Mit adott nekünk a Roland Garros?

Eurosport

Publikálva 23/05/2017 - 10:36 GMT+2

Összegyűjtöttük kedvenc párizsi meccseinket az elmúlt 25 évből.

Fotó: Eurosport

Januárban összegyűjtöttünk néhányat az Ausztrál Open számunkra legemlékezetesebb vagy legkedvesebb mérkőzéseiből, és most így teszünk a hétfőn a selejtezőkkel már elrajtolt Roland Garros esetében is. Időutazás az 1990-es évekbe és a közelmúltba, személyes történetekkel gazdagítva.

Mit adott nekünk az Ausztrál Open? | HosszabbításJanuárban Szántó Petrával beszélgettünk arról, milyen jó lenne összegyűjteni néhányat az év első Grand Slam-tornájával kapcsolatos emlékeinkről, kedvenc meccseinkből, személyes történetekkel tarkítva. Az alábbiakban a cikk címében szereplő, a Monty Python ihlette kérdésre kerestük a választ.

Azt már az elején le kell szögeznünk, hogy e sorok írójának gyerekkorában a Roland Garros volt - és talán még mindig az - a kedvenc Grand Slam-tornája. A cikk szerzője is salakon teniszezett életében a legtöbbször és Wimbledon mellett valószínűleg Párizsból láttuk a legtöbb teniszmeccset. Íme, egy csokor az emlékeinkből.

French Open

"Teljesen hihetetlen, amit Nadal művelt"

12/06/2017 - 13:56

1996, második forduló Pete Sampras-Sergi Bruguera 6:3, 6:4, 6:7 (2-7), 2:6, 6:3

Gyerekkorunk kedvenc teniszezője, Pete Sampras 1996-ban érte el legjobb eredményét a Roland Garroson, amikor az elődöntőig jutott. Ez az egyetlen Grand Slam-torna, amelyet sosem nyert meg, 21 évvel ezelőtt két nyert meccsre volt tőle. Pedig abban az esztendőben a Garros két korábbi és egy leendő bajnokát is kiejtette. Már a második körben összefutott Párizs '93-as és '94-es győztesével, Sergi Bruguerával, akinek máig emlékszünk Sergio Tacchini márkájú pólóira. Tim Gullikson, Sampras edzője mindössze egy hónappal a Garros előtt hunyt el rákban, így még nagyobb bravúr, hogy tanítványa ekkor produkálta ezt a teljesítményt. A negyeddöntőben a '91-es és a '92-es győztes Jim Courier ellen is nyert, aztán a legjobb négy között a későbbi győztes Yevgeny Kafelnikov állította meg.

Pete Sampras az 1996-os Roland Garroson

Fotó: Eurosport

1997, harmadik forduló Gustavo Kuerten-Thomas Muster 6:7 (3-7), 6:1, 6:3, 3:6, 6:4

Nem csak a torna történetének, hanem az egész sportág históriájának egyik legkellemesebb meglepetése volt, amikor Gustavo Kuerten 1997-ben teljesen váratlanul megnyerte a Roland Garrost. Előzetesen annyit tudtunk róla, hogy brazil és hogy 20 éves. Ehhez képest a totális ismeretlenségből előbújva legyőzte Jonas Björkmant, majd három ötszettes csatában igazi klasszisokat búcsúztatott. Előbb minden idők egyik legjobb salakjátékosát, a '95-ös győztes Thomas Mustert, aztán a negyedik körben Andrei Medvedevet, a negyeddöntőben pedig a címvédő Yevgeny Kafelnikovot. A fináléban már egészen simán nyert a kétszeres győztes Sergi Bruguera ellen. Párizs óriási kedvence lett.

Guga és a forradalmi húr | HosszabbításNincs másfél milliméteres sem, mégis a tenisz evolúciójának egyik legfontosabb darabja. Sőt, ha igazán nagy szavakat szeretnénk használni, emiatt változott meg a '90-es évek vége felé a profi tenisz képe, emiatt szorultak vissza a szervaröptések és törtek előre az alapvonalteniszt tökélyre fejlesztő bajnokok. Ez a poliészter húr. És tudjátok kinek köszönhetjük?

