A Djokovic - Murray elé

Nem lesz egyszerű.

Véletlen észrevétetem magam egy olyan mondattal, hogy esetleg Andy Murray-nak lehet némi esélye, és máris lehet indul a kommentcunami.

Vagy Belgát idézek éppen, mint tegnap és akkor az a baj.

De azért megpróbálom persze.

Egész nap azon gondolkodtam vajon ki volt az utolsó, aki két egymást követő alkalommal is meg tudta verni Nolét, de nem jöttem rá. Sejtéseim voltak, de aztán kiderült, hogy amit kigondoltam az csak részben igaz. Rafa ugyanis kézenfekvő megoldásnak tűnt (2013 Montreál, US Open), de amikor elkezdtem leellenőrizni a számba jöhető megoldásokat, akkor kiderült, hogy Nishikori szódával akár befutó is lehet (2011 Basel 2014 US Open, de a két meccs között volt még egy amire nem állt ki a japán), nem beszélve Karlovic-ról (2008 Madrid, 2015 Doha).

Mégis azt hiszem, hogy a téma szempontjából azért csak Rafa az igazán érdekes. Az a két mérkőzés volt az, melyet viszonylag rövid időn belül hasonló borításon rendeztek. Magyarul Djokovic két és fél éve nem kapott ki kétszer egymás után ugyanattól az embertől, ami azért legalábbis elgondolkodtató. Ám aligha perdöntő.

Mert persze sok mindenről lehet beszélni, de azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy ennek a meccsnek a legfőbb tétje nem a non calendar Grand Slam. Amire 1969 óta nem volt példa (igaz akkor nem kellett odaírni, hogy non calendar, merthogy Rod Lever megcsinálta egy éven belül. De ugyanaz a játékos azóta nem volt egyszerre címvédő valamennyi Grand Slam tornán. Federer és Nole volt egy meccsre tőle, de Nadal ugyanitt a Garros döntőben megállította mindkettejüket (Rogert kétszer is). Ahhoz képest - mármint, hogy egy egészséges Rafa ellen megvívni ezt a meccset - ez most mindenképpen komoly sansznak látszik, de tán pont ez növeli is a Djokovicra nehezedő nyomást.

Arról, hogy ez a nyomás mekkora, arról kaphattunk információt az elmúlt egy hónapban, hiszen Nole nagyon feszülten játszott az egész salakszezonban, ám azt nem tudhatjuk, mindez miként hat rá az utolsó, immáron mindent eldöntő meccsen. A teher éppen serkentőleg is hathat rá, mint ahogyan az a hozzá hasonló nagy bajnokoknál elő szokott fordulni. Látványosan ugyanis sem ő sem Roger nem omlottak össze ezeken a meccseken, egészen egyszerűen kevés volt amit nyújtottak.

Teniszük semmiképpen sincs annyira távol egymástól mint amit az egymás elleni mérleg mutat (23/10 Djokovic-nak, 12/2 ha 2013-as wimbledoni döntő óta). Ha a teniszt nézzük, Djokovic valamivel stabilabb talán, Murray talán nagyobb taktikus, de az utóbbi időben ez nem nagyon számított. Majd minden meccs, de a legfontosabbak mindenképpen az ego szintjén dőltek el, abban pedig nem voltak egy kategóriában.

Ám előfordulhat, hogy a tét ezúttal pont annyira hátráltatja majd Djokovic-ot, hogy ez utóbbiban már nem lesz fölényben.

És onnan már azért nem olyan nagyon egyértelmű a dolog. Mindketten az elődöntőben játszották legjobb teniszüket a tornán, ha azt a játékot teszik a pályára, akkor azért nehéz eldönteni ki nyer, bár az is egyértelmű, hogy ugyanazt aligha játszhatják mint pénteken. Más az ellenfél, mások az erősségei ugyanis. Djokovic nyilván különbül fogad majd mint Wawrinka, és a skót sem fog annyit rontani mint Thiem.

És azt hiszem Murray azt sem játszhatja majd mint Rómában, hiszen Nole jól tudja miért kapott ki (azon túl, hogy fáradt volt)  és mindent el fog követni, hogy elsősorban fonákkal teniszezzenek, mintsem tenyeressel.

Hát ennyi így dióhéjban. Nyilván lehetne még ragozni, de nem igazán érdemes. Le kell ülni, meg kell nézni, teniszmeccset ekkora téttel aligha fogunk látni egy darabig.