Novak Djokovic ellen csodát tett 2018-ban, most szenved – visszavonulhat a Roland Garros-elődöntős olasz teniszező

Ha nemrég azt mondták volna nekem, hogy ott fogok játszani, biztosan nem hiszem el. És tessék... Az év elején eldöntöttem: vagy mindent beleadok, hogy feljebb kerüljek a ranglistán és újra játszhassak a Grand Slam-selejtezőkön, vagy ha továbbra is rosszul megy, decemberben abbahagyom.

Ha utóbbi fog történni, legalább úgy fogom érezni, hogy többet tettem a pályafutásom során, mint amit valaha is el tudtam volna képzelni. Sokszor hihetetlenül elégedett vagyok azzal, hogy teljesült két gyerekkori álmom: bekerültem a top 100-ba és egy ideig az első számú olasz játékos voltam.

Fordulópont volt az olasz tenisz, és lehet, hogy az egész tenisz számára, ezt sok játékos elismeri – azután a vereség után Nole zsinórban három Slamet nyert. A negyedik szett tie-breakje őrületes érzelmi csata volt, és ha azt elveszítem, biztos, hogy az ötödik játszmát is elbukom. Tényleg mindent beleadtam, de azt hiszem, nem az volt a legerősebb énem, hanem a 2019-es, Buenos Airesben. A Schwartzman elleni döntőt úgy nyertem meg, hogy nagyon jól játszottam és teljes extázisban teniszeztem.

Nagyon is. Egy hónappal a Gaiával közös történetünk kezdete után szerencsés vesztesként megnyertem az első ATP-tornámat Budapesten, aztán jött a Garros, picit később az umagi siker. Gaia idősebb nálam, ő igazi nőként, anyaként érkezett a kapcsolatunkba, én 25 éves fiúként. Idővel felépítettük a családunkat: a gyerekeit ugyanúgy szeretem, mintha az enyémek lennének, Edoardo születése pedig teljessé tett minket.

A legjobb időszakomban kellett volna egy szuper edző a csapatomba. Vagnozzival és Ferrarával nagyon jól dolgoztam együtt, de Simone akkor még csak az első tapasztalatszerzésnél tartott. Szükségem lett volna egy másik karakterre, aki felismer bizonyos gyengeségeket és segít leküzdeni azokat.

A nyomás túlterhelt, és akkor általában egy kicsit lusta vagyok. Néha lelassultam az edzéseken, amikor keményebben kellett volna nyomnom. Ez volt a döntő pillanat. Követtem a természetemet, és a könnyed játék kicsit becsapott, mert azt hittem, hogy ez elég lesz. De nem volt az. Ismétlem: ez az én hibám. Sokat fejlődtem Vagnozzival, Ferrara pedig egy második apa volt, ő tette lehetővé, hogy pályafutásom hét legjobb évét éljem meg. Repültem a pályán.

Aztán a 2019-es Roland Garroson, a Mahut elleni vereség után Uros Vicóra bíztam magam, aki egy nagyon jó edző és egy nagyszerű ember. Én viszont már nem voltam ott fejben: elkábultam, túlidegeskedtem mindent. Olyan szetteket veszítettem el, amiket félig már megnyertem: Még mindig nem értem, hogyan történtek ezek a dolgok.

A folytonosság és az önbizalom. Néha elégedett voltam, de a Mahut elleni vereséget traumaként éltem meg. Azt a meccset hónapokig cipeltem magammal. Aztán visszatértem korábbi edzőmhöz, Max Sartorihoz, aki állandóan jelen volt és van az életemben. Gyerekként, aztán 2020 és 2023 között, majd tavaly is, amikor meggyőzött arról, hogy adjak magamnak még egy lehetőséget és nézzek szembe a mostani kihívásokkal.

Köszönetet kell mondanom az unokatestvéremnek, Francesco Palpacellinek, akivel együtt kezdtem, mert ő volt az, aki elindított az úton. Egy fiatal teniszező karrierje a Future- és a Challenger-tornák világában nagyon nehéz. Valódi dzsungel, és igen: féltem, hogy nem fog sikerülni. Felelősséget éreztem a szüleimmel szemben, akik nagy áldozatokat hoztak.

Igen. Nagyon közvetlen ember vagyok, sallangok nélkül, és ez nem mindig segít. A pályán dühös vagyok, töröm az ütőmet, káromkodom egy kicsit. Sokat szenvedtem bizonyos ítéletek miatt. Megértem a kritikákat, de aki nem játszott, az nem tudja, milyen érzés. Persze, mindig megfelelő súlyt adok annak, amit az emberek mondanak rólam, de ki kell engednem magamból, ami bennem van.

Ott lennék és elmondanám neki, hogy ez nem szép dolog. Ennek ellenére szeretném, ha a fiam közvetlen, spontán ember lenne, nem pedig olyan, aki meghazudtolja önmagát.

Remélem, olyan teniszezőként, aki fontos jelet küldött azzal a párizsi elődöntővel. Azt is remélem, hogy igaz emberként, aki hibázott és fizetett is érte, de soha nem tettette magát és mindig hű volt önmagához. Ha nem kedvellek, azt öt perc alatt tudni fogod, de ha a szívembe férkőzöl, többet adok neked, mint amennyire képes lennék.

A legfrissebb híreink, a legjobb videóink egy helyen – töltsd le az Eurosport Applikációt (Android – Apple)!