„Nagyon intenzív volt ez az öt év” – Ivanišević elárulta, miért távozott Djokovic stábjából

Frissítve 05/04/2024 - 09:41 GMT+2

Goran Ivanišević rendkívül sikeres éveket töltött Novak Djokovic oldalán, nemrég azonban bejelentették: távozik a 24-szeres Grand Slam-bajnok csapatából. A horvát egy interjúban elárulta, hogyan jutottak erre a döntésre, mikor érezték azt először, hogy új impulzusokra van szükségük, azt pedig határozottan cáfolta, hogy Djokovic habitusa vezetett volna a szakításhoz.

Djokovic káprázatos döntőben kerekedett felül Daniil Medvedeven - összefoglaló

Goran Ivanišević a Tennis Majorsnek adott interjúban értékelte a Novak Djokovic oldalán eltöltött éveket, és azt is elárulta, miért fejezték be a közös munkát.

Öt év, kilenc Grand Slam, kilenc Masters és számtalan rekord után Novak Djokovic és Goran Ivanišević egyaránt úgy érezte, mindent kihoztak egymásból, amit csak tudtak. Az együttműködésük 2018-ban kezdődött, amikor a szerb olyan embert keresett a csapatába, aki javíthatott a szervái hatékonyságán. A 2001-es wimbledoni bajnok Ivaniševićnél nehéz lett volna alkalmasabb személyt találni erre a feladatra, 2019-től kezdve pedig a szerb fő edzőjeként dolgozott.

Roland-Garros

Medvedev: „Djokovic és Alcaraz a két esélyes, de most nyíltabb a verseny, ami jobb nekem”

21 órája

Kapcsolatuk kívülről mindig is viharosnak, de legalábbis hullámzónak tűnt. Mindketten elismerően, tisztelettel nyilatkoztak a másikról, a mérkőzések alatt azonban nem egyszer megesett, hogy a 24-szeres Grand Slam-bajnok üvöltve követelt választ a csapatától. Ivanišević mindig azt mondta, hogy a stáb hozzászokott Djokovic vérmérsékletéhez, és néhány frusztrált pillanat nem tudta tönkretenni a máskülönben harmonikus munkakapcsolatukat.

Ivanišević a Tennis Majorsnek adott interjúban leszögezte: a távozása hátterében sem egy konkrét konfliktus áll.

„Sok mindent olvastam. De megismétlem: az embereknek muszáj valamit írniuk, ám sajnálatos módon senki sem járt közel az igazsághoz. Úgy értem: nincs igazából valódi oka. Persze, a fáradtság, telítettség szerepet játszik ebben, nagyon nehéz és intenzív volt ez az öt év. Sokan megfeledkeznek a koronavírusról, hogy egy ponton ő számított a legnagyobb ellenségnek a bolygón az oltással kapcsolatos álláspontja miatt.”

„Nem mehettünk be bizonyos országokba, folyamatos bizonytalanságban éltünk, nem tudtuk játszhat-e, vagy sem. Aztán felkészültünk, de közben megváltozott a szabály, ami kitiltott minket, így nem utazhattunk. Ausztráliát és azt a káoszt már meg sem említem. Szóval igen: volt valamekkora telítettség, vagy ahogyan mondani szoktam: anyagfáradtság, mint ahogyan az autók is folyamatos szervízelésre és karbantartásra szorulnak.”

Lényegében belefáradtam, és fordítva is így volt, nem éreztem már azt, hogy segíthetnék neki. Ennek ellenére, ha összeadjuk a közös eredményeket, egészen szép dolgokat sikerült elérni magunkért és a teniszért.

Ivanišević szerint nem volt egy konkrét pillanat, ami fordulópontnak bizonyult kettejük együttműködésében, inkább egy hosszabb folyamat volt, amelynek már Wimbledonban megtapasztalta az első jeleit. Az Egyesült Államokban – annak ellenére, hogy Djokovic Cincinnatiben és a US Openen is győzött – már biztos volt benne, hogy hamarosan befejezik a közös munkát, csak az volt a kérdés, mikor mondják ki hivatalosan.

Australian Open 2023 : Highlight Final Tsitsipas - Djokovic

„Mindent egybevetve, a fáradtság egyre csak fokozódott, de az emberek úgy állítják be, mintha a kapcsolatunk és a kommunikációnk a szokásosnál is viharosabb lett volna, ami egyszerűen nem igaz. Novak ilyen, ugyanezt csinálta Beckerrel és Vajdával, ő így működik. A kommunikáció terén, amiről már százszor beszéltünk, minden megengedett volt. Sosem zavart, még a kiabálása sem, a felét egyébként sem hallottam. Ezek nagy pályák, nagy zajjal.”

