Ferrero szerint megmagyarázhatatlan, amit Federer, Nadal, Djokovic és most Alcaraz csinál

A játékosként Roland Garros-győzelemig és világelsőségig jutó Ferrero Alcaraz alkalmazkodóképességét és bajnok mentalitását tartja a fiatal teniszező legnagyobb erényeinek, ugyanakkor arra is figyelmeztetett: rengeteget kell még tanulnia.

Szerencsére pont olyan fából faragták, aki nem riad vissza a kemény munkától, és a nagy győzelmeit követően mindig a következő lépésen töri a fejét. Ezen a téren Ferrero szerint a legnagyobbakra hasonlít, most azonban még képtelenség megmondani, hasonlóan eredményes lesz-e.

Ferrero a Tennis Majorsnek adott interjúban kijelentette: nem is ez foglalkoztatja elsősorban, hanem az, hogy Alcaraz lépésről lépésre egyre jobb játékossá váljon.

Amíg játszol, nem azon jár az agyad, hogy majd a jövőben edző leszel. Azt azért érdemes tudni, hogy van egy akadémiám Alicantéban. Talán már ezzel is a visszavonulásom utáni időszakot készítettem elő. Vezettem az akadémiát, foglalkoztam a játékosokkal, tanácsokat adtam nekik, és vélhetően így sodródtam az edzősködés felé. Először Alexander Zverevvel dolgoztam. Kellemes időszak volt, így kerültem vissza öt év után a Tourra. Nagyszerű tapasztalat volt, és talán ez alapozta meg azt a gondolatot, hogy egy nehezebb dologba vágjak bele, és egy tehetséges fiatal srácot készítsek fel, akitől mindenki nagy dolgokat várt. Remek kis cél volt, ezek a tapasztalatok segíthettek, hogy felkészüljek edzőként.

Egy ez napi szintű munka. Látod, érzed, de leginkább megéled. Azt gondolom, túl sokan vannak, akik rombolni akarnak ahelyett, hogy felépítenék a labdameneteket. Ütnek, ütnek és ütnek olyan sebességgel, ahogyan csak bírnak, hogy mielőbb befejezzék a pontot. Carlost másképpen szerettem volna felkészíteni, és ennek érdekében minden tőlünk telhetőt megteszünk.

Nem is tudom. Fogalmazzunk inkább úgy: előbb láttam Carlos játékát és az alkalmazkodóképességét. Nehezen lehet olyan játékost találni, akitől többféle játékfelfogást is kérhetsz, mert képes azt végrehajtani. Egy példa: volt egy tervünk Daniil Medvedev legyőzésére az Indian Wells-i döntőben, és ez nem pont az volt, amit Carlostól megszoktunk. Hasonló volt, de nem ugyanaz. Carlos végrehajtotta és győzött. Az egyik legkedvesebb emlékem róla 15 éves korából származik, amikor nálánál sokkal jobb teniszezőkkel edzett, például Dominic Thiemmel Rio de Janeiróban. Felvette Thiem sebességét, pedig ez sokkal nagyobb tempót jelentett, mint amivel egyébként játszani szokott. Korábban is azt gondoltam, hogy ez az egyik erőssége, de aztán ezt a saját szemünkkel is megtapasztaltuk. Kevesen képesek erre.

Ezzel egyetértek. Remek dolog, hogy ennyi minden a rendelkezésére áll, ugyanakkor csapda is lehet. Amikor fiatalabb volt, az összes lehetőségét megpróbálta kiaknázni, csak épp nem a megfelelő sorrendben tette. Ekkoriban mondhattam neki egészen konkrét dolgokat is, fogalmam sem volt arról, mi történik utána a pályán. Nehéz megfelelő sorrendben játszani, amikor ennyi eszköz áll a rendelkezésedre. Most már érettebb, tapasztaltabb, és a jelek szerint össze tudta rakni.

Igazából még mindig dolgozni kell rajta. 19 éves. Topszinten játszik, de nyilvánvalóan nem 100%-os. Egy teniszezőnek az élet minden terén javulnia kell, ezt Carlosnak is meg kell tennie a karrierje érdekében.

