Top 10-es álmok helyett a kőkemény realitás: még várni kell Lorenzo Musetti nagy áttörésére

„Pozitív és váratlan volt ez a hét. Kevés elvárással érkeztem, egyszerűen csak játszani akartam, de aztán a szezon legjobb versenye lett belőle. Boldog vagyok, mert ez a sport megtanította, hogy bármelyik pillanatban megváltozhatnak a dolgok. Nagyon bízom abban, hogy a következő hónapokban, sőt, a szezon végéig ezt a Lorenzót látjuk majd” – mondta Lorenzo Musetti Miamiban, nem sokkal a Carlos Alcaraz elleni nyolcaddöntője után.

Az olasz teniszező önbizalma nem volt az egekben az észak-amerikai 1000-es versenyek előtt, a szerény elvárásait is ehhez igazította. Ehhez képest kifejezetten jól jött ki belőlük: Indian Wellsben megnyert egy nehéz meccset Denis Shapovalov ellen, Miamiban pedig Roman Safiullint és Ben Sheltont búcsúztatva jutott negyedik fordulóba. Alcaraz persze két sima szettben győzött ellene, mégis felcsillant a remény Musetti előtt, hogy az a hét lesz a szezon fordulópontja. De nem lett az.

Pedig a lehetőség ott volt, hiszen Miamit követően elkezdődött Musetti kedvenc időszaka, a salakpályás szezon. A lendületét azonban nem sikerült átmentenie: Estorilban Nuno Borges, Barcelonában Roberto Carbellas Baena, Madridban pedig Thiago Seyboth Wild győzte le két szettben, mindhárom verseny egy meccsig tartott a számára. A sort Monte-Carlo töri meg, ahol a tavaly elődöntős Taylor Fritzet és Arthur Filst is legyőzte, mielőtt kikapott volna Novak Djokovictól.

Musetti 2024-ben 9-13-as mérleggel rendelkezik, amivel az éves rangsorban az 53. helyen áll. A szezon során csak két tornán nyert egynél több mérkőzést, ellenben már hétszer előfordult, hogy egy meccs után mehetett is csomagolni. Egyik sem olyan eredmény, ami hűen tükrözné a Musettiben lévő potenciált, a frusztrációja pedig egyre nyilvánvalóbb. A Seyboth Wild elleni mérkőzésen például azon bosszankodott, hogy ellene valamiért mindenkiből előtör a klasszis teniszező.

Ami önmagában sokat elárul a mentális állapotáról: ebben ugyanis burkoltan az a gondolat is ott van, hogy neki viszont mostanában nemigen sikerült elővennie a legjobb teniszét. A pillanatnyi zsenialitás még mindig ott van, szakaszokban szinte valamennyi meccsen látjuk a Musettiből kitörni szándékozó művészt, a gond csak az, hogy egy meccs megnyeréséhez nem elég egy-két fineszes megoldás, amivel nyilvánvalóan az olasz is tisztában van.

„Egyértelműen jobban éreztem magam a pályán, de a hozzáállásom is nagyon jó volt az elejétől kezdve, majd utána még a nehéz helyzetekben is. Ez a győzelem most löketet adhat, és talán felszabadultabban fogok játszani. Dolgozunk a hozzáállásomon. Még mindig vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, annak viszont örülök, hogy most jól teljesítettem” – fogalmazott Musetti a Fritz elleni találkozót követően.

Musetti időnként meglepő nyíltsággal beszél a hiányosságairól. Többek között elismerte, hogy a koncentráció fenntartása problémát jelent neki, és hátrányban van ezen a téren a legjobbakhoz képest. Ezen kívül arról is sokszor beszélt az interjúiban, hogy bátrabban, agresszívebben kell játszania, hogy legyen esélye bekerülni a top 10-be, amely már a 2024-es szezonban konkrét cél volt az olasz számára.

A fejlődés meglehetősen érzékeny téma Musetti esetében, ugyanis az olasz teniszező egy ideje megrekedt a top 20 és a top 30 közötti dimenzióban. A nyers tehetségével nagyon hamar bejutott a legjobb 100-ba, ahonnan egy év elteltével a következő lépést is sikerült megtennie, tavaly pedig még a top 20-ba is belekóstolt. Örök igazság azonban, hogy a csúcshoz vezető úton mindig az utolsó lépések a legnehezebbek, Musettinek tehát most ezeket a falakat kell lebontania.

Hogy a tehetsége megvan ahhoz, hogy átlépje a határokat, az vitathatatlan. De hogy megvan-e benne az az elszántság, ami a top 10-hez, a top 5-höz, és aztán a Grand Slam-győzelemhez kell, az már kétséges. Többször fejtegettük ezen az oldalon: valós lehetőség, hogy Musetti egészen egyszerűen túl nagy művész ahhoz, hogy mélyre merüljön a kemény munka monotóniájában. Hogy úgy tekintsen a sportra, ahogyan Jannik Sinner: a saját korlátai ellen vívott örökös harcként.

Sinner és Musetti ugyanahhoz a generációhoz tartoznak, nagyjából egyszerre álltak profinak, és a tehetség terén sincs nagy különbség közöttük. Musetti valószínűleg még többet is tud a labdával nála (sőt, Alcarazt leszámítva talán mindenkinél a mostani mezőnyben) csakhogy a sport sokkal komplexebb egy egyszerű ügyességi versenynél, mert a másik oldalon is áll valaki, akinek ugyanúgy megvannak a saját erősségei, és mindent megtesz azért, hogy azok érvényesüljenek.

Ami még mindig nem jelenti azt, hogy ne érhetné el egyszer a céljait. Néhány évvel ezelőtt, amikor megkérdezték tőle, elfogadná-e Richard Gasquet pályafutását, nemleges választ adott, mondván: ő Grand Slamet is szeretne nyerni. Az ambíció nyilvánvalóan megvan benne, és azt sem mondhatjuk, hogy ne próbált volna tenni a fejlődés érdekében, a csapata például Corrado Barazzuttival bővült, hátha az új impulzusok átsegítik őt a holtponton.

Hogy ez sikerül-e, az még a jövő zenéje, ám azt talán megkockáztathatjuk, hogy nagyobb utat kell megtennie Musettinek, mint amivel számolt.