Gustavo Kuerten az 1997-es Garroson

Fotó: Eurosport

1999, női döntő Steffi Graf-Martina Hingis 4:6, 7:5, 6:2

1999 parádés év volt a Garroson, válogatásunkban két mérkőzés is ebből az évből való. Steffi Graf a '97-es Garroson három év után játszott újra GS-döntőt. Nem az akkor 30 éves német számított a finálé esélyesének, hanem az akkor 18 esztendős világelső, Martina Hingis. Ez volt Graf kilencedik párizsi döntője, amelyek közül ötöt nyert meg, a svájcinak viszont nem sikerült még diadalmaskodnia Párizsban. És utána sem sikerült soha, ez az egyetlen hiányzó trófeája azóta is. Pedig '97-ben is eljutott a fináléig, akkor Iva Majoli verte simán, '99-ben pedig 6:4, 5:4-re vezetett és a győzelemért adogatott. Graf viszont robbantott, elképesztően jól kezdett teniszezni (azok a fonák nyesések!), és teljesítményével olyan nyomást gyakorolt Hingisre, hogy azt már Martina nem bírta idegekkel. Graf 4:5 után zsinórban hat játékot nyert meg, kiegyenlített, és a döntő szettben 3:0-ra már ő vezetett. Hingisnél eltört a cérna, folyamatosan reklamált a bírónál, hisztizett, alulról (!) szervált, nem állt bele az ütésekbe (Kyrgiostól láthatunk azóta ilyeneket), teljesen érdektelenné vált számára a meccs. Antipatikus viselkedése is hozzájárult ahhoz, hogy mindenki Grafnak szurkolt a lelátón, aki nem törődve ellenfele sportszerűtlen, gyerekes viselkedésével, 6:2-re behúzta a szettet és megnyerte a Garrost. Sikerének értékét növeli, hogy ugyanazon a GS-versenyen felülmúlta a harmadik (Szeles), a második (Davenport) és az első (Hingis) kiemeltet is. Ez volt élete utolsó Grand Slam-győzelme, az egyik legemlékezetesebb.

1999, férfi döntő Andre Agassi-Andrei Medvedev 1:6, 2:6, 6:4, 6:3, 6:4

"Andre játszik Andrei ellen." Az hagyján, hogy Agassi pályafutását kiemelt figyelemmel követtük - kezdetben a Pete Samprasszel szembeni rivalizálása miatt -, aztán már önnön jogán is, de kedveltük Medvedevet is, pláne, miután 1997 szeptemberében szereztünk tőle aláírást a magyar-ukrán Davis-kupa-találkozón, a Római Teniszakadémián. Alig két évre rá aztán ők ketten játszották a '99-es Garros két és háromnegyedórás döntőjét, minden idők egyik legjobb párizsi fináléját. Az első két szettet simán, 6:1, 6:2-re hozta az ukrán, Agassi viszont fordított, és begyűjtötte addig hiányzó Roland Garros-trófeáját, teljesítve a karrier Grand Slamet. Arról, hogy Agassinak mennyit jelentett ez a győzelem, így ír Open c., zseniális önéletrajzában: "Felemelem a karomat, és az ütőm a salakra esik. Szipogok. A fejemet törlöm. Megrettenek, hogy milyen jó érzés is ez. A győzelemnek nem lenne szabad ilyen jól esnie. Nem lenne szabad, hogy ennyit számítson a győzelem. De számít, számít, nem tehetek róla. Végtelenül boldog vagyok."

A döntőről és kettejük kapcsolatáról olvassátok el Szántó Petra nagyszerű cikkét:

Andre Agassi és a párizsi végzet | HosszabbításAzokban az írásainkban, melyekben a tenisz nagy pillanataira tekintünk vissza, mindig érdekes történetek rajzolódnak ki. Olyan történetek, melyek nagyban meghatározták egy játékos, egy éra, generáció vagy éppen a tenisz sorsát. Ilyen év volt 1999 Andrei Medvedev és Andre Agassi számára. Utóbbi szemszögéből pedig pláne.

