Ragyogott, ezer fokon égett, és nem ismert lehetetlent – Isten éltessen, Szeles Mónika!

Szeles Mónika december 2-án ünnepli az 50. születésnapját. A vajdasági Újvidéken, magyar család gyermekeként látta meg a napvilágot, teniszütőt pedig ötévesen fogott először a kezébe. Mindent elsöprő tehetsége lavinaként vitte előre, így már tizenhárom évesen lejátszotta az első profi meccsét. Pályafutása kilenc Grand Slam-címmel ért véget, pedig a legnagyobb lehetett volna.

Nincs igazság. Amikor kamaszként meghallottuk a hírekben, hogy kedvenc teniszezőnket, Szeles Mónikát hátba szúrták egy versenyen, el sem hittük, hogy ilyesmi megtörténhet.

Egyszerűen csak jön egy Steffi Graf-drukker őrült, fogja magát, és beledöf egy kést a világelső, akkor nyolcszoros Grand Slam-bajnok hátába? Egy 19 éves lány hátába, akinek a karrierje, a felnőtt élete még épphogy csak elkezdődött?

US Open

Szeles Mónika lehet Novak Djokovic új edzője? – A szerb rejtélyes interjút adott

23/08/2025 - 17:27

Lassan felfogtuk, hogy ez sajnos lehetséges, és tényleg nincs igazság. Mert, ha volna, akkor most arról írnánk, hogy a ma 50 éves Szeles végül 24, 26 vagy 28 GS-címmel fejezte be a pályafutását. Hogy bár soha nem érezte magát igazán komfortosan füvön, azért csak behúzta Wimbledont is valahogy. Hogy a Graffal való rivalizálásuk majdnem annyi meccset számlál, mint ahányat Martina Navratilova és Chris Evert párharca. Vagy hogy milyen pazar GS-döntőket játszott Martina Hingis, Serena Williams vagy mondjuk Justine Henin ellen.

Sajnos azonban ez egy másik írás. Hisz a valóság az, hogy Szeles 9 Grand Slam-trófeáig jutott. Ez persze nem kevés, csak éppen töredéke annak, amennyit nyerhetett volna. A dupláját simán, de akár a tripláját is, ha nincs az az elmebeteg, aki megfosztotta őt a legnagyobbság lehetőségétől. Valami ilyesmit fogalmazott meg Szántó Petra is nyolc évvel ezelőtti kiváló írásában.

„Egy szúrás vette el a lehetőséget, hogy minden idők egyik legnagyobb formátumú női teniszezője legyen, és egy őrült fosztotta meg attól az eksztázisban játszott tenisztől, amit csak a legnagyobbak tudnak.”

Szeles Mónika

Fotó: Imago

Mónika 1973. december 2-án született Újvidéken. Édesapja, a képregényrajzolóként dolgozó Szeles Károly rengeteg tenisszel kapcsolatosa képet rajzolt neki, hogy a sportágat még érdekesebbé tegye a számára. A szervamozdulatot is úgy tanulta meg, hogy a papa egy könyv lapjainak a sarkára rajzolta az adogatás apró lépéseit, amit, ha gyorsan végigpörgetett, összeállt a mozdulatsor a számára.

Dolgozott vele az a Jelena Genčić, aki később Novak Djokovic mentora is volt. Tizenegy évesen megnyerte az Orange Bowlt Miamiban, akkor figyelt fel rá a teniszguru Nick Bollettieri. Ezt követően éveken keresztül az olasz származású mester akadémiáján készült.

Innentől felgyorsultak az események, hisz tizenhárom évesen lejátszotta első profi mérkőzését, nem sokkal később pedig már tornát nyert Houstonban, ahol mások mellett a legendás Chris Evertet is legyőzte.

Ekkoriban láthatta őt először játszani az a Ted Tinling, aki divattervező, kém és író volt egyszemélyben. Aki végigkövette a teniszt az egész 20. századon át, és aki ismert mindenkit Helen Wills Moodytól Steffi Grafig.

Tinling 1990-ben meghalt, ami azt jelenti, hogy Mónika legnagyobb sikereit már nem érhette meg. Így aztán egészen hátborzongató, amit a 16 éves szupertehetségről a halála előtt mondott.

Amikor ez a két mondat elhangzott, Mónika még nem volt Grand Slam-bajnok. De Tinling ismerte a teniszt. Látta azt a gyilkos erejű tenyereset és azt a varázslatos fonákot, és tudta, hogy azok mire lesznek képesek. Az újvidéki lány pedig szépen lassan elkezdte igazolni az író szavait.

Szeles Mónika

Fotó: Getty Images

Például Martina Navratilova ellen 1990-ben, Rómában. Szeles 6:1, 6:1 arányban intézte el az amerikai legandát, aki egy rövid tőmondatban összefoglalta a meccsük, egyszersmind Mónika teniszének lényegét.

„Úgy érzem magam, mint akit elgázolt egy kamion.”

Egy hónappal később a tizenhat éves Mónika minden idők legfiatalabb Roland Garros-bajnoka lett azzal, hogy a döntőben 7:6, 6:4-re legyőzte Steffi Grafot. Ez a győzelem azért is ért különösen sokat, mert a német a megelőző 10 GS-ből 9-et megnyert.

Grafnak hihetetlenül jó szervája volt, Mónika azonban egészen brutális fogadásokat ütött belőlük, amivel szinte kivette a német kezéből az ütőt. A lehengerlő tenisze mellett a vasakarata és az elnyűhetetlen idegrendszere is segítette őt abban, hogy az első szett rövidítését négy játszmalabdáról meg tudta fordítani. A folytatásban már ő dominált, és végül megszerezte első major-trófeáját Párizsban.

