Serena – Garbiñe: A női döntő elé

Serena Williams páratlan pályafutása számtalan bámulatba ejtő adattal támasztható alá. Két dolgot emelnék most ki. Az egyik az, hogy eddigi huszonhat Grand Slam döntőjéből mindössze ötöt veszített el. Ízlelgessük ezt a számot, és érezzük a benne rejlő mérhetetlen erőt. Vegyük le ebből az öt elveszített döntőből a két Venus ellenit (2001 Us Open, 2008 Wimbledon), mert ezek érzelmileg bizonyára teljesen másképp megélt pillanatok voltak, mint a másik három vereség.

Marad három elveszített Grand Slam döntő az elmúlt másfél évtizedben. Három. Kikapott a tizenhét éves Maria Sharapovától a 2004-es wimbledoni döntőben, elveszített egy feszültséggel teli New York-i döntőt Sam Stosur ellen, és az idei Ausztrál Open finálét Angelique Kerberrel szemben.

A másik dolog, ami az előzőekből adódik, talán még elképesztőbb. Serena Williams minden egyes Grand Slam döntőjére esélyesként állt ki. Mind a huszonhatra. Volt, amikor csak esélyesként, volt, amikor toronymagas favoritként, volt, amikor méltó ellenfélként, még pályafutása kezdetén. De soha, egyetlen egyszer sem esélytelenként.

Távol álljon tőlem, hogy a 2016-os Roland Garros döntőjében esélytelenként vonultassam fel Serena Williamst, pláne nem egy Grand Slam győzelem nélkül álló fiatal ellen, ám mégis megragadt bennem Köves Gábor gondolata a világelső elődöntője után: ez a Garbiñe Muguruza kifejezetten esélyes ez ellen a Serena Williams ellen.

Ezt a valószínűtlennek tűnő – és Serena által igen könnyen megcáfolható – gondolatot több előzmény is alátámasztja. Serena küzdelmei Mladenovic, Putintseva és a sérült Bertens ellen. A tény, hogy három nap alatt három meccset kell játszania. A fizikai megterhelés nehézségei egy friss és fitt fiatal ellen. A hatalmas tét, hiszen beérheti Steffi Grafot. És a hatalmas tét, hogy megint ez a tét, ami zsinórban a harmadik Grand Slam tornán tét. Hogy harmadszor veselkedik neki a huszonkettediknek, ami eddig mindig csapdának bizonyult. Hogy az ő időszámítása szerint már olyan régen nem nyert Grand Slam tornát. Vinci és Kerber miatt.

Nem, nem nevezhetjük akkor sem esélytelennek Serena Williamst, őt sohasem. Mi több, sok minden szól mellette is. De hosszú idő után talán először toronymagas esélyesnek sem nevezhetjük.

És ebben benne van ez a fiatal, magas, elszánt, remek formában lévő spanyol lány, aki a játékával bizonyította, hogy bárki ellen esélyes a párizsi salakon. Benne van az elmúlt évek összes olyan ellenfele, aki megmutatta, hogy Serena ellen nem csak 6/1 6/2-re lehet elveszíteni egy döntőt: Safarova, Sharapova, Azarenka, Radwanska, akik mind megizzasztották Serenát így vagy úgy. Benne van Roberta Vinci, aki az esélytelenek teljes nyugalmával vett el egy történelmi lehetőséget a világelsőtől. Benne van Flavia Pennetta és Angelique Kerber és az összes olyan meglepetés Grand Slam bajnok, akik nem féltek életük első Grand Slam döntőjében.

És benne van nagyon vastagon Garbiñe Muguruza, aki már túl van élete első Grand Slam döntőjén, és ez borzasztó fontos tényező lehet. Hogy abban az első döntőben sem vallott szégyent, méghozzá pont Serena ellen. Hogy egyszerűen látszik rajta és a játékán, hogy megérett egy Grand Slam bajnoki címre. Hogy van annyira pimasz és fiatal, hogy ne érdekelje Serena mérhetetlen hatalma. Hogy erőt adhat neki az összes fenti lány, aki hosszabb-rövidebb ideig elhitte, hogy megverheti a világelsőt a legfontosabb mérkőzéseken is.

Az elmúlt években nem volt ritka, hogy meglepetés ember nyert a nőknél egy-egy Grand Slam tornán. Li Na, Francesca Schiavone, Marion Bartoli, Sam Stosur, Flavia Pennetta, Angelique Kerber.

Ők azonban mind tapasztalt, sokat megélt, fiatalságuk csúcsán rég túl lévő játékosok voltak, amikor végre nyerni tudtak. Amikor már senki sem gondolta róluk.

Petra Kvitova kivételével az igazán fiatalok még nem tudták áttörni a Serena-falat Grand Slam tornákon, sőt igazából Kvitovának sem kellett ezt megtennie, mert ő nem Serenán keresztül lett kétszeres wimbledoni bajnok, ő csak kihasználta, hogy nem jött vele szembe a világelső.

Ez a meccs azonban más lesz. Itt a legenda és a jövő találkozik. Itt a legendából a legnagyobb legenda lehet, vagy átadhatja az utat a jövőnek.

És őszintén nem tudom megmondani, hogy melyikre van most több esély.