Jelena Dokic megjárta a poklot: 15 évesen robbant be a teniszbe, ám apja bántalmazása keresztbe törte a karrierjét - most arról beszél, van kiút
/origin-imgresizer.eurosport.com/2024/09/16/image-de5031ce-4074-491f-a474-2672824b033b-68-310-310.jpeg)
Publikálva 19/04/2026 - 14:59 GMT+2
Jelena Dokic története nemcsak egy tehetséges teniszező felemelkedéséről és megtöréséről szól, hanem arról is, hogyan lehet túlélni a bántalmazást, újraépíteni önmagunkat, és végül értelmet adni a múltnak. A korábbi világranglista-negyedik játékos őszintén beszél traumákról, sikerről, családról és arról, miért veszélyes az a szemlélet, amely szerint a keménység bajnokokat nevel.
Laza interjú: Jelena Dokić megtáncoltatta a világelsőt az első Australian Openes meccse végén
Videó forrása: Eurosport
Ausztrália egykori világranglista-negyedik játékosa, Jelena Dokic ma elismert szakkommentátor, pályafutása és élete csúcsairól és mélypontjairól, valamint a családi háttér jelentőségéről beszélt nemrég egy, a The Guardiannek adott interjújában.
Minden élsportoló tudja, hogy a hullámhegyek és hullámvölgyek kezelése ugyanúgy a munkájuk része, mint a versenyek, a megmérettetések. De kevesen éltek át olyan szélsőségeket, mint Dokic, aki egész karrierje – és élete nagy részében – folyamatos küszködéssel élte a mindennapjait. Apja fizikai és lelki bántalmazása mellett depresszióval és evészavarral is meg kellett birkóznia, és a legmélyebb pontokon az öngyilkosság gondolata is felmerült benne.
Dokic azonban soha nem adta fel. Ritka ellenálló-képességet mutatott, amit szinte már a részéve vált, amikor a háborúk sújtotta közegben kellett kiteljesednie - neki azonban valahogy sikerült még a pályán kívüli legnehezebb időszakokban is kiemelkedőt nyújtani a teniszben.
| Jelena Dokic Horvátországban, Eszéken született 1983-ban – ami akkor még Jugoszlávia része volt, majd Szerbiába költözött, végül Ausztráliában telepedett le. 1998-ban, azaz 15 évesen lett profi teniszező, megnyerte a US Opent a juniorok versenyében, párosban pedig Kim Clijsters oldalán junior Roland Garros-bajnok is volt. |
1999-ben, 16 évesen, a wimbledoni torna első fordulójában simán legyőzte a címvédő Martina Hingist. A következő évben ugyanott elődöntőig jutott, és hajszál híján lemaradt egy éremről a 2000-es olimpián (Szeles Mónika verte meg a bronzmeccsen).
Idén májusban lesz 25 éve pályafutása legnagyobb sikerének - akkor nyerte meg a római tornát, méghozzá nem is akárhogy: mindössze 18 éves volt, amikor a döntőben legyőzte Amélie Mauresmót, és úgy tűnt, egyenesen a csúcs felé tart.
Abban az évben még két tornát nyert meg, a következő szezonban hármat, 2002 augusztusában pedig a világranglista 4. helyére lépett elő. Végül apja, Damir – akinek vállalhatatlan viselkedése régóta közbeszéd tárgya volt, és aki tavaly hunyt el – komoly törést okozott a pályafutásában.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/04/19/image-8f8f9609-7038-4236-a02c-70df41dde84d.jpeg)
Jelena Dokic a szüleivel
Fotó: Getty Images
Amikor 20 éven át együtt élsz egy emberrel, aki folyamatosan azt érezteti veled, hogy értéktelen vagy, akkor elkezded elhinni ezt, és elkezdesz ennek megfelelően gondolkodni.
Miután visszaköltöztek Jugoszláviába, apja botrányainak, fizikai és verbális molesztálásának köszönhetően fokozatosan visszaesett a játéka, 2005-re kiesett a legjobb 100-ból is a világranglistán.
"A negyedik helyig jutottam a világranglistán, ami egyáltalán nem rossz, de egyértelmű, hogy még jobb lehettem volna. Akár világelső és Grand Slam-győztes is, de stabil top 5-ös, top 10-es játékos mindenképpen. Utána azonban jött a depresszió, és az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok, úgyhogy a tenisz háttérbe szorult. Örültem, hogy valahogy normális mederben tudtam tartani az életem" - ezeket még egy 2017-ben, az ESPN-nek adott interjújában mondta Dokic, akinek a sorsa akkor fordult jobbra, amikor megszakította a kapcsolatot az apjával, és végleg elkötelezte magát Ausztrália mellett.
