Az én aprócska testem rémes pillanatokat okozott a legnagyobb játékosoknak - Diego Schwartzman elköszönt

"A múlt hónapban Uruguayban nyaraltam a családommal, amikor összefutottam egy francia sráccal, aki 22-23 éves lehetett. Azt mondta nekem: "Emlékszem, amikor Rafával játszottál a Roland Garroson, és eleredt az eső!".

A 2018-as negyeddöntőben egy szettel és egy brékkel vezettem Rafa ellen, amikor az időjárás miatt félbeszakították a meccset, és másnap vissza kellett jönnünk. Rafa megnyerte a találkozót és a tornát is. A Grand Slam-tornák második hetében hétszer kaptam ki Rafától vagy Nolétól. Annyira jól játszottam. Ha nincsenek ott előttem ezek a srácok, azt hiszem, még tovább tudtam volna jutni ezeken a tornákon.

De büszke vagyok arra, hogy soha nem adtam fel harc nélkül - még ezek ellen a legendák ellen sem, és jó, hogy a rajongók még mindig emlékeznek erre.

A tavalyi US Open óta nem indultam el egy tornán sem, olyan dolgokat tudtam csinálni, mint például snowboardozni a családommal, sőt, még padelezni is tudtam egy kicsit. Néha összefutok a szurkolókkal, akik kedves dolgokat mondanak nekem, megölelnek, meg minden. Ez elég különleges.

Ezen a héten visszavonulok a Buenos Aires-i Argentina Open után. Egy kicsit szomorú volt az utóbbi időben teniszt nézni, mert tudtam, hogy eljön ez a pillanat, de közben valahogy mégis jó volt. A rengeteg csodálatos emlékemre kell gondolnom, és sok jó eredményt kell megünnepelnem. Valóra tudtam váltani egy csomó álmomat, és többre jutottam, mint amit az emberek lehetségesnek tartottak számomra.

Kicsi a testem, de történelmünk legnagyobb játékosainak is rossz pillanatokat tudott okozni.

# # # #

A pályafutásom vége 2022-ben Hamburgban kezdődött.

Az első fordulóban egy szoros meccsen kaptam ki, de valami nem stimmelt. A testem aznap nem válaszolt semmire. Rengeteg érzés kavargott bennem a meccs alatt, de nem jók. Kicsit remegett a kezem, ingerült voltam és görcsökkel küzdöttem.

Arra gondoltam, hogy talán egy kicsit fáradt vagyok, és pihennem kell. Alig két perccel azután, hogy lesétáltam a pályáról, leültem az edzőmmel, Juan Ignacio Chelával. Különböző kérdéseket tett fel a testemmel és a mérkőzéssel kapcsolatban, hogy mit éreztem a pályán. De az egész egy teljesen más érzés volt.

De néha ez megtörténik a teniszezőkkel. Néhány hétig nem működik a teniszed, az elméd és semmi más sem. Hazamész, pihensz, regenerálódsz, és ez segít. De ezúttal másképp éreztem magam.

2022 végén azt hittem, hogy a dolgok javulnak. Jó volt az előszezonom, és jól éreztem magam az új évbe lépve.

De a salakpályás szezonra már tudtam, hogy a vég hamarosan elérkezik. Miután elmentem Ausztráliába és versenyeztem Dél-Amerikában, csak egyetlen meccset nyertem. Visszatért az az érzés, amit Hamburgban éreztem. Görcsöltem és a testem nem akart együttműködni. Nem tudtam reagálni. Nagyon küzdöttem, és nem élveztem ezt az egészet.

Ahhoz, hogy a legmagasabb szinten versenyezz, gyakorolnod kell, és mindent egy bizonyos színvonalon kell csinálnod, ezért nagyon nehéz volt. Lecseréltem az edzőmet és az edzőimet, mert úgy gondoltam, hogy talán itt az ideje változtatni valamin, más hangokat és új munkamódszereket hallgatni. Ez nem volt helyes döntés.

