„Mostantól még több munka vár rám” – Sinner nem nyugszik, amíg ki nem gyomlálja a hiányosságait

Jannik Sinnernek pokoli jó éve van. Ezt akkor is elmondhatnánk, amennyiben Pekingben már az első mérkőzését elveszíti, idén ugyanis szinte minden téren szintet lépett. Wimbledonban lejátszotta pályafutása első Grand Slam-elődöntőjét, Torontóban 1000-es címet szerzett, a tudatosabb felkészülésnek köszönhetően pedig javarészt a sérülések is elkerülték. Peking – ha a nevében csak egy 500-as verseny is volt – egy újabb mérföldkőnek bizonyult a 22 éves olasz pályafutásában.

Volt már példa arra a múltban, hogy elkapott egy-egy topjátékost – többnyire Carlos Alcarazt – olyan azonban először fordult elő, hogy egy nagy győzelmet egy másik követett. Az olasz szempontjából nézve ráadásul a második még nagyobbnak tekinthető, a pekingi döntőben ugyanis azt a Daniil Medvedevet verte meg, akitől az előző hat mérkőzésén kikapott. Ráadásul mind az elődöntőben, mind a döntőben tökéletesen teniszezett a kulcspillanatokban, köztük a tie-breakekben.

Sinner a mérkőzés után a Corriere della Serának nyilatkozott.

A hozzáállásomra. Miután megérkeztem Kínába, két napig rosszul éreztem magam, gondjaim voltak Evans ellen, aztán Nishiokával szemben kicsit jobb volt, de a Dimitrov-meccsen hánytam. Mégis képes voltam felülkerekedni a nehézségeken, Alcaraz és Medvedev ellen pedig végre úgy éreztem, rendben vagyok. Tanultam a korábbi hibáimból, ami tetszett.

Azokra, amiket a US Openen és előtte követtem el. Miután megnyertem az 1000-es tornát Torontóban, rögtön utána kikaptam az első fordulóban Cincinnatiben. Fontosnak tartom, hogy ez ne ismétlődjön meg, szóval Sanghajban legalább egy mérkőzést meg szeretnék nyerni.

Ez az egyik célunk, és már közel vagyunk hozzá. Előrébb tartunk a munkában, mint amit erre azt évre terveztünk, ezért a 2024-es idényre is dolgozunk. A teniszben mindig egyensúlyra kell törekedni. A pekingi héttel új ajtók nyílhatnak meg előttem.

Nem tudom, mennyire szeretnék belemenni ebbe a témába, de alapvetően igen: elégedett voltam a US Open után elvégzett edzésmunkámmal. Persze nem arról van szó, hogy két hét alatt megváltod a világot, sokszor nem látni benne a munkát, pedig ott van: nagyon hosszúak a napok, a pálya és az edzőterem között ingázol. Csak akkor érzem jól magam, ha a nap végén holtfáradt vagyok, mert ez jelzi azt, hogy megfelelően dolgoztam. Egyetlen tornagyőzelem nem változtatja meg az életed, viszont visszaigazolja a befektetett munka pozitív hatását.

Kipróbáltam pár új dolgot, és magasabb százalékban ütöttem be a szervákat, mégsem gondolom azt, hogy megelégedhetnék ennyivel. Garancia sincs arra, hogy mindig így fogok adogatni. De végsősoron ezért döntöttünk úgy, hogy kihagyjuk a Davis-kupát: a programot ugyanis a céljainknak megfelelően állítjuk össze. Úgy érzem, hogy a különbség döntően fizikális: javíthatok a mozgásomon, a röptéimen, a szerváimon, igazából mindenben fejlődhetek. Még nem értem a csúcsra, nem igazán.

Persze, boldog vagyok, ez egy fontos szezon, ami jól alakult a számomra. Látom a fejlődés jeleit: az első Grand Slam-elődöntőt, az első 1000-es tornagyőzelmet, a javuló ranglistát. Kiegyensúlyozottabban teniszezek, de még mindig sok a hiányosságom.

Ismerem a történelmét, de nekem nem mond túl sokat, ha sikerült túlszárnyalnom valakinek az eredményeit. Nem szeretem a múlttal való összehasonlításokat; az a célom, hogy én, Jannik Sinner erős legyek. Olyan kihívás ez, amelyben a saját ellenfelem vagyok; magam miatt írom a történetem, nem másokért. Meg akarom osztani ezeket a pillanatokat azokkal az emberekkel, akik hisznek bennem: a rokonaimmal és a csapatommal. Csak ez számít. Aztán majd meglátjuk, milyen messzire tudom kitolni a határaimat.

Próbálom kiismerni, hogyan működik az agyam, de ehhez idő kell. Szeretném 100%-ban megérteni a működését, különösen a nehéz pillanatokban, amikor fáradt vagy ideges vagyok. A New York utáni hetekben sokat dolgoztunk ezen, és abban bízom, hogy Pekingben ennek láttuk a jelét. Monte-Carlóban a Formula Medicine is segíti a munkámat, más módszerekkel készítik fel az elmét. Sanghajban is próbálom majd ezt a modellt követni, ami fontos teszt lesz: remélem, Peking nem csak egy egyszeri eset volt.

El kell ismernem, hogy kellemes helyzetben vagyok, Peking hatalmas önbizalmat ad, de ez nem mindig elegendő. A mi világunkban semmire sincs garancia. Nem tudom, kívülről mi az emberek benyomása, de nincsenek könnyű meccsek, és minden hetet elölről kell kezdeni. Most, hogy a világranglista 4. helyén állok, még több munka vár rám. Sosincs megállás: nálunk nincsen szabadság, még a szünetek is a következő szezonra való felkészülésről szólnak.

Ott leszek Malagában. Tetszik a csapat, szeretem a kék mezt viselni. Hosszú a kispadunk, sok lehetőség áll a rendelkezésünkre, még a párosok között is. Megnyerhetjük a kupát.

Forrás: Corriere della Sera

Csatlakozz az Eurosport magyar nyelvű Viber-csatornájához a legfrissebb sporthírekért, a legmenőbb videókért, játékokért és érdekességekért!