Ami viszont stabil pont maradt az életében, hogy a tenisz iránti szeretete soha nem szűnt meg, sőt, negyed évszázaddal később jobban érzi magát a sportág közvetlen közelében, mint valaha.
”Kemény sport, évente tíz hónapot utazol” – mondta Dokic.
Négy-öt-hat évesen kezded. De mint minden sportban, ha szereted, amit csinálsz, ezek azok az órák, amiket bele kell tenni.
"Nagyon élvezem a mostani szerepemet, a teniszelemzés az egyik nagy szenvedélyem, és mindig is szeretni fogom a teniszt. Még a legnehezebb időszakokban is. És ha valaki megkérdezi, hogy a gyereke játsszon-e akár profi szinten, akár csak szórakozásból, mindig azt mondom: igen. Ez egy nagyszerű sport" - mondta.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/04/19/image-5907bbd4-431c-41a2-a8c5-5f5a5d638071.jpeg)
Jelena Dokic 2025-ben
Fotó: Getty Images
Visszatekintve a római győzelmére, Dokic büszke arra, hogy a körülmények ellenére meg tudta mutatni a tudását – a bántalmazásról nyíltan és megrázó őszinteséggel beszélt két könyvében, legutóbb pedig a 2024-ben megjelent Unbreakable című dokumentumfilmben.
Nem hibáztat senkit a sorsáért, inkább úgy tekint magára, mint szerencsés túlélőre, aki megerősödve került ki, és ma már másoknak is tud segíteni.
”Rendkívül szerencsés vagyok, hogy itt lehetek” – mondja.
”Sokaknak nem sikerül ez, és sokakról soha nem is fogunk hallani… talán sosem tudták megvalósítani az álmaikat vagy kihozni magukból a tehetségüket. Ha megnézzük a bajnokokat, a Grand Slam-győzteseket, a világelsőket bármely sportágban, mind mögött ott van a hihetetlen családi támogatás. Enélkül egyszerűen nem lehet eljutni a csúcs közelébe sem."
Túl sokáig volt egy olyan elképzelés, hogy ha nagyon kemény vagy a gyerekeddel, sőt bántalmazod, az majd bajnokot nevel belőle.
"Meg akartam mutatni a szülőknek, az edzőknek és az egész világnak, hogy ez az elképzelés teljes mértékben téves" - mondta Dokic.
/origin-imgresizer.eurosport.com/2026/04/19/image-9e8ade84-78cf-4f82-a11c-972fb2ef1c44.jpeg)
Jelena Dokic 2012-ben
Fotó: Getty Images
Egy életen át tartó küzdelem után aztán Dokic végre megtalálta a helyét.
Elismert pályaszéli riporter és televíziós szakértő Ausztráliában, emellett a családon belüli erőszak áldozatainak szószólója. Végre jól érzi magát a bőrében, és soha nem volt még ilyen boldog.
”Rengeteg erőt adott az, hogy megszólaltam, hogy kiállok másokért, és nem szégyellem azt, amin keresztülmentem” – mondja ma már.
Azt hiszem, ha az ember felvállalja a saját történetét és hitelesen beszél róla, az elhozza a boldogságot. Nekem szó szerint megmentette az életemet.
"Mindig azt mondom, hogy a könyvem megjelenésének napja volt életem legjobb napja, és ez nagy szó. Voltak mélypontjaim, de rengeteg csodás pillanat is az életemben, személyesen és szakmailag is. De semmi nem ér fel azzal a szabadsággal, amit az ad, hogy nyíltan beszélsz arról, ki vagy és min mentél keresztül. Ez életmentő.”
A 43 éves Dokicnak egyébként új párja van, és bár nem terveznek saját gyereket, nem zárja ki, hogy családot alapít.
”Továbbra is nyitott vagyok az örökbefogadásra pár éven belül” – mondja.
”Mindig is ott volt a fejemben. Úgy érzem, rengeteg szeretetet tudnék adni egy olyan gyereknek, aki nehéz helyzetből jön, esetleg árva, és nem kapta meg a szükséges szeretetet és támogatást. Mindig is úgy éreztem, hogy ebben sokat tudnék adni – és imádom a gyerekeket, szóval teljesen nyitott vagyok erre.”
via The Guardian
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- Cobolli könnyei: Egy nappal a tragédia után pályafutása legnagyobb győzelmét aratta az olasz
- Félt beengedni a lakásába az ellenőrt, akár négyéves eltiltást is kaphat a wimbledoni bajnok
- "A pályán szeretnék elbúcsúzni, ott voltam a legboldogabb" - újabb teniszező döntött a búcsú mellett
Kapcsolódó témák
Hirdetés
Hirdetés