Fogalmazzunk úgy, hogy amikor egy játékos felkészítéséért felelsz, a saját elképzeléseidet az ő játékához kell igazítani. Ezt tettem én is. Amikor találkoztunk, eléggé a pályán belülről játszott, igen gyakran felment a hálóhoz is. Már 15 évesen erőteljes tenyerese volt, emellett finom kezekkel rendelkezett – könnyű volt felmérnem, mire lesz szüksége a jövőben. Számára ez a tenisz, szóval ezt nagyon könnyű volt meghatározni.

Nem szeretem őt másokhoz hasonlítani…

Azt teljes mértékben kijelenthetjük, hogy a lehető legjobb példákat kell alapul venni, és aztán a saját játékodba építeni. Federer mozgása, Nadal mentalitása, sorolhatnám még. Ha látunk valamilyen apróságot az egyik játékosnál, amit mi is igazán jónak tartunk, akkor azt hozzáadjuk a játékunkhoz. Carlos azonban elég sokat hallotta a múltban, hogy ő az új Nadal, meg ehhez hasonlókat. Nagyon nehéz volt ezt a terhet cipelni. Igen, bizonyos értelemben büszkévé tette, hogy az emberek ezt gondolták róla, mégsem volt egyszerű állandóan ezt hallgatni. Csak azt mondhatom róla, hogy szuper nagy dolgokban gondolkodik. Sok újságíró felteszi nekem azt a kérdést, nyerhet-e 22 Grand Slamet. Hát nem tudom. Azt tudom, hogy nagy dolgokra hivatott a teniszben. Hagyjuk játszani, nézzük meg, mi sül ki belőle. Ha megnyeri a másodikat, feltehetjük azt a kérdést, mikor lesz meg a harmadik. Ez mindig remek nyomás lesz. De hogy megcsinálja-e azt, amit a többiek? Fogalmam sincs.

12 vagy 13 éves volt, amikor először láttam. Az akadémiámon játszott, az egyik ottani versenyünkön vett részt. Már akkor beszédtéma volt. „Ez a srác másképp játszik, mint a többiek ebben a korcsoportban.” Szóval megnéztem a meccsét. Nagyon vékony volt, szinte semmi erő nem volt benne, de már lehetett látni a rövidítéseket, hogy imádta támadni a hálót, és a fogadásoknál néha még egy-egy chip-and-charge-ot is bevetett. Nem egy klasszikus 12-13 éves gyerek volt.

12-13 évesen nehéz megmondani, mennyire jó versenyző valaki. Azt már meg lehet állapítani, hogy van-e valami különleges bennük, de azt még nem, hogy a legmagasabb szinten is megállják-e a helyüket. Lesznek emberek, akik azt állítják, hogy ők már 10 éves korában látták, milyen játékos lesz ebből vagy abból a teniszezőből, de ezt igen nehéz megállapítani.

Nagy döntést kellett meghozni. Pont az ellenkezője volt annak, amit Zverevvel korábban megéltem. Nem a magángépek és az előkelő szállodák világa. Beszéltem róla a feleségemmel és a családommal. Az ő családja közel áll a teniszhez, elvégre az apja profi volt, ez segített abban, hogy elvállaljam. Az sem volt hátrány, hogy egy órányira lakott az otthonomtól. A menedzserét, Albert Molinát régről ismertem, és elég különleges a kapcsolatunk. Fontos volt számomra, hogy az alapoktól építhetek fel egy projektet, és a család is rábólintott.

A menedzsere kért fel. Eljött hozzám, megkérdezte, hogy érdekelne-e a projekt, mivel tudta, ez teljesen más, mint amit előtte Saschával csináltam. Mindenki láthatta, hogy Carlos kiválóan játszott, de mindent fel kellett építeni körülötte: összehozni egy csapatot, felkészíteni egy családot. Az volt a legfontosabb, hogy attól a pillanattól kezdve felépítettünk körülötte egy csodálatos csapatot.