Mónika egyre inkább megállíthatatlanná vált. 1991 és 1993 között hét GS-t megnyert abból a nyolcból, amelyen elindult, és a nagy tornákon 55-1 volt a mérlege. Ehhez vegyük még hozzá azt is, hogy ebben az időszakban 34 tornán vett részt, melyek közül 33-on döntőbe jutott.

Ekkor jött az 1993-as hamburgi torna, és jött a tébolyodott őrült, aki hátba szúrta Szelest a Magdalena Maleeva elleni negyeddöntő második jászmájának közepén.

Csupán millimétereken múlott, hogy nem lett még nagyobb baj a támadásból. Ha az eredményjelző kezelője nem kiált kétségbeesetten a szúrást megelőző pillanatban, akkor Mónika nem hajol előre, és ha nem hajol előre, akkor a kés mélyebbre is hatolhatott volna, és létfontosságú szerveket is érhetett volna.

Mónika a fizikai sebekből néhány hét alatt felépült, a lelke azonban sokkal nehezebben gyógyult, és két és fél év kellett, mire újra pályára mert lépni. Az 1996-os Ausztrál Opent még megnyerte, de a korábban megismert erőtől és önbizalomtól duzzadó lányt már soha többé nem láthattuk játszani.

Szeles Mónika

Fotó: Eurosport

„A teniszpályán nőttem fel, ott éreztem magam a leginkább biztonságban, és azon a napon mindent elvettek tőlem” – mondta Szeles 2009-ben. „A naivságom, a ranglistám, az összes bevételem, minden törlődött.”

A legnagyobb csatákat többé már nem a pályán vívta. Depresszióval, poszttraumás stresszszindrómával és étkezési zavarokkal küzdött. Súlyosbította a helyzetet, hogy közben édesapját rákkal diagnosztizálták. Mindezek fényében hatalmas dolog volt, hogy visszatért, hogy hozzátett a gyűjteményéhez még egy majort, és hogy 2000-ben szerzett egy olimpiai bronzérmet is Sydneyben.

Persze ha volna igazság, és azt az őrültet, akinek a nevét még mindig nem vagyunk hajlandóak leírni, sikerült volna időben megállítani, most valószínűleg minden idők legnagyobb teniszezőjéről írnánk. És akkor már legalább húsz éve nem kellene foglalkozni Margaret Courttal sem, ugyanis már nem az ő rekordját akarnák megdönteni, hanem Mónikáét.

Azt, hogy a legnagyobb lehetett volna, nem csak mi mondjuk, akik szerettük, és drukkoltunk neki. Navratilova is így gondolja, neki pedig azért hihetünk.

„Sokkal többet nyerhetett volna” – mondta az amerikai legenda, aki maga is 18 GS-címig jutott. „Most arról beszélnénk, hogy Mónikának van a legtöbb Grand Slam-címe, nem pedig Margaret Courtnak (24) vagy Steffi Grafnak. Steffi 22-ig jutott, de a következő években nem volt igazán ellenfele. Semmi kétség, az az ember megváltoztatta a tenisztörténelem menetét.”

De ne csak az eredményekről beszéljünk. Persze a rekordok könyvébe az extra teljesítményekkel lehet bekerülni, de személyes kedvenceket olyan alapon (is) választhatunk, hogy milyen ember az illető. Mónikáról például sok mindent elmond az a történet, amelyet a korábbi ranglista-4. Jelena Dokic mesélt el.

„Úgy nőttem fel, hogy ő volt a hősöm. Tulajdonképpen miatta kezdtem el játszani. A világ ugyanazon részéről származunk, úgyhogy ő kezdettől fogva hatalmas inspirációt jelentett a számomra. Ő hozta be az erőteniszt, egy valódi forradalmár volt. Nem beszélve arról, hogy már 20 éves kora előtt nyolc GS-győzelemnél járt.”

„Volt alkalmam együtt is edzeni vele, hihetetlen munkamorálja van, a közös edzés fontos lecke volt a számomra. Végtelenül elszánt volt, mérhetetlenül koncentrált, igazi veszedelmes ellenfél, ugyanakkor a pályán kívül nagyon kedves.”

Dokic 1999-ben indult először a Roland Garroson, ahol rögtön az első körben kikapott döntő szett 11:9-re egy szabadkártyás franciától.

Szeles Mónika, Steffi Graf

Fotó: Imago

„Egy iszonyú kemény, közel négyórás meccset buktam el, és teljesen magam alatt voltam. Bementem az öltözőbe, és megállás nélkül zokogtam. Arról fogalmam sem volt, hogy Mónika épp a mellettem lévő szobában van a fizójával.”

„Tíz perccel később átjött, és elmondta, hogy mindent hallott. Sosem felejtem el, amit mondott. Biztatott, hogy maradjak erős, hogy a tenisz az ilyen, hogy vannak jobb és rosszabb napok, de hogy soha ne veszítsem el a hitem. Átölelt, és azt mondta, hogy bármiben számíthatok rá.”

„Ott feküdtem összetörve, könnyek közt az öltöző padlóján, és akkor odajött hozzám ez a csodálatos bajnok, vigasztalt, és erőt adott nekem. Sosem fogom ezt neki elfelejteni.”

A pályafutását ketté tudták törni, a jóemberségét azonban ez a trauma sem tudta kikezdeni.

Isten éltessen, Mónika!

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!

Tenisz

„Legyőzöttnek éreztem magam” – Szeles Mónika betegségéről vallott

12/08/2025 - 21:50

Tenisz

Sorrendképzés felsőfokon: tenisz örökrangsor készült a Corvinuson

07/06/2023 - 12:35