2000, női negyeddöntő Mary Pierce-Szeles Mónika 4:6, 6:3, 6:4

A 2000-es negyeddöntőben két egykori kedvencünk csapott össze. A Mary Pierce-Szeles Mónika parti egyik labdamenete még akkor klasszikussá vált - nekünk az agyunkba égett - és azóta is gyakran láthatjuk, az Eurosporton is. Az ominózus labdamenetben Szeles volt nyerőbb helyzetben, pedig Pierce adogatott. Utóbbi elég kiszorított helyzetbe került az amerikai pazar ütései után, de végül egy extra megoldással, futtában felugorva, a lábai között ütött nyerőt. Ez az egyik kedvenc pontunk a Roland Garros történetében. A francia saját közönsége előtt győzött és abban az évben a Garrost is megnyerte úgy, hogy hatodik kiemeltként Szelest (3.), Hingist (1.) és Conchita Martinezt (5.) is felülmúlta nagy menetelése során. Mi akkor érettségiztünk, így a 2000-es párizsi verseny pláne emlékezetes számunkra.

2001, női döntő Jennifer Capriati-Kim Clijsters 1:6, 6:4, 12:10

Minden idők egyik legemlékezetesebb fináléja volt a 2001-es, amelyet az év meglepetésembere, a szívünknek oly kedves Jennifer Capriati, a sportág történetének egyik legnagyobb visszatérését produkáló teniszezője nyert Kim Clijsters ellen. A januári Ausztrál Open-diadal után ez volt Capriati második Grand Slam-sikere. “Mindig kutyaviadal zajlik közöttünk" - nyilatkozta később az amerikai kettejük párharcára utalva. A harmadik szett 22 játékot hozott.

2003, negyeddöntő Juan Carlos Ferrero-Fernando González 6:1, 3:6, 6:1, 5:7, 6:4

A mai napig Juan Carlos Ferrero a kedvenc salakpályás játékosunk. Ő volt a borítás ura - Guillermo Coria lehetett volna még az - Gustavo Kuerten három Garros-győzelme után és Rafael Nadal színre lépése előtt. A Szúnyog egyszer tudta megnyerni a tornát, 2003-ban, előző évben Albert Costától kapott ki a döntőben. A sikerhez vezető után a negyeddöntőben volt a legnehezebb dolga, ahol azzal a chilei Fernando Gonzálezzel mérkőzött, aki legyőzte őt a '98-as junior döntőben. Ez volt a spanyol egyetlen ötszettese azon a Garroson, a legjobb négy között visszavágót Albert Costának az előző évi vereségért, a fináléban pedig sima három szettben (6:1, 6:3, 6:2) a holland meglepetésembert, Martin Verkerket múlta felül, aki Moyát és Coriát is kiejtette a tornán.

Ferrero a 2003-as Garroson

Fotó: Eurosport

2004, első forduló Fabrice Santoro-Arnaud Clément 6:4, 6:3, 6:7, 3:6, 16:14

Hat óra 33 percig tartott Fabrice Santoro és Arnaud Clément első fordulós csatája 2004-ben. Ráadásul két napon át, mert sötétedés miatt másnap folytatták és fejezték be a partit. (Hat éven át ez volt a tenisz történetének leghosszabb meccse, a rekordot a 2010-es wimbledoni tornán adta át a múltnak John Isner és Nicolas Mahut a maguk 11 óra 5 perces csatájukkal (6:4, 3:6, 6:7, 7:6, 70:68). Clément az első és a második nap is meccslabdához jutott - a kettő között úgy 20 óra telt el -, de nem tudott élni velük. Santoro a földre vetette magát a győzelem után, Clément jutalma standing ovation lett, mi pedig kaptunk egy klasszikust a két rendkívül szimpatikus franciától.