Nem tudom, erről Albertet kellene megkérdeznetek. Albert tudja, hogy szigorú ember vagyok. A kemény munka az egyetlen, amit ismerek. Úgy gondolta, Carlosnak arra van szüksége, hogy valaki erre az útra terelje őt. Látta, hogy Carlos elképesztően tehetséges, viszont fel kellett építeni körülötte valamit, hogy emberként és persze játékosként is fejlődjön.

Elég messze. Nálunk az U12-es és U13-as versenyen vett részt, amit a spanyolországi akadémiámon tartottunk. Mindenki róla beszélt. Amikor másodszor láttam játszani 14 éves volt. Akkor már nem dolgoztam Saschával. Nem volt konkrét tervem, Albert azonban elhívott, hogy nézzem meg a projektet. Kitervelte ezt az egészet.

Az erőnléti edző és a fizioterapeuta az akadémiámról jött, Juanjo Moreno és Alberto Lledo. Ott van még Alejandro Garcia is Murciából. Albert Molina az ügynök. Isabel Balaguer a pszichológusa. Juanjo Martínez az orvosa. Az akadémián is dolgozó emberek akkor csatlakoztak, amikor a csapat tagja lettem, a többiek már korábban ott voltak.

Nem volt konkrét cél. Senki sem mondta, hogy valamilyennek lennie kell. Az emberek tisztában voltak vele, hogy tehetséges, nyilván én is láttam, de csak az volt az elképzelésünk, hogy dolgozunk vele, felépítjük játékosként. Az én céljaim között ott volt, hogy valamikor világelső legyen belőle, de sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire gyorsan bekövetkezik. Látom nap mint nap edzeni, annyira azért nem lep meg, mert napi szinten figyelem, milyen szinten játszik. Mégis meglepő, hogy szupergyorsan átugrotta az összes szintet: a Future-t, a Challengert, az ATP 250-et… Még egy rendkívül különleges játékosnak is nehéz ennyire gyorsan sikereket elérni.

Nehéz megmagyarázni. Vannak szuperkülönleges játékosok, ennyi. Roger, Rafa, Novak… Hogy magyarázod, hogy 22 Grand Slamet nyertek? A válasz az, hogy különlegesek.

Ez igaz, viszont Rafának nem kellett ennyi idő, és most egy szinten vannak. Nem tudom, van-e erre szó: talán ezzel születnek. A hozzájuk hasonló emberek képesek erre, és csak úgy megtörténik.

Szeretek sokat beszélni a játékosaimmal arról, hogyan kell végrehajtanunk bizonyos dolgokat, ez igaz úgy általában véve, de persze a pályán is. Megkérdezem a játékosokat, mire gondolnak. Nem az az edző vagyok, aki megmondja nekik, hogy csinálják ezt vagy azt, és aztán szó nélkül végre is kell hajtaniuk. Mindent megbeszélünk, még akkor is, amikor amúgy tudom, milyen úton kell végigmennünk. Fogalmazzunk úgy: szigorú vagyok az elképzeléseimmel kapcsolatban. Közel tudom engedni magamhoz az embereket, általánosságában véve barátságos személyként jellemezném magam. Próbálok tanulni a többi edzőtől is, miközben igyekszem nyitott lenni a játékosokkal.

Egyetértek. Nagyon fontos a játékossal kialakított kapcsolat. Egy edzőnek többnek kell lennie egy olyan embernél, aki visszaüti a labdákat, odaviszi a törülközőt, és előkészíti a gyakorlatokat. Mindent meg kell beszélni a játékosoddal. Ha csak a teniszről szólna minden, akkor kiégnétek, nem igaz? Carlosszal 100%-ban ilyen a kapcsolatunk.

Ezen a kezdetektől fogva dolgozunk. Már az elején hihetetlen volt az összhang. A válasz azonban az lenne, hogy talán egy év elteltével. Látnom kellett, hogyan reagál a jó és a rossz pillanatokra. Attól a naptól kezdve 100%-ban egymásra hangolódtunk, már-már ugyanaz a személy vagyunk. Ugyanúgy gondolkodunk a pályán. Nem kell sokat mondanom, hogy megértessem vele magam. Ez fordítva is igaz. Elég egy pillantás, és máris tudjuk, mire gondolt a másik. Ez remek dolog.

