Świątek-Osaka: Egy potenciális rivalizálás, amire a női tenisznek nagy szüksége lehet

Vannak játékosok, akik nehezen boldogulnak a döntőkkel járó nyomással. Mások épp ezekben a helyzetekben vannak csak igazán az elemükben. A Miami Open döntőjében két olyan teniszező találkozott, akik egyértelműen utóbbi kategóriába tartoznak: Naomi Osaka mind a négy Grand Slam-döntőjét megnyerte, a WTA 1000-es sorozatban sem veszített finálét, és Iga Świątek is imponáló, 4-0-s mérleggel büszkélkedett a mérkőzést megelőzően.

A végeredmény alapján azt gondolhatnánk, nagyon egyoldalú volt a döntő, amelyben Świątek a szokásainak megfelelően lemosta a pályáról az ellenfelét. És ez a meccs második felére nyilvánvalóan igaz – Osaka csak nyolc pontot nyert a második szettben – az első játszma azonban fordítva is alakulhatott volna. Świąteknek komoly gondjai voltak a szervákkal, csak 40%-ban tudta pályára tenni az elsőket, ami mindig veszélyes játék egy Osakához hasonlóan hiperagresszív fogadó ellen.

Más kérdés, hogy a japán sem találta meg a ritmust, és hiába kellett Świąteknek 17 labdamenetet második adogatás mögött lejátszania, 12 pontot így is megnyert. Osaka a meccs után elismerte: nem tudta eldönteni, hogy még agresszívebben kell támadnia a lengyel második szerváit, vagy épp ellenkezőleg, kicsivel hátrébbról fogadni. Mindenesetre egyik verzió sem működött, a japán még csak bréklabdáig sem jutott el a meccsen.

– nyilatkozta a lengyel.

„Ami engem illet, most azt mondanám, hogy van egy A és egy B tervem is, és az A most nem működött. A B az, hogy több labdát tegyek vissza a pályára. Ehhez viszont egy kicsit vissza kell vennem a sebességből, amit nem tehetek meg ellene, mert automatikusan beljebb lép” – árulta el a japán. „Amikor legutóbb játszottunk egymás ellen, egyáltalán nem ilyen volt. Sokat tanultam. Kiérdemelte a világelsőséget, és sokat fogok tanulni tőle, újranézem a meccsünket.”

Świątek váratlanul és egy kicsit korán lett világelső, az utóbbi hetekben azonban bizonyította, jelenleg ő a legjobb formában lévő női játékos. Ebben az évben 26-3-as mérleggel rendelkezik, a legutóbbi 17 mérkőzését megnyerte, és ő a WTA történetének első teniszezője, aki az idény első három 1000-es versenyét besöpörte. A Sunshine Double korábban három játékosnak sikerült: Steffi Grafnak (1994 és 1996), Kim Clijstersnek (2005) és Victoria Azarenkának (2016).

Ahhoz, hogy a lengyel ölébe hulljon az első hely, kellett Ashleigh Barty korai visszavonulása, de tisztán, önerőből is elérhette volna a salakpályás szezonban. Ha azt nem is várhatjuk Świątektől, hogy salakon is minden versenyen leuralja a mezőnyt (pláne így), a kedvenc borításán sokkal inkább a komfortzónájában maradhat, jobban építhet az erősségeire, és a közvetlen riválisból is kevesebb akad, mint kemény pályán.

Az, ahogyan ezt az egész helyzetet kezelte, szintén példaértékű. Gyakorlatilag egyetlen szempillantás alatt kellett belenőnie a világelső szerepbe, ami meglehetősen ritkán fordul elő. A többségnek van ideje lélekben felkészülni, fokozatosan közelítenek az első hely felé, egészen addig a pontig, amikor egy-egy versenyen már lehetőség van az előzésre. Świąteken azonban nem érződött, hogy ez bármilyen szinten visszavetette volna, épp ellenkezőleg: csak nagyobb löketet kapott a lehetőségtől.

Többek között a WTA és a tennis.com elemzése is feszegeti azt a kérdést, vajon ez a mérkőzés lehet-e egy rivalizálás kezdete. Nem véletlenül: a női tenisz előző évtizedében (vagy évtizedeiben) nem sok olyan párharc volt, amit ténylegesen rivalizálásként lehetett kezelni. Serena Williams túlságosan domináns volt ahhoz, hogy tartósan közel engedjen magához másokat, és a topjátékosok sem mindig tudtak mindig kiegyensúlyozottan játszani a legmagasabb szinten.

„A rivalizálások hozzájárulnak a sportág fennmaradásához. Az emberek látni akarják ezeket a párosításokat a különböző országokban, vagy a különböző borításokon. Szerintem az a tenisz legizgalmasabb pontja, hogy más magasságon, más körülmények között kell játszani” – jegyezte meg Osaka. „Amikor rivalizálásról beszélek, azt pozitív értelemben teszem. Küzdünk egymás ellen, miközben motiváljuk a másikat, hogy jobbak és jobbak legyünk” – tette hozzá Świątek.

A lényeg itt van. Federer, Nadal vagy épp Djokovic nem biztos, hogy eljutott volna erre a szintre, amennyiben nincs a másik kettő, aki extra motivációként szolgálhatott. Kénytelenek voltak alkalmazkodni a másikhoz, fejleszteni azokat a hiányosságokat, amelyeken ezen a szinten meccsek mehettek el, közben jobb, komplettebb teniszezők lettek. Arról nem is beszélve, hogy a párharcaik minden korábbinál nagyobb figyelmet irányítottak a sportágra.

Świątek és Osaka párharcaiban ugyanúgy megvan a potenciál, hogy komoly rivalizálássá nője ki magát. Mindketten bizonyítottan bajnoktípusok, akik aktívan dolgoznak a hiányosságaik kiküszöbölésén, és akikben megvan az a képesség, hogy időnként teljesen érinthetetlennek tűnnek. Mindezt ráadásul teljesen más játékkal érik el: Osaka pusztán a nyers sebességével is képes elrettenteni az ellenfeleit, míg Świątek az ütésvariációival emelkedik ki.

Osaka a mérkőzés után elmondta, szeretne fejlődni salakpályán, amihez elsősorban a mozgásán kell fejlesztenie, és látva más játékosok – például Aryna Sabalenka példáját – hisz abban, hogy hatékony lehet ezen a borításon is. Nyíltan beszélt a céljairól is: „A következő évre, vagy akár már év végére, szeretnék a top 10-ben lenni. Jövőre a világelsőséget is visszaszerezném. Bár ez egy elég nagy kijelentés. Szóval a top 5-höz közel. Vagy tudjátok mit? Mégis azt a célt tűzöm ki. Top 1. Az első hely."

Lehet, hogy az ő szemükben a rivalizálás már el is kezdődött.

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.