A srác, aki beleállt a Nagy Hármas elleni harcba - Dominic Thiem 10 legfontosabb győzelme

Dominic Thiem hosszú éveken át szinte egyedül vette fel a harcot Roger Federerrel, Rafael Nadallal és Novak Djokoviccal. És mivel a sportban néha van igazság, Grand Slam-bajnokként vonulhat vissza. Az alábbiakban felidézzük a tíz legnagyobb győzelmét, a sor végén a legfontosabbal.

Két évvel korábban a Roland Garros elődöntőjében a Salakkirály még lemosta őt a pályáról. Aztán 2016-ban, amikor Thiem a top 20 legfiatalabb játékosa volt, ismét összefutottak, és az osztrák nagy csatában győzni tudott. Majdnem három órán át gyűrték egymást az argentin salakon, Thiem meccslabdát is hárított, és végül döntő szett tie-breakben győzött. Mindezt a legenda, Guillermo Vilas szeme láttára.

Az első trófea mindig különleges. Nem meglepő, hogy Thiem salakon szerezte ezt meg, nem sokkal a Roland Garros előtt, 2015 tavaszán, Nizzában. Háromórás kőkemény csata, és mindössze egy break, a második szett 12. játékában az argentin Mayer ellen. Thiem ekkor a 42. helyen állt a világranglistán, és fontos siker volt ez a számára, hisz első fináléját hazai pályán, Kitzbühelben elvesztette.

Az egyik legérzelmesebb győzelme. Thiem ekkor új dimenzióba lépett a karrierjében, köszönhetően annak is, hogy Nicolas Massuval kezdett el dolgozni. Teljesült a gyerekkori álma azzal, hogy tornát tudott nyerni Bécsben, ami a szezonban már az ötödik, összességében pedig a 16. győzelme volt. Komoly nyomás alatt játszott a magával szemben támasztott elvárások miatt, ideges volt, és el is bukta az első szettet. Aztán a másodikban 4:4-nél brekaelni tudott, és innen már nem volt megállás. A végén összerogyott, és hanyatt fekve adta át magát a feltörő érzelmeknek.

Azok után, hogy néhány hónappal korábban legyőzte Rafát salakon, 2016 nyarán megverte a másik királyt, Federert füvön. Thiem két meccslabdát is hárított a második játszma rövidítésében, melyek közül az egyik egy csodás fonák kereszt ritörn volt. Oké, hogy Federer ekkor nem volt 100 százalékos, bajlódott a térdével, de ettől még nagy dolog volt, hogy az osztrák a maga javára tudta fordítani a mérkőzést.

Tény, nem az ereje teljében lévő Rafát győzte itt le, de az a Rafa azért épp gyenge sem volt, hisz néhány héttel később megnyerte a Garrost, éppen Thiem ellen a döntőben. Barcelonában azonban az osztrák volt az, aki erőt mutatott, és egyértelműen dominálta a meccset. Elképesztő sebességgel, mesteri pontossággal játszott, és negyedik győzelmét aratta Nadal ellen salakon. Ennél többször csak Djokovic verte a spanyolt a kedvenc borításán.

Thiem néhány hónappal korábban fájó vereséget szenvedett Nadaltól a US Open negyeddöntőjében annak ellenére, hogy 6:0-lal indított az első szettben. Eljött az ausztrál nyár, és az osztrák méltóképpen visszavágott Melbourne-ben.

Több mint négy órán át gyepálták egymást a pályán. A negyedik szettben 5:4-nél Thiem nem tudta kiszerválni a meccset, viszont utána játszott egy olyan brutális tie-breaket, amely után bárki megnyalhatta mind a tíz ujját. Fontos győzelem volt ez az osztráknak, aki a döntőig menetelt a tornán. Ott ugyan kikapott Djokovictól ötben, de érezni lehetett, hogy határozottan megindult felfelé.

Noha ez csak csoportmeccs volt, a színvonal kegyetlenül magas volt közel három órán keresztül. Thiem csodálatos játékkal verte a fedett kemény pályás tenisz valaha volt talán legjobbját. Ráadásul úgy, hogy a mindent eldöntő rövidítésben 4-0 volt a szerbnek, ahonnan ő nem nagyon szokott kikapni. Az osztrák azonban mesteri tenisszel fordított. Djokovic nem is fukarkodott a dicsérő szavakkal.

Vannak tornagyőzelmek, amelyek többet érnek a többinél. Ez Thiemnek egy komoly kemény pályás siker volt, ráadásul egy eléggé keserves szezonkezdetet követően. Nem túl szépen váltak el útjaik Günter Bresnikkel, akinek Massu vette át a helyét. Az osztrák fokozatosan visszanyerte az önbizalmát, és Federer ellen már a legjobbját nyújtotta.

Bár nem indult jól a meccs, hisz bukta az első szettet, és kis híján hátrányba került a másodikban is. Ekkor egyre agresszívebben kezdett el játszani, és egyre erőteljesebben támadta Federer fonákját, aminek a svájci egyre kevésbé tudott ellenállni. Ez a torna bizonyította először igazán, hogy komoly játékossá érett kemény pályán is.

Thiem ezzel a meccsel pipálta kis a szerbet GS-tornán. Mármint, hogy sikerült őt megvernie három nyert szettre menő meccsen is. Ezt megtette Melbourne-ben Rafával is, Federerrel valószínűleg csak azért nem, mert sosem játszott a svájci ellen ilyen szintű tornán.

Embertelen csatát vívtak nemcsak egymással, hanem az elemekkel, legfőképp a széllel és az esővel is. Folyamatosan Thiem állt jobban, de Djokovic próbált rá tapadni, ám az ötödik szettben az osztrák megadta neki a kegyelemdöfést.

Egy pénteki napon kezdték el a meccset, de azt a harmadik szett közepén félbe kellett szakítani. Másnap folytatták, Thiem ismét megszerezte a vezetést, a szerb egyenlített, majd megint jött az osztrák, aki ellépett 4:1-re a döntő játszmában, a legjobb úton haladt tehát a győzelem felé. Ekkor azonban ismét leszakadt az ég. Miután visszajöttek, Djokovic egyenlített 5:5-nél. Thiem azonban megint tudott újítani, és legyőzte az ekkor már jó ideje GS-trófea nélkül álló világelsőt.

Minden idők tán leglehangolóbb döntője. Behúzott tető alatt, közönség nélkül a covidjárvány kellős közepén. Thiem szívszaggató győzelme azonban mindezek ellenére is karriercsúcs. Ráadásul ő volt az első, aki a ’90-es évek szülöttjeként tudott major-tornát nyerni. Amúgy sincsenek sokan, Daniil Medvedev tette ezt még meg egy évvel később.

És bár sok szempontból tényleg lehangoló volt ez a döntő, ugyanakkor felejthetetlen is, hisz két olyan játékos feszült egymásnak, akik életük első GS-trófeájáért küzdöttek. Thiem 0-2-ről állt fel, sőt, hátrányban volt a döntő játszmában is, a legvégén azonban nem ingott meg. Nem ingott meg akkor, amikor az a leginkább számított. És ez volt a kulcs.

És ott, abban az ihletett pillanatban, az ember által nem érzékelhető erők is azt akarták, hogy legyen igazság. Thiem halhatatlanná vált, Grand Slam-bajnokként vonul vissza.

via részben eurosport.fr