Nem csak Santoro fogott padlót ettől a meccstől

Fotó: Eurosport

2004, második forduló Marat Safin-Felix Mantilla 6:4, 2:6, 6:2, 6:7 (4-7), 11:9

Őrült egy meccs volt, ez már az eredményből is látszik. Safin végül csak négy ponttal (206) nyert többet, mint Mantilla (202). Összesen 23 break volt a meccsen. 4 óra 37 percen át gyűrték egymást, de mi még elnéztük volna tovább is. Az alább látható fenomenális labdamenet után Safin pontlevonást kapott, mert letolta a nadrágját. Amikor később megkérdezték tőle, miért csinálta, azt válaszolta: "Csak úgy megtörtént." Korábban figyelmeztetést kapott, amiért eldobta az ütőjét, ezért 500 dolláros büntetéssel sújtották Mindezekkel együtt úgy véljük, hogy Federer mellett Safin a legnagyobb zseni, akit valaha láttunk teniszezni.

Egy zseniális labdamenetet találtok a partiról a videóra kattintva:

2004, férfi döntő Gaston Gaudio-Guillermo Coria 0:6, 3:6, 6:4, 6:4, 8:6

Ugyanebben az évben két argentin játszotta a döntőt, Gaston Gaudio és Guillermo Coria. A harmadik kiemelt, a negyeddöntőben a '98-as bajnok Carlos Moyát búcsúztató Coria volt a finálé abszolút esélyese, ennek megfelelően 6:3, 6:0-ra be is húzta az első két játszmát. De a többek között Enqvistet, Hewittot és Nalbandiant kiejtő Gaudio kiegyenlített és a döntő játszmában, minden idők egyik legnagyobb fordítását bemutatva, két meccslabdát is hárítva 8:6-ra diadalmaskodott, általános meglepetésre a Garros az évi bajnoka lett. Coria sosem tudott úgy játszani többé, mint akkor Párizsban.

2005, férfi elődöntő Rafael Nadal-Roger Federer 6:3, 4:6, 6:4, 6:3

Aznap este Kispál és a Borz-koncertre igyekeztünk egyik legjobb barátunkkal (Szia, Gabó!) a Pecsa szabadtéri részére, de az utolsó pillanatig vártunk az indulással, hogy minél többet láthassunk náluk a Nadal-Federer meccsből. Olyannyira, hogy az addig még kevésbé ismert 30Y és a Csík zenekar bemelegítő fellépését ki is hagytuk, és helyettük a teniszt választottuk. Nadal ebben az évben nyerte meg először a Garrost, ráadásul úgy, hogy ekkor vett részt először a tornán. Az akkori világelső Federer ellen (salakon akkor találkoztak először) sikeresen megvívott elődöntő előtt két nappal ünnepelte 19. születésnapját, ekkor kezdte meg azóta is tartó párizsi menetelését, amely eddig kilenc Garros-győzelmet jelent. A 30Y-t és a Csík zenekart is nagyon szeretjük azóta.

Fotó: Eurosport

2009, férfi elődöntő Roger Federer-Juan Martin Del Potro 3:6, 7:6, 2:6, 6:1, 6:4

Robin Söderling az évtized meglepetését aratva kiejtett Rafael Nadalt a negyedik körben, egy emberként kiáltottunk fel, Roger Federer esélyeit illetően: most vagy soha! Ebből a most vált valóra, de elképesztően rögös út vezetett a svájci Garros-győzelméig. Már a második fordulóban sem volt könnyű dolga az argentin Acasusóval szemben, négy játszmában, 7:6 (10-8), 5:7, 7:6 (7-2), 6:2 arányban nyert. De ez még semmi nem volt ahhoz képest, ami a negyedik körben történt. Tommy Haas ellen 0-2-ről állt fel, végül 6:7, 5:7, 6:4, 6:0, 6:2 arányban nyert és jutott tovább, de ez még csak a legjobb nyolcat jelentette számára. Gaël Monfils következett, akit három szettben búcsúztatott, majd jött a legdurvább felvonás, az akkor 20 éves Juan Martin del Potro és ez a hihetetlen, Federer pályájának egyik legérzelmesebb, ötjátszmás elődöntője a mezőny két, talán legszimpatikusabb teniszezője között.

