Novak Djokovic próbál hozzászokni az új realitáshoz: „Nem én leszek a Roland Garros legnagyobb esélyese”

Matteo Arnaldi már a találkozó előtt hangsúlyozta: bár tisztában van az esélyekkel, meglepetésre készül példaképe, Novak Djokovic ellen. Az ehhez hasonló, inkább reményt, mintsem valós lehetőséget tükröző nyilatkozatokat aztán ritkán követik tettek, az olasz azonban sikerrel járt: 6:3, 6:4 arányban, tulajdonképpen simán búcsúztatta a Madridban háromszoros bajnok szerbet.

Pár évvel ezelőtt nagyobbat szólt volna a siker, és elsősorban nem is azért, mert Arnaldit akkoriban 100-on kívül jegyezték a ranglistán. Djokovic 2011 és 2023 között minden szezonban legalább a 80%-át megnyerte a meccseinek, a jobb éveiben pedig 85 és 90% között mozgott ez a szám, és a meccsek fontosságával arányosan emelkedett az is, mennyire volt nehéz legyőzni őt.

Ezt az általános igazságot valószínűleg még most is érdemes szem előtt tartani, ám ettől még tény: manapság sokkal könnyebb az Arnaldi-féle álmodozóknak elhinniük azt, hogy ha elég jól játszanak, az elég lehet Djokovic legyőzéséhez. A 24-szeres Grand Slam-bajnok ebben a szezonban viszonylag sok versenyen indult, de relatíve kevés sikerben volt része: csupán két helyen jött össze egy nagyobb menetelés: az Australian Openen elődöntős, a Miami Openen döntős volt.

Salakon egyelőre még csak szettet sem nyert, holott olyan ellenfelei voltak, akik finoman szólva sem duzzadtak az önbizalomtól. Alejandro Tabilo a monte-carlói verseny előtt mindössze két meccset nyert az ATP Tour 2025-ös szezonjában, Arnaldi pedig sorozatban három meccset veszített el a madridi verseny előtt.

Ha valaki olyan hosszú ideje sikeres, mint Djokovic, sokkal nehezebb elhinni, hogy amit látunk, az a valóság, vagy ahogyan a szerb fogalmazott: az új realitás. Különösen annak ismeretében, hogy a szerb az évek során – sok más mellett – a formaidőzítés mesterévé vált. A váratlan vereségek általában pont semmit sem jelentettek, hiszen a fontosabb versenyeken rendszerint már az a Djokovic játszott, amelyik ellen legfeljebb két-három játékosnak volt valós esélye.

"Azt kell mondanom, hogy ez az új realitás" – mondta Djokovic a madridi vereségét követően. "Tudjátok, az, hogy legalább egy-két meccset megnyerjek, és ne igazán gondoljak nagyobb menetelésekre. Teljesen más érzés, mint amit az előző húsz évben megismertem, ami mentálisan új kihívás, elvégre meg kell küzdenem ezekkel az érzésekkel, és persze azzal, hogy most már rendszeresen kiesek a versenyek elején."

Hogy ez épp mostanság jött el, vagy jöhetett el Djokovic pályafutásában, abban nincs semmi meglepő. Roger Federer és Rafael Nadal esetében is hasonló korban jött el a fordulópont: a svájci 37 évesen nyerte az utolsó Grand Slam-címét, a spanyol 36 volt a valószínűtlen Roland Garros-menetelés idején, míg Djokovic – aki egy hónap múlva betölti a 38-at – szintén 36 volt, amikor legutóbb Grand Slamet nyert.

Mindez nem azt jelenti, hogy a szerb innentől teljesen reménytelen helyzetben van. Federer például közel 38 évesen játszotta azt a wimbledoni döntőt, amelyben egyetlen pont választotta el a trófeától, Djokovic pedig, ha nem sérül meg az Australian Open negyeddöntőjében, egy döntőre minimum jó lett volna Melbourne-ben. Az azonban a tendenciákból egyértelműen látszódik, hogy 35 év felett évről évre nehezebb kiegyensúlyozottan jó teljesítményt nyújtani, és ezzel a helyzettel kell most megbirkóznia Djokovicnak is.

Utóbbi kétségtelenül erős mondat, de azért érdemes némileg árnyalni. Azt talán ki lehet jelenteni, hogy lesznek Djokovicnál esélyesebb játékosok, ám alighanem nagy hiba lenne teljesen leírni őt. 2021-ben (2-2) és 2023-ban (3-2) sem volt sokkal jobb a salakos mérlege a római 1000-es előtt, és rendszerint az olasz fővárosban kezdett magára találni, a Roland Garroson pedig körről körre építette fel magát, egészen a győzelemig. Volt, aki most is látott pozitívumot a játékában.

"Más játékot hozott, mint Monacóban" – jelentette ki az Eurosport kommentátoraként dolgozó Nicolas Mahut. "A tenisz tekintetében jobb teljesítményt nyújtott, ezúttal magára koncentrált, a saját elképzeléseire. Az első szettben nehezen tudta rávenni magát a harcra, különösen a végéhez közeledve, amikor mindent beleadott az ütéseibe. Utána viszont szerintem nagyon-nagyon jól játszott, és Arnaldinak kivételes védekezést kellett bemutatnia."

Djokovic szintén utalt arra, hogy a madridi játéka előrelépés volt Monte-Carlóhoz képest.