„Sosem szeretett odajönni a boxunkhoz, hogy kérdezzen, inkább harminc méterről odakiáltott valamit, amit persze sosem értettem, elvégre még azt is csak alig hallottam, amit én mondtam. Mondok egy példát. Elbukja a szerváját, pedig kiválóan adogatott, de elszúrt pár tenyerest, az ellenfél pedig remekül fogadott. 'Mi a gond a szervámmal?' – üvölti felénk, de öt másodperc alatt nem tudom elmutogatni neki, hogy teljesen rendben vannak a szervák, a tenyeresében van a hiba.”

„Aztán, miközben azon gondolkodom, hogyan kommunikálhatnék vele, máris azt kérdezi, 'mi van a fogadásaimmal', de mi a tenyeressel és a szervával kapcsolatban feltételezett, de valójában nem létező problémára sem találtuk meg a választ. Ezzel együtt valahogy a ritörnöknél kötünk ki, szóval kezdődik elölről” – magyarázta Ivanišević alátámasztva, mennyire stresszes volt időnként a Djokovic melletti munka.

Roland-Garros: Djokovic - Ruud - a mérkőzés legjobb pillanatai

„Van egy vicces történetünk Adelaide-ből tavalyról, amikor a döntőben Sebastian Kordával játszott. Erősen sütött a nap, szóval nem láttunk jól, a pályán teljes volt a káosz, Korda hihetetlenül játszott, Djokovic elveszítette az első szettet, a másodikban fej-fej mellett haladtak. Abban a pillanatban nyilvánvalóan Korda volt a jobb játékos, a pályán már gyülekeztek az árnyékok, ő pedig ott állt tőlünk alig egy méterre.”

„Követelte, hogy mondjuk meg, mi a baj a játékával, amire mondtam valamit, utána Charly (Gomez, az ütőpartnere) jött, majd egy ponton a testvérére üvöltott. 'Mare, mondd meg, mi nem működik?' És Mare elgondolkozott egy pillanatra, úgy három másodpercen át figyelte őt, majd azt mondta neki: 'találd meg a lelki békét magadban.' Novak megfordult, én pedig azon gondolkoztam, kit fog megölni hamarabb: engem, Marét vagy Charlie-t.”

„De aztán öt perc elteltével megtalálta a játékát, a meccs megváltozott, és végül ő lett a győztes. Utána mind nevettünk ezen, pedig tényleg segített neki. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem számít, mit mondanak az adott pillanatban, ezek nagy meccsek és nagy pillanatok, és megértem, mi történik ilyenkor, ezért sem zavart. Mi van akkor, ha kiabál? Valahogy meg kell szabadulni az energiáktól, ez teljesen normális. Voltam játékos, tudom, hogy megy ez, és neki működött.”

Ivanišević úgy látta, Ausztráliában nagyon hullámzó volt a játéka, és hiányzott az a szokásos lendület, amit megszoktunk Djokovictól. A reakciókkal viszont nem ért egyet: szerinte az, hogy ennek ellenére elődöntőbe jutott a szerb, egyáltalán nem rossz teljesítmény, és annak sem tulajdonít nagy jelentőséget, hogy április elején még nincs tornagyőzelme. Szerinte most az a fő feladat, hogy újra megtalálja a motivációt, amiben az új impulzusok segíthetnek.

A meccs, amivel megszerezte Novak Djokovic a hetedik wimbledoni bajnoki címét - videó

„Az eredményektől függetlenül jól éreztük magunkat Amerikában, mindannyian teljesen nyugodtak voltunk. Ki hibáztathatná? Novak mindent megnyert, amit a teniszben meg lehet. Nem könnyű minden nap megtalálni a motivációt az edzéseken. Grand Slamek esetében ez egyszerűbb, de a Masters-tornákon még egy hozzá hasonló perfekcionistának sem az. Kell hozzá az erő, a szenvedély, az akarat. Ő mást akart, több időt szeretne a családjával tölteni.”

„Másnap leültünk beszélni, és nagyon örülök, hogy így történt, mert azok után, amiken az előző öt évben keresztül mentünk, csak így lehetett rendesen csinálni. Nem üzenetben, nem telefonon. Leültünk szépen, nyugodtam, nevettünk és beszéltünk, és fontosnak éreztem, hogy beszéljek neki az érzéseimről, ő is elmondta nekem, mit gondol, nagyon rendben volt az egész. Öt éven át mellette voltam a jóban, a rosszban, a zűrzavarban, mindenben.”

Ivanišević azt is elmondta: szeretné, ha Djokovic az utolsó hiányzó nagy címet is besöpörné, és olimpiai bajnok lenne Párizsban. „Hiszem, hogy Novak megtalálja majd a motivációt, ebben biztos vagyok. A szívem legmélyéről kívánom neki az olimpiai aranyat, még a Grand Slameknél is jobban. Meg akarja szerezni, úgy érzi, hogy tartozik ezzel, pedig igazából senkinek nem tartozik semmivel. De azt kívánom neki, legyen sikeres az olimpián.”