Amit az évek alatt csináltam, messzire vitt a sportágunkban. A 2017-es US Openen először voltam kiemelt játékos egy Grand Slam-tornán, és bejutottam a negyeddöntőbe. Visszatekintve ráadásul hatalmas lehetőség állt előttem, hogy Pablo Carreno Busta ellen elődöntőbe jussak.

Ekkor új szintre emeltem a karrieremet. Azután a pillanat után megértettem, hogyan érzi magát a testem öt szett után, milyen érzés egy major második hetében.

A következő évben először jutottam be a top 20-ba. 2020-ban elődöntős voltam a Roland Garroson, karrierem csúcsát jelentő 8. helyet értem el az ATP-világranglistán, és részt vettem a világbajnokságon is. A következő év márciusában megnyertem a negyedik és egyben utolsó ATP Tour-címemet hazai pályán, Buenos Airesben.

Varázslatos pillanat volt ez egy argentin fiú számára.

Ez idő alatt megtanultam, hogy a sikerhez sok minden kell. Nagyon sok fontos dolog van: az edzés, a táplálkozás, a mentalitás, a megfelelő emberek körülötted, valamint az, hogy bízz a képességeidben és a felkészültségedben. Mindent beleadtam.

A teniszem nem csak a tenyeresekről és a fonákokról szólt. Néha úgy sétáltam a pályán, hogy azon gondolkodtam, hogyan tudnám megroppantani az ellenfelemet.

Boldog vagyok. Ha a fiatal Diegónak azt mondták volna, hogy el fogja érni, amit elértem, a válaszom annyi lett volna: "esélytelen".

Amikor felnőttem, a családomnak nem volt könnyű dolga anyagilag. Édesanyámmal utaztam, a szállodáinkban soha nem volt tévé, és szinte minden versenyen egy ágyon osztoztunk ketten. Egyszer azért maradtunk ott valahol, mert a szoba két pesóba került egy éjszakára.

Igyekeztünk több pénzt keresni, hogy tudjunk utazni. Még a családom régi vállalkozásából megmaradt gumikarkötőket is elkezdtük árulni, hogy finanszírozni tudjuk ezeket az utakat. Körbe-körbe rohangáltam a versenyeken, és ezeket árultam, közben más gyerekek is árulták őket, aztán osztoztunk velük a bevételen.

Tudom, hogy nagyon jó játékos voltam, és most is látom, hogy amikor edzegetek, hogy még mindig jó vagyok. Négy-öt évem volt a legmagasabb szinten, de ha őszinte akarok lenni, akkor tényleg nem tudtam, hogy eljutok oda.

Amiről sokan beszéltek, az a magasságom volt, a 170 centiméter. Ezt nem annyira szerettem a pályafutásom során, mert sokszor, amikor jól ment egy-egy torna, mindenki azt kérdezte, hogyan csináltam, és hogyan fogom megnyerni a soron következő meccset.

Minden a súlyomról, a magasságomról szólt, meg minden másról, ami az én kis testemmel kapcsolatos. Alacsonyként senki sem lehet ott a csúcson, és ebben amúgy van is valami. Alig van valaki a top 100-ban, aki akkora, mint én. Nem hazudok, ez azért nehéz volt.

Nagyon keményen kellett dolgoznom a pályán kívül, hogy az ellenfeleim ne érezzék, hogy kevesebb erőm van, vagy hogy rövidebbek a mozdulataim, vagy bármi más. Az biztos, hogy tudom, hogy a magasság nagyon fontos dolog a teniszben, de több mint 50 százalékban az kell a győzelemhez, amit a pályán kívül csinálsz.

Nagyon szeretem, amikor az emberek azt mondják nekem: "Nagy harcos voltál, de remek teniszező is". Ha csak küzdő vagy, nem leszel ott a sportág csúcsán. Jól kell teniszezned. Jó tenyeresre, jó szervára és jó mozgásra van szükséged. Attól, hogy csak egy nagy harcos vagy, még nem jutsz a fel csúcsra.

Amikor fiatal voltam, nem számítottam arra, hogy elérhetem azt, amit elértem.

De a pályafutásom során mégis ide tartoztam."

Forrás: ATP