Djokovic: "Elfogadtam, hogy a teniszben rosszfiúként tartanak számon"

Nem volt hely Djokovic számára a Federer-Nadal relációban, de ő csinált magának.

Novak Djokovicot a rekordok hajtják előre nap mint nap, azért dolgozik, hogy minden létező szempont szerint is ő legyen minden idők legjobb teniszezője. Abba most nem mennénk bele, hogy ehhez a címhez pontosan milyen körülményeket, és azokat milyen mértékben figyelembe véve, kellene megállapítani, mert erről nagyjából annyiféle vélemény létezik, ahányan akárcsak egyszer is megnyilvánultak a kérdés kapcsán.

Egyet biztosan tudunk, hogy a leginkább kézenfekvő szempont, azaz a Grand Slam-győzelmek számát figyelembe véve a szerb idei US Open-győzelmével jó eséllyel végérvényesen, és örökre a lista elejére helyezte magát. Hiszen a Nagy Hármas tagjai közül Roger Federer hivatalosan már egy éve, gyakorlatilag viszont már jó néhány éve kiszállt a versenyből, és Rafael Nadal számára is már csak egy búcsúév van hátra 2024-ben.

A szerb, akiről jól tudjuk, hogy kifejezetten szereti a hendikepes helyzeteket, amikor egyedül harcol a világ ellen (legalábbis az ő felfogása szerint), végül korszakos pályatársait is maga mögé utasítva egymagában áll a teniszvilág tetején. Pedig nem úgy indult, hogy ez lesz a történet vége.

Egy, a napokban John McEnroe-nak adott interjúban ugyanis Djokovic őszintén beszélt arról, hogyan érezte magát akkor, amikor megpróbált beférkőzni a Federer-Nadal rivalizálás okán erősen kétpólusúvá vált teniszvilág élmezőnyébe.

A New Yorkban 24. GS-címét nyerő szerb első major-sikere 2008-ban Ausztráliában született, akkoriban Roger Federer már 12, míg Rafael Nadal 3 Grand Slam-győzelemnél járt. A svájci ekkoriban egyértelműen a csúcson volt, 2007-ben ugyanis megnyerte az Ausztrál Opent, Wimbledont és a US Opent (a döntőben épp Djokovicot verve), és a Roland Garros döntőjében is csak Rafael Nadaltól kapott ki. A svájci ezen felül abban az évben tornát nyert Dubajban, Hamburgban, Cincinnatiben és Baselben, az év végén pedig az akkor még Mesterek Kupája néven futó világbajnokságot is behúzta.

Találó tehát Djokovic megjegyzése, aki McEnroe-nak nyilatkozva úgy fogalmazott, a ő feltűnésének idején egyszerűen “nem volt hely egy harmadik erő számára az elitben”. Mindezt Grand Slam-szinten be is igazolta a következő szűk három év, amikor sorozatban tíz, Federer vagy Nadal által nyert Grand Slam után ismét Djokovic rondított bele a két gigász harcába, amikor 2011-ben másodszor is megnyerte az Ausztrál Opent.

A többi, ahogy mondani szokás, már történelem. Novak Djokovic Ausztráliában tízszer nyert, New Yorkban pedig begyűjtötte a minden tekintetben rekordnak számító huszonnegyedik GS-ét is. Így, habár ő maga úgy érezte, nem volt hely számára a két gigász mellett a csúcson, végül mégis kikényszerítette, hogy szorítsanak neki egy embernyi helyet. Most pedig ott tartunk, hogy az eredmények tekintetében már feljebb is van, mint a másik két legenda.

A szerbet az évek során gyakran illették a "rosszfiú"-jelzővel, amit ő kategorikusan elhárított. Most, ugyancsak a McEnroe interjúban már készséggel felvállalta ezt a szerepet, amikor a Nagy Hármason belüli pozícióját kellett definiálni:

Djokovic egyébként túlságosan sok időt nem töltött ünnepléssel, vasárnapi New York-i diadala után néhány nappal ugyanis már megérkezett Valenciába, hogy a szerb Davis-kupa-csapat segítségére legyen a sorozat döntő szakaszát nyitó csoportkörben. Az immáron újra világelsőként versenyző Djokovic két játszmában legyőzte Alejandro Davidivich Fokinát, a szerbek pedig simán, 3-0-ra nyerték a párharcot, ezzel pedig a csoportkört záró, Csehország elleni párhard eredményétől függetlenül bejutottak a Malagában megrendezendő nyolcas döntőbe.

Forrás: tennis365.com

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!