„Felszedtem 12 kilót, a haverokkal ittam” – egyszer majdnem feladta, most a top 100-ért küzd az Australian Open-bajnok

Harold Mayot pályafutása rendkívül ígéretesen indult, a juniorok között 2020-ban Australian Opent nyert. A profikhoz való átállása azonban nem alakult zökkenőmentesen, előbb egy sérülés lassította a fejlődését, majd mentálisan élt át nehéz időszakot. A francia játékos a top 100-at tűzte ki célul idénre, amelyhez többször közel került, ám a lélektani határt még nem sikerült átlépnie.

Sebastian Korda v Harold Mayot - Roland-Garros highlights

Videó forrása: Eurosport

A juniorként sikeres teniszezőket alapvetően két nagyobb táborba lehet osztani: egyesek gyorsan felveszik a fonalat a profik között, míg másoknak ez hosszabb időbe, olykor évekbe telik.

Harold Mayot a második csoportba tartozik. A francia teniszező már a 2019-es wimbledoni tornán megvillantotta a tehetségét az elődöntővel, a 2020-as Australian Open döntőjében pedig a honfitársát, Arthur Cazaux-t legyőzve megnyerte a juniorok versenyét. Ezt követően úgy döntött, 100%-ban a profi pályafutására összpontosít.
Mivel a fiatal franciának már az Australian Open előtt szép eredményei voltak a Challenger Tourról, nem volt ördögtől való gondolat azt feltételezni, hogy a felnőttek között is szépen veszi majd az akadályokat.
Februárban még elindult két Challenger-versenyen – Pauban Robin Haasét és Hugo Gastont legyőzve negyeddöntőbe jutott – majd jött a Covid, amely jelentősen lerövidítette az első profi szezonját.

Majdnem feladta

Mayot azonban nem csak a világjárvány következményeit szenvedte meg, de a csuklója is megsérült, ami miatt hónapokat ki kellett hagynia. A rehabilitáció során kilátástalannak érzett küzdelem pedig olyan szinten felőrölte a mentális tartalékait, hogy még az is megfordult a fejében, vissza sem tér a pályára.
picture

Sebastian Korda v Harold Mayot - Roland-Garros highlights

Videó forrása: Eurosport

„Életem legnehezebb időszaka volt, 50-50% volt rá az esély, hogy visszatérek-e a pályára, vagy sem. Az egész gyerekkoromban ott volt a tenisz, ez volt az álmom. Amikor rájössz arra, hogy ez az álom kezd elúszni, azt nehéz elfogadni.”
Érzelmileg és testileg is nehéz időket éltem meg. Felszedtem 12 kilót, eljártam inni a haverokkal.
Sok teniszező pályafutása ért véget csuklósérüléssel, Mayot azonban szerencsés volt, és 2021 augusztusában visszatérhetett. Ezzel kezdetét vette a hosszú és nyögvenyelős út, nagyon sok verejtékkel, rengeteg küzdelemmel, melynek terepe elsősorban a Challenger Tour volt. 2022 végére a 250 határához ért, ám onnan még majdnem egy év volt, mire bekerült a top 200-ba.

Harc a top 100-ért

A profi teniszezők nem véletlenül tekintenek a profivá válás egyik legfontosabb állomásaként a top 100-ba kerülésre. A top 100-as játékosoknak már nem kell aggódniuk az ATP-tornák selejtezői miatt, szinte minden hétre találnak olyan versenyt, ahol elindulhatnak, és ami még fontosabb: a Grand Slamek főtáblájára is felkerülnek. Ez utóbbi lényegében az anyagi biztonságnak felel meg egy pályakezdő játékos esetében, akár már egy verseny díja fedezheti az éves kiadások nagy részét.
Mayot 2024 elején tűzte ki maga elé azt a célt, hogy legkésőbb az év végére top 100-as teniszező legyen. Januárban még csak a 166. helyen jegyezték, a formájára azonban nem lehetett panasz: Noumeában és Quimperben elődöntőt játszott, Barlettában pedig döntőbe jutott – utóbbival a 119. helyre jött előre.
Azóta még két döntője volt a Challenger Touron, melynek köszönhetően nagyon közel került a célhoz, egy héttel ezelőtt a 103. pozícióban jegyezték. Mayot azonban úgy érezte, túlságosan is nagy jelentőséget tulajdonított a top 100-nak, ami szép lassan az eredmények rovására ment.
picture

Harold Mayot a Roland Garroson -

Fotó: AFP

„Az év elején tűztem ki ezt a célt, hat hónapon át közel voltam hozzá, hatalmas nyomást helyeztem magamra. Úgy éreztem, hogy ez blokkolt fejben a meccsek alatt, a fontos pillanatokban szétszedte a játékomat”mondta a teniszező, aki most már próbál lazábban állni a kérdéshez. „Ha top 100-as leszek, az nyilván jó, de az sem számít, ha nem sikerül, akkor majd a selejtezőben indulok Ausztráliában, és aztán megpróbálok a lehető leggyorsabban eljutni a százba.”

Az év közben teljesen felemésztette

Mayot azt dolgozta fel nehezen, hogy a célhoz közeledve menetrendszerűen botladozni kezdett. A mélypontot az amerikai túra jelentette, heteken keresztül formán kívül, rossz eredményekkel játszott, és sem a pályán, sem azon kívül nem találta a helyét. A helyzet ráadásul szétfeszítette belülről: egyetlen porcikája sem kívánta a teniszt, közben viszont pontokat akart gyűjteni.
„Már Wimbledonban sem éreztem jól magam. Az Ilkley-i döntő után nem voltam ott fejben. Nagyon közel voltam a top 100-hoz azzal a döntővel, a győzelemmel ugyanis meglett volna, és akkor már a US Openen főtáblás lettem volna. De kikaptam, és ez nagyon fájt.”
A francia játékos a füves pályás szezon után Amerika felé vette az irányt, ahol – amint azt már említettük – nem jött ki neki a lépés. Az intő jelek ellenére Európába visszatérve is versenyezni szeretett volna, ám hiába ment Mallorcába, a helyszínen rájött arra, képtelen lenne ütőt ragadni, így visszalépett az eseménytől.
Fejben nem álltam készen, pedig a teljesítményhez mentális frissességre van szükség. Két hetet pihentem, a családommal voltam, és az edzőmmel beszélgettem.
Mayot-t ez az időszak arra is ráébresztette: a továbblépés érdekében a mentális felkészülésre is nagyobb hangsúlyt kell fektetni, így került be a csapatába Sylvain Guyomarc'h, aki a francia szövetségnél sokaknak nyújtott segítséget. „Az a célom, hogy megtaláljam azt az érzelmi stabilitást, ami lehetővé teszi, hogy a lehető legteljesebben teniszezzek, és ne frusztráltan távozzak a meccsekről.”
A most 22 éves francia először dolgozik szakemberrel a mentális erősödés érdekében, és nagyon bízik abban, hogy ez a kirakós utolsó darabja.
„Természetesen továbbra is dolgozni fogok a tenyeresemen és a szervámon, de minden a fejnél kezdődik. Ezen a szinten közel vagyunk egymáshoz, és a mentális stabilitás nélkül… Azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem megy varázsütésre. A célom az, hogy elfogadjam azt, ami a pályán történik, élvezzem az utazást, a tourt.”
Számomra az a legfontosabb, hogy testileg-lelkileg jól érezzem magam.

Csatlakozz a több mint 3 millió felhasználóhoz az appunkon
Legyenek mindig kéznél a legfrissebb sporthírek, eredmények, élő közvetítések
Letöltés
Cikk megosztása
Hirdetés
Hirdetés