Alcaraz: Mindig csodáltam Nadalt, de Federer eleganciája elvarázsolt

„Mindig is nagyon tehetséges srác voltam. De ezzel együtt is keményen dolgoztam. Hiába vagy tehetséges, erőfeszítés nélkül semmire sem jutsz” – mondta Carlos Alcaraz a Vogue-nak adott interjúban. Maga a gondolat, miszerint a tehetség mit sem ér alázat nélkül, nyilvánvalóan nem új, azonban rengeteg zseninél látszódik, hogy nem is magától értetődő a kettő együttes jelenléte. Kiváltképp akkor, amikor az ember 10-11 éves kora óta azt hallgatja, hogy egy korszakos tehetség.

A tehetség tudata nyilvánvalóan erősen jelen van Alcarazban is, őt azonban ez megelégedettség helyett arra sarkallta, hogy még többet, még keményebben dolgozzon. A tenisz mindig is központi szerepet játszott az életében, amíg az anyagiak lehetővé tették, az édesapja is próbált karriert építeni, de a testvérei is teniszeznek. Alcaraz négyéves korában ragadott először ütőt, és annyira megszállottja lett a sportnak, hogy a szülei szerint sírt, amikor a vacsora miatt szünetet kellett tartani.

Sok szakértőnek – köztük a későbbi edzőjének, Juan Carlos Ferrerónak – a fiatal játékos szokatlanul magas játékintelligenciája tűnt fel. Olyan dolgokat művelt, amiket a hozzá hasonló korú, érettségű teniszezők nem szoktak. „Hallani már előtte hallottam róla” – ecsetelte az edző. „Főleg arról, hogy különböző dolgokat művelt – rövidített, átemelt, felment a hálóhoz. Csupa olyasmit, akit a gyerekek nem szoktak, mivel jellemzően hátul maradnak, harcolnak és futnak.”

Ferrero a Clay című lapnak adott interjúban is elmondta, a mai teniszezők egészen másképp játszanak, mint ő a saját idejében, manapság építkezés helyett inkább a rombolásra törekednek. Vagyis az a cél, hogy minél gyorsabban véget érjenek a labdamenetek. Neki az az egyik fő küldetése, hogy Alcaraz sikeresen vegyítse a kettőt, és ne csak az elképesztő erejű ütések emeljék ki a mezőnyből, de gondolkodásban is a többiek előtt legyen. Szerencséjére ebben Alcaraz is partner.

„Imádom a sakkot” – árulta el a fiatal spanyol. „A játék nagy koncentrációt igényel, stratégiailag pedig meg kell előznöd gondolkodásban az ellenfeled. Úgy gondolom, hogy ez meglehetősen hasonló ahhoz, amit a teniszpályán csinálunk. Ki kell találnod, hova fogja ütni a másik játékos a labdát, már azt megelőzően el kell indulnod, és aztán valami olyasmit csinálnod, ami kellemetlen helyzetbe hozza. Éppen ezért sokat sakkozom.”

Alcaraz gondolkodása sok tekintetben idézi a legnagyobb teniszezőket, leginkább abban, ahogyan a saját játékához viszonyul; már most a világ egyik legjobbja, mégis pontosan tudja, többre van szükség, hogy tartósan ott is maradjon a legjobbak között. Példaképekből éppenséggel nincs hiány, a Federer, Nadal, Djokovic fémjelezte éra bőven ad forrást az inspirációhoz, az viszont némi meglepetést váltott ki a szurkolókból, amikor a svájcit nevezte meg a példaképének.

Tavaly szeptemberben Alcaraz gyerekkori álmai egyszerre valósultak meg, amikor a US Open megnyerésével világelső lett. Ez az élmény hagyott némi nyomott a játékán, és az interjúban elismerte, időbe telt, mire újra megtalálta a helyét. „A US Open-sikert követően volt egy rosszabb időszakom. Úgy hangzik, mintha csak kitaláltam volna, de… nagyon is élveztem azt a pillanatot. De az a helyzet, hogy miután visszatértem a versenyekhez, volt egy időszak, amikor eluralkodott a stressz.”

Az örök igazság itt is beigazolódott: pokoli nehéz eljutni a csúcsra, de ott maradni talán még nehezebb. Pontosan ezért annyira különleges Djokovic, Nadal és Federer pályafutása. „Amit Rafa, Roger és Djokovic végrehajtott, az szinte lehetetlen. Azt hiszem, akkor érted meg, mennyire nehéz ez, amikor megnyerted az első Grand Slamed. Szeretném, ha továbbra is meglenne bennem a vágy, hogy valóra váltsam az álmaimat. Még akkor is, ha már ezt megtettem.”

Ferrero szerint egyértelműen megvan a potenciál Alcarazban, hogy a rekordokat hajszolja, ám most még korai lenne erről beszélni. „Mi, akik körülötte vagyunk, egy picit óvatosabban állunk ehhez. Úgy vélem, Carlosnak olyan képességei vannak, amelyek által a történelem egyik legjobbja lehet. Ez egyértelmű a számomra. Viszont az is nyilvánvaló, hogy egy csomó dolog történhet. Fiatal még, és számos dolog van, amit ő nem láthat.”

Alcaraz stábjában pontosan ezért van ott egy sportpszichológus, Isabel Balaguer is. „Sokat segített. Egy kicsit szétszórt voltam. Nem kontrolláltam jól az érzelmeimet, hamar felhúztam magam. 15-16 évesen dobáltam az ütőt, volt, hogy el is törtem, ami a játékomra is veszélyt jelentett. Tudtam, hogy javulnom kell ezen a téren. Isabelnek hála sokkal jobb lett. A nyugalom nagyon fontos, különösen egy ennyire nehéz szezonban.”

Forrás: Vogue

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.