Lesz-e esélye Fucsovicsnak ismét a legjobb 16 közé kerülnie Melbourne-ben?

Még mielőtt az idei Ausztrál Opennel foglalkozunk, azért nézzük meg, hogy egy éve hogyan is sikerült Marcinak eljutnia a legjobb 16 közé Melbourne-ben, és mivel volt más a tavalyi felkészülése az ideihez képest. Ez azért is fontos, mivel az egy évvel ezelőtti sikerének a kulcsa valószínű nemcsak az aktuális heti szereplése volt, hanem az azt megelőző két hét játéka is.

Marci 2017-ben a bázeli Cilic elleni negyeddöntő után még egy pozsonyi Challengeren ment egy kört, majd egy hosszú pihenés és felkészülés következett. Ezzel szemben 2018-ban Bécs után (Marci ezen a tornán játszott Bázel helyett) Párizsban egy Mastersen lépett pályára, ahol Fognini ellen fel kellett adnia a mérkőzést köszönhetően annak a combsérülésének, amely a nyár óta kínozta, és amely Bécsben és Párizsban is megnehezítette már a játékát. Így fejeződött be Marci tavalyi szezonja, és egy rövid pihenés után már kezdődött is a 2019-es idényre való felkészülés. Miért fontos ez?

A 2018-as szezon viszonylag nyomás nélkül és a körülményekhez képest kipihentebben kezdődött, addig az idei év egy rövidebb, ám annál inkább nyomasztóbb felkészüléssel járt. Amíg tavaly az indiai Púnában és Canberrában (Challenger-torna) indult Marci, addig idén Dohában és Sydney-ben.

Kevesebb figyelem és elvárás volt Marci vállán egy éve. Ennek köszönhetően úgy érkezett akkor Melbourne-be, hogy Púnában simán megverte Nicolas Kickert (6:0, 6:3) és csak döntő szett tie-breakben kapott ki Benoit Paire-től. Majd a canberrai Challengeren egészen a döntőig menetelt, ahol Andreas Seppitől szenvedett vereséget. A mérlege akkor 5-2 volt. Persze nem csak a világ legjobbjai ellen kellett szerepelnie, de mégis fontos volt ilyen hátérrel nekivágnia az Ausztrál Opennek, ahol életében először főtáblás volt (vagyis tét nélkül lehetett pontokat gyűjteni).

Még egy dolog, ami meghatározó lehet. Úgy tűnik, tavaly gördülékenyebb volt az átállás is az ausztrál időzónára, mint idén. Valahogy most nehezebben megy Marcinak, mint akkor. Legalábbis jobban kommunikálja. Persze nem ez az első szezonkezdése Ausztráliában, de valamiért most nem minden "klappol" Marci átállásával sem. Elképzelhető, hogy a Doha-Sydney párosítás zavarta meg Marcit, mivel eddig ilyen évkezdése nem volt. A tavalyi Púna-Canberra-Melbourne sorozat jobban működött, mint az idei versenynaptár. A kérdés, ez mennyire befolyásolja Marci melbourne-i szereplését.

Persze ne menjünk el amellett, hogy Dohában Novak Djokovic ellen egy szenzációs meccset játszott a második fordulóban. Akár meg is verhette volna a világelsőt, aki szerint Marci két szettig uralta a játékot. Ez azt bizonyítja, hogy Marci felkészült a szezonra, ez nem kérdés, viszont a bökkenő most inkább a körülményekkel van. A 8 órás átállás egyik napról a másikra idén nem ment, és ezt Marci is elmondta. Sydney-ben lejátszott két meccset, ahol nem találta magát.

James Duckworth ellen még sikerült összeszednie magát, viszont John Millman ellen már látszott, hogy a koncentráltsággal baj van, ami a fáradtság és a tompaság miatt volt.

Ezért is mondható el, hogy Marci még mindig az átállás napjait "szenvedi". Nem kizárt, hogy ez tavaly is megvolt, de akkor a Challenger-tornán simábban kezelte a helyzetet. Idén egy magasabb szinten már nem működött (ne feledjük, hogy először kezdte ilyen szinten Marci az évet).

Tavaly egy jó sorozat után játszott Melbourne-ben, ahol legyőzte Radu Albotot, az akkor 13. kiemelt Sam Querrey-t és Nicolas Kickert az első három fordulóban. Visszagondolva nem tűnt nehéz sorsolásnak, de mindenképpen kellett, hogy Marci jól felkészülten kezdje az Ausztrál Opent. Majd a Federer elleni jutalomjátéka már csak hab volt a tortán.

Az idei Ausztrál Open-sorsolás viszont keményebb diónak tűnik, sokkal keményebbnek. Mondjuk nem olyan a helyzet mint a US Openen, ahol rögtön Novak Djokovic ellen kellett játszania. Az lett volna Marci számára a legbrutálisabb, ha mondjuk rögtön kiemeltet kap, akár a legjobbak közül. Most "csak" Albert Ramos Vinolast kell megvernie az első körben.

A spanyol számára sem babra megy a játék, mivel tavaly ő is eljutott a harmadik fordulóig, tehát van mit védenie, illetve szépen csúszik vissza a ranglistán (tavaly például a 21. kiemelt volt, idén csak a 65. helyen kezdte a szezont), ráadásul Dohában és Sydney-ben is kiesett az első fordulóban. Szóval ez lehet jó és rossz is Marcinak. Azt, hogy milyen formában van a spanyol, nehéz megmondani, de hogy sikerre éhezik ő is Melbourne-ben, az is biztos.

Nem tudjuk, hogy milyen formában van Borna Coric sem, mivel ő idén meg egy percet sem játszott az ATP Tour-on. Valószínű, hogy keményen készült és frissen kezdi az Ausztrál Opent Steve Darcis ellen, akiről sokan azt hitték már visszavonult - az ATP még év elején nem aktív játékosnak jelölte -, és ennek ellenére Púnában eljutott az elődöntőig. A horvát tehát a belga Darcis ellen kezd és a második fordulóban kerülhet össze Marcival. Itt tegyünk szívünkre a kezünket és mondjuk ki, hogy nem Marci az esélyes, sőt, Coric tavalyi szereplését nézve inkább meglepetés lenne Marci győzelme. De ki tudja, milyen állapotban lesz a horvát. Marci abban is bízhat, hogy sikerül teljesen átállnia végre az ausztrál körülményekre, mondjuk jövő hét keddre vagy szerdára.

Azt gondolom, hogy most tovább nem érdemes az esélyeket taglalni, mivel a második forduló lehet a vízválasztó. Ha onnan Marci továbbjut, az extra lenne. A helyzet furcsasága, hogy a harmadik forduló még könnyebb is lenne Marcinak, mivel azért a Donskoy-Györe-Cecchinato-Krajinovic négyesből bárki is jönne, talán könnyebb lenne megverni, mind Coricot.

Szóval ilyen úton juthat el Fucsovics Marci ismét a legjobb 16-ig!