Egyik nap még nagyszínpad, másnap már centerpálya – így alakul át a Rod Laver Aréna évről évre

Cikkünk megjelenésének napján alig egy hét választ már el csupán bennünket attól, hogy a 2024-es évet tenisz szempontból is megnyitottnak tekintsük. Persze, mire január 14-én – a történelem során első alkalommal vasárnap – megkezdődik az Ausztrál Open, addigra már túlleszünk egy United-kupán, valamint további négy ATP- és öt WTA-tornán.

2024 azonban érdemben az év első Grand Slamén kezdődik.

A Grand Slameket a begyűjthető ranglistapontok mennyisége és a pénzdíjak összegének végén sorakozó nullák mellett sportszakmailag egyértelműen presztizsük emeli ki a tömegből. Aki akárcsak egyszer is meg tudja nyerni bármelyiket, az onnantól kezdve majdhogynem halhatatlan státuszba kerül, és ha egész további karrierje során nem tud egy egyeneset ütni a labdába, akkor is elégedetten fejezheti be.

A GS-eket övező hype szerves részét képezik a versenyeknek otthont adó létesítmények is, különösképpen azok központi pályája. Egy-egy teniszév elképzelhetetlen lenne a Rod Laver Aréna, a Philippe Chatrier stadion, a wimbledoni centerpálya vagy az Arthur Ashe Stadion nélkül. Amíg azonban a Garros, Wimbledon és a US Open ütőerének számító stadionok kivétel nélkül a rendező szövetségek tulajdonát képezik, addig Melbourne-ben az aréna kulcsa Victoria állam kormányának zsebében van.

Az állam pedig igyekszik ki is használni a stadionban rejlő potenciált, februártól decemberig ugyanis megannyi koncert helyszíneként szolgál, de 2023 nyarán játszottak ott például NHL-előszezon-mérkőzéseket is. A Craig Tiley vezette szervezőgárdának ezért évről évre komoly munkát kell abba fektetnie, hogy nagyságrendileg egy hónap alatt (benne a Karácsonyt és Újévet felölelő klasszikusan szabadsággal telő időszakkal) a Rod Laver Arénát koncerthelyszínből visszaváltoztassa azzá, amiért a '80-as évek végén megépült: teniszstadionná.

Az Ausztrál Open hivatalos honlapján közölt írás alapján vegyük most végig, hogyan alakult át az aréna azok után, hogy 2023. december 10-én az utolsó koncertet végigtomboló nézőt is kitessékelték a létesítményekből.

Szűk négy hét állt tehát a szervezők rendelkezésére, hogy teniszre alkalmas állapotba hozzák az arénát, hiszen a január 14-i rajt előtti napokban, sőt akár egy héttel a verseny kezdete előtt, már rengeteg játékos megérkezik Melbourne-be, hogy a helyszínen készüljön a versenyre.

Az első és legfontosabb feladat a koncertszezon után a tető újbóli nyithatóvá tétele, amikor ugyanis nem teniszmérkőzések megrendezésére használják az arénát, akkor a tetőt végig zárva tartják. Ilyenkor egy acélkeretet telepítenek a tető belső oldalára, amihez aztán a különböző produkciókat színpadra állító csapatok oda tudják rögzíteni a díszleteikhez szükséges szerkezeteket.

Egy ilyen kábelrengeteget összetartó keretnek a precíz szétszerelése nagyságrendileg hat napot vesz igénybe, az Ausztrál Open alatt pedig a pálya alagsorában tárolják.

Február-december között a teniszpályát egy pár milliméterrel fölötte lerakott padlóréteg védi, így amikor december idusán a Tennis Australia megkapja a kulcsokat, akkor azonal nekilát ennek a pluszrétegnek az eltávolításához. Miután a január óta nem használt pálya is előbújik a tízhónapos sötétségből, a szervezők levakarják róla az év során rárakódott szennyeződést.

Két-két réteggel festik le a pályát, valamint a pálya vonalain kívül eső részt, ötödik régetként pedig a vonalazás is megtörténik. A teljes procedúrához öt száraz napra van szükség, a tető zárhatósága azonban itt nyilván a szervezők kezére játszik, akik adott esetben esőben is tudnak haladni.

Persze, nem csúszhat össze ez a munkafolyamat az elsővel, viszonylag nagy kockázatot rejtene magában, ha úgy pingálnák a pályákat, hogy közben fölöttük súlyos acélszerkezetet bontanak többtízméteres magasságban.

Az előző két időigényes folyamathoz képest ez a rész tűnik a legegyszerűbbnek. A koncertszezonban az aréna déli lelátóját feláldozzák egy nagyszínpad oltárán, a nézők így a maradék három lelátórészen ülhetnek, valamint a küzdőtéren, ahol koncertje válogatja, hogy ülni lehet, vagy pogózni kell.

Amikor tehát kezdődik az ausztrál nyári tenisz, akkor a déli lelátó széksorait visszaépítik, a pincéből pedig előhozzák a bírói pulpitust, a játékosok székeit, meg minden egyéb ülő alkalmatosságot, amelyekre koncertek idején a küzdőtéren nincs szükség.

A pálya és a nézőtér első sora közötti három méteres szintkülönbséget egy, a pályát körülölelő gigantikus LED-fallal hidalják át. Ezen a közel 500 négyzetméternyi felületen aztán a verseny két hete alatt a mérkőzések állásán túlmenően rengeteg reklám is helyet kaphat.

A telepítést egy közel húszfős csapat végzi nagy körültekintéssel 4-5 napon keresztül. Arra is figyelniük kell, hogy kilátást biztosítsanak a helyszíni kommentátoroknak kis boxaikból. A LED-paneleket végül egy védőréteggel is beburkolják, ezzel is védve a technikát a falra zúduló labdák tömkelegétől.

Az elkészület utolsó fázisában a szervezők kiépítik a fotósok helyét, kifeszítik a pókkamera kábeleit a pálya fölött, továbbá telepítik például az eredményjelzőket a kijáratok fölött, valamint a bírói széknél.

Órákkal azután, hogy január 28-án a férfi egyes győztese magasba emeli a Norman Brooks Challenge-kupát, a fenti folyamat bontása gyakorlatilag el is kezdődik. Sietni is kell a szervezőknek, február 13-án ugyanis már a blink 182 csap a húrok közé a Rod Laver Arénában.

Forrás: ausopen.com

Már Viberen is megtaláltok minket! Csatlakozzatok a csatornánkhoz, ha nem szeretnétek lemaradni a legjobb tartalmainkról!