Szántó Petra ott volt ezen a meccsen Párizsban és szerencsénkre idén márciusban megírta, hogy élte meg ezt a szenzációs mérkőzést:

Federer-Del Potro: Egy különleges párharc | HosszabbításÚgy belejöttem ezekbe az emlékmesélésekbe, hogy folytatom. Vagy csak egyszerűen így öregszünk, hogy szépen lassan mindenről eszünkbe jut egy-egy jól elraktározott pillanat? Roger Federer és Juan Martin del Potro végre újra összecsap. Erre a pillanatra is sokat vártunk. 2013 után először, végre egészségesen, jó formában.

2011, férfi elődöntő Roger Federer-Novak Djokovic 7:6 (7-5), 6:3, 3:6, 7:6 (7-5)

Novak Djokovic 43 meccsen át tartó veretlensége szakadt meg ezen a szédületes találkozón, ebben a szériában háromszor verte meg Federert, de Párizsban visszavágott a svájci. Djokovicnak ez volt az első veresége abban az évben. Ehhez képest Roger négy játszmában, pazar tenisszel intézte el Nolét, 3 óra 39 perc alatt 7:6 (7-5), 6:3, 3:6, 7:6 (7-5) lett a vége. Federer szépen keretbe foglalta Djokónak ezt időszakát, mert hat hónappal azelőtt ő verte meg utoljára, aztán újra ő ismertette meg a szerbbel a vereség ízét. Így megy ez a világklasszisok között.

2011, férfi döntő Rafael Nadal-Roger Federer 7:5, 7:6, 5:7, 6:1

Óriási volt a Federer-Djokovic elődöntő és az lett a Nadal-Federer finálé is. Nagyon szoros volt, Roger 5:2-re vezetett az első játszmában, a másodikban pedig rövidítés döntött, Nadal 7:5, 7:6, 5:7, 6:1-re nyert.

Szántó Petra tavaly összefoglalta Rafa Nadal mind a kilenc Garros-győzelmének történetét:

Rafael Nadal: Kilencszer leborulva | HosszabbításSoha senki nem testesítette meg olyan tökéletesen a salakspecialista fogalmát, mint Rafael Nadal: őrült magasságokba pörgő ütéseivel, végeláthatatlan védekező képességével és szenvedélyes harcmodorával.

2013, férfi elődöntő Rafael Nadal-Novak Djokovic 6:4, 3:6, 6:1, 6:7, 9:7

4 óra 37 percig tartott a fordulatokban gazdag, ötszettes elődöntőjük - a torna igazi fináléja -, melyet 6:4, 3:6, 6:1, 6:7, 9:7-re nyert meg Nadal. Ahogy Petra írta a fentebb már idézett cikkében: "Djokovic nem csak hogy esélyes volt, hanem nyerésre állt. A döntő szettben 4:3-ra vezetett brékkel, egyenlőnél egy egyszerű lecsapást kellett volna megoldania, hogy labdája legyen az 5:3-hoz. Djokovic beleesett hálóba, és ott elúszott neki a karrier Grand Slam, legalábbis egyelőre. Nadal megmenekült, majd köszönte szépen és megnyerte a nyolcadikat." Epic.

2015, férfi döntő Stan Wawrinka-Novak Djokovic 4:6, 6:4, 6:3, 6:4

Minden idők egyik leghihetetlenebb győzelme volt Stan Wawrinkáé, az Árnyékkirályé, aki már harminc fölött volt, amikor megnyerte a Roland Garros döntőjét a világelső Novak Djokovic ellen, miután a ranglista-második Roger Federert a negyeddöntőben búcsúztatta. Hatvan (60!) nyerőt ütött Stan a világelső Nole ellen (utóbbi 30-ával szemben), és ő volt az egyetlen, aki abban az évben le tudta győzni a szerbet Grand Slam-tornán. Csak úgy záporoztak Wawrinka csodálatos egykezes fonákjai, ihletett formában játszott. Az első szett még Djokóé volt, de ennyi, nem több. Stan 4:6, 6:4, 6:3, 6:4 arányban győzött és a trófea mellett övé lett minden idők egyik legsokkolóbb döntős eredménye.

French Open