Megvan a saját személyisége, méghozzá kifejezetten erős. Csak azokból lehet jó játékos, akikben megvan az akaratosság. Ő például nagyban gondolkozik. „Képes vagyok rá” – ez van az ő fejében. Mindig elmondja nekem, ha úgy érzi, képes valami mást, valami újat nyerni. Minden lépésről beszámol. „Szerintem készen állok.” 15 évesen a Future-versenyekről mondta ezt. Azt is kifejtette, amikor úgy érezte, felkészült a Grand Slam-győzelemre.

Nekem még korábban. Sok játékos képes nagyszerű teljesítményre, de nem olyan a személyiségük, hogy nagyban gondolkozzanak.

Néha megtörténik, mint két teljesen átlagos ember között. Próbálunk közös nevezőre jutni. Mint minden családban, kapcsolatban, néha időre van szükség, hogy felvegyétek a másik ritmusát.

Persze, vannak olyan dolgok, amikről tudom, hogy a jövőben meg fog történni, mert voltam hasonló helyzetben. Van, hogy beszélek ezekről, és amikor mégis rálép erre az útra, a végén elmondom, hogy „én előre szóltam.” Ezeknek ez a rendje: meg kell tapasztalnia őket, mert még mindig rettentő fiatal.

Ez egyfajta figyelmeztetés volt, hogy még nem áll készen arra, hogy a legjobbját nyújtsa. Fejlődnie kell a fogadások terén, kiegyensúlyozottabbá kell válnia adogatóként, ezen kívül egy sor apró dologban kell javulnia. Vegyük például Miamit: 6:0, 5:4-re vezetett, de elkövetett egymás után három hibát adogatóként Lajović ellen, és végül tie-breakben dőlt el a játszma. Még azt mondanám, hogy mentálisan is erősödhet. Az emberek azt gondolják, hogy rendkívül erős, és nyilvánvalóan az, de a pályán és azon kívül is egy csomó mindenben érettebbé kell válnia. Sok dologban, tényleg. Sokat kell még fejlődnie, és erre utaltam ezzel az interjúval. Talán 65 vagy 70%-on áll. Jövő hónapban tölti be a 20-at, szóval sok-sok területen kell még fejlődnie.

A Sascha ellen elveszített Roland Garros-negyeddöntő 2022-ben. (Szünet.) Mondjuk, hogy a Sinner elleni győzelem a 2022-es US Openen. És a harmadik a Rafa elleni vereség a 2022-es Indian Wells-i tornán. Úgy jött le a pályáról, hogy azt mondta: „Szerintem készen állok rá, hogy legyőzzem Rafát.” Ez volt az első felém intézett mondata a vereség után. Madridban aztán Rafát és Novakot is legyőzte. Említettem már korábban azt a képességét, hogy előre szól, amikor úgy gondolja valamiről, megérett rá.

Ott azt tanulta meg, hogyan kezelje a közönséget, és nem feltétlenül a mérkőzés jelentette a problémát. És nem is Hugo játéka. Carlos hozzászokott ahhoz, hogy olyan közönség előtt teniszezzen, akik neki szurkolnak. Ezúttal úgy érezte, ellene volt a közönség, és ez blokkolta. Sokat tanult abból, hogyan kezelje ezeket a pillanatokat, de a teniszről nem sokat.

A sérülések benne vannak a teniszben. Legutóbb már végrehajtottunk néhány változtatást. Mindent megfigyelünk, és e szerint finomhangolunk. Minden rendben van. Nem szabad elfelejteni, mennyire feszült volt a US Open-győzelmét követően. Rengetegen mentek oda hozzá azzal, hogy „jajj, de jó voltál, blablabla…" Nehéz pontosan úgy edzeni, mint előtte, több szponzori kötelezettsége van, meg minden. Most újra sínen van. És ennek a pályán is látjuk az eredményét.

Nem kommentálhatom a Carlos egészségéről szóló pletykákat. (Carlos Alcaraz azóta visszalépett a monte-carlói 1000-es versenytől.)

Forrás: Tennis Majors

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.