nem kis bravúrt végrehajtva ezzel.

Mindez azonban csak zárójelbe, lábjegyzetbe való történés és esemény, a 2022-es Laver-kupa ugyanis ebben az esztendőben gyakorlatilag egyetlen mérkőzésre korlátozódott. Péntek este került sor ugyanis Roger Federer hivatalos búcsúmérkőzésére, amikor a svájci klasszis Rafael Nadallal az oldalán megmérkőzött a Jack Sock-Frances Tiafoe párossal.

Mint utóbb kiderült, Rafael Nadal is “csak” erre a mérkőzésre vállalta a szereplést az idei Laver-kupán, szombaton ugyanis már haza is repült Mallorcára, hogy a szülés előtt álló felesége mellett lehessen. Már otthonában csípte el egy spanyol podcastcsatorna, a 22-szeres Grand Slam-bajnok spanyol pedig érzelmes visszaemlékezésbe torkolló interjúval búcsúztatta a játéktól visszavonuló barátját.

Roger Federer és Rafael Nadal, amellett, hogy a pályán egymás riválisai voltak, a teniszen kívül jó barátságot is ápoltak. A spanyol játékos rendszeres vendége volt Federer jótékonysági eseményeinek, míg Federer is gyakran fordult meg például a spanyol mallorcai teniszakadémiáján. Nadal elmondása szerint a kapcsolatuk velük együtt fejlődött az évek során:

Federer és Nadal összesen negyven alkalommal találkozott ellenfélként a pályán, ebből huszonnégyszer az aktuális torna döntőjében. Emlékezetes mérkőzésekből tehát közös múltjukban nincs hiány, Nadal azonban vállalkozott arra, hogy kiemeljen egy különleges alkalmat.

Roger Federer karrierjében óriási mérföldkövet jelentett a 2009-es év, akkor nyerte meg ugyanis a Roland Garrost, amivel teljesítette a karrier Grand Slamet. A megelőző négy esztendőben a svájci egy elődöntőt, majd zsinórban három döntőt veszített Párizsban Rafael Nadal ellen, a spanyolt azonban Robin Söderling 2009-ben a negyeddöntőben megállította. Federer élni tudott az egyetlen kínálkozó eséllyel, Nadal azonban ennek nem tudott annyira örülni. Vagyis inkább nem akart, de aztán megváltozott a hozzáállása.

Roger Federer visszavonulásával egy a sportágat meghatározó korszak lezárult a teniszben, kérdés azonban, hogy mennyi maradt még Rafael Nadal karrierjében. A Nagy Hármas aktív tagjai közül ő az idősebb, és ugyancsak ő az, akit az évek során inkább sújtottak a sérülések. Felmerül tehát a kérdés, a spanyol rekordbajnok vajon nem kapott-e kedvet a visszavonulásra a Londonban történtek hatására?

“Egyáltalán nem.” – kezdte határozottan válaszát Nadal.

Forrás: Marca