Túl sok hasonlóság, kevés egyediség – a Roland Garros-bajnok több karakteres teniszezőt szeretne

A női tenisznek valamivel kevesebb megosztó figurája van, mint az ATP Tour mezőnyének, Jelena Ostapenko azonban tagadhatatlanul közéjük tartozik. A lett teniszezőnek szinte minden mérkőzésén történik valami, legyen az egy – szerinte – téves bírói ítélet, vagy mondjuk egy meccs közben elejtett félmondat az ellenfélnek címezve. Őt azonban nem különösebben foglalkoztatja, ki mit gondol róla, egyszerűen arra törekszik, hogy önmaga legyen a pályán.

A 2017-es Roland Garros-bajnok egyébként is úgy gondolja, hogy a női tenisznek kevés igazán nagy személyisége van, a legtöbben ugyanis arra törekednek, pont ugyanolyanok legyenek, mint a többség. Erre pedig a nagyobb sportszergyártók egyenfelszerelései rá is erősítenek, amikor teljesen ugyanolyan ruhában lépnek pályára a játékosok. Utóbbitól Ostapenko esetében nem kell tartani, a Clay magazinnak adott interjúban elárulta, saját maga tervezi az olykor egészen vagány ruháit.

Nehéz megmondani, mert nem csak a sportban, de a való életben is különböző stílusokat szeretek. Néha igazán őrült vonalon indulok el, máskor pedig a klasszikus cuccokat preferálom. Mondjuk a Brunello Cicenellihez hasonló márkát. Ez attól függ, milyen a hangulatom és hová megyek. Lehet őrült és szuper klasszikus is.

Szeretem a színes ruhákat. A teniszhez kiválóan passzol. Mi a pályán vagyunk, ahol sportolunk, nem pedig valamilyen fontos megbeszélésre készülünk. Jól érzem magam ezekben a ruhákban, amiket együtt tervezünk azzal a lánnyal, aki ezt a céget üzemelteti, megbeszéljük a színeket, illetve a teendőket.

Számomra az a legfontosabb, hogy jól érezzem magam, és ne úgy nézzek ki, mint a többi lány. Néha előfordul olyan, hogy mindketten teljesen ugyanolyan öltözetben vannak. Ez egy kicsit… Nehéz egy olyan játékossal teniszezni, akinek ugyanolyan a ruhája.

Őszinte leszek: csak az érdekel, hogy jól érezzem magam. Többnyire nem foglalkozom azzal, amit rólam mondanak. Ha ismernek, akkor elkerülhetetlen, hogy beszéljenek rólad. Mindegy, hogy ez jó vagy rossz, a beszéd megmarad. Inkább az a rossz, amikor teljesen kikerülsz a diskurzusból – ez ugyanis azt jelenti, hogy már nem vagy érdekes.

Nem, ez az őszinte válasz: nem. Nem sokat Twitterezek. Legutóbb talán egy hónapja néztem rá. Csak az Instagramot használom, de azon sem ülök órákat, hogy tartalmakat nézegessek. Általában lecsekkolom, hogy mit posztoltak a barátaim. Nagyjából ennyi.

Azt gondolom, hogy a lányok egy része túlságosan hasonlít a másikra, és mindenki arra törekszik, hogy ugyanolyan legyen, mint a többség. Én viszont inkább abból indulok ki, hogy mindenkinek különlegesnek, vagyis önmagának kellene lennie. Imádtam a Serenához hasonló karaktereket, ő például hatalmas személyiséggel rendelkezik. Ez már abból látszódott, amiket a pályán viselt. Néha egészen őrült ruhákat hordott, de közben ezek nagyon jól is néztek ki. Jó neki, pontosan tudja, hogyan kell az emberekre hatni.

Amikor olyan ellenfelem van, akit nem igazán kedvelek, akkor nagyon bennem van, hogy le akarom győzni. Ilyenkor mindent ki akarok adni magamból a pályán. Minden játékosnál másképp csapódik le, ha olyan ellenfele van, akit nem igazán kedvel, vagy mondjuk az „ellensége”. Egyeseknek eltereli a figyelmét, eluralkodnak rajtuk az érzelmek, esetleg gyorsan felbosszantják magukat. Én inkább az a típus vagyok, akit ezek a helyzetek koncentráltabbá tesznek.

Nem arról van szó, hogy élvezem. Egyszerűen csak nem pazarolok energiát olyasmire, amire nem szabad. Amint a pályán vagyok, csak magamra koncentrálok, kizárom a külsőségeket, semmi esetre sem hagyom, hogy eltereljék a figyelmemet. Amennyiben valami másra pazarolod az energiád, akkor nehéz lesz teljesíteni a pályán.

Olyan igazán durván nem hiszem. Úgy talán igen, hogy megütöttem és véletlenül eltörtem. Nem kifejezetten az én stílusom az ütőtörés. Az már csak igaz, hogy beszélek a pályán és van, amikor kiabálok. Néha persze szükségtelenül, de ezt nehéz megmondani. Nagyon érzelmes vagyok. Kívülről pedig könnyű ítélkezni. Csak akkor tudhatnátok, ha az én helyemben lennétek.

Játékosként érettebbnek és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam ebben a szezonban. Dohában például kikaptam ugyan, de azt éreztem, én vagyok a jobb játékos a pályán, és nyernem kellett volna. Ezekből a meccsekből is tanulok, tudod? Remekül kezdtem ezt az évet, és amennyiben a továbbiakban is tudok ezen a szinten dolgozni, akkor a Grand Slamek is összejöhetnek.

Extrém vezetői leckéket vettem. Megtanították, hogyan drifteljek, meg ehhez hasonlókat. Nagyon nagy élmény volt! Azt is megtanítják, hogyan vezess a jégen, mert otthon telente nálunk hó is szokott esni. Szeretem az extrém dolgokat, mint például a hullámvasutakat.

Azt, amelyiket négy évvel ezelőtt nyertem Stuttgartban. Fantasztikus autó. Szeretek gyorsan vezetni, de azért igyekszem szem előtt tartani a határokat. Minden évben egyre és egyre szigorúbb vagyok ezen a téren. Nem akarok bajba kerülni!

Forrás: Clay

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.