Djokovic-saga: Jó döntés egy mocskos ügyben

Többször leírtam már: abban, hogy a történet így alakult, nem csak Novak Djokovicnak van felelőssége. Felelősség terheli a szervező bizottságot, Victoria államot és az ausztrál kormányt is. Ám az, hogy másnak, másoknak is van felelőssége, az a világelsőt nem menti fel egyáltalán. Az ő álláspontja, onnan, hogy beismerte, hogy úgy adott interjút a L’Équipe-nek, úgy ment emberek közé, hogy tudott a pozitív PCR-tesztjéről, védhetetlen. És innentől kezdve, a saját sajtóközleménye óta, teljesen egyértelmű, hogy egyetlen helyes döntés lehet csak: az, amit az ausztrálok meghoztak.

Létezik egy méltán kevéssé ismert szervezet, Nemzetközi Teniszújságírók Szövetségének hívják, ők posztolták valahol, hogy képzeljük el, mi történik akkor, ha az ominózus interjúnál fordított a szereposztás. Ha az újságíró megy oda Novak Djokovichoz interjút készíteni úgy, hogy tudja, hogy covidos, és nem szól senkinek. Hogy milyen botrány kerekedhetne ebből. Hogy Novak Djokovic milyen – természetesen teljesen jogos – patáliát csapott volna ilyen esetben. És, hogy milyen szinten járatta volna le az az újságíró a saját munkaadóját.

Bár őszintén szólva, nekem sokáig még úgy is az volt, ahogyan valójában történt. Még az első hét végén sem tudtam volna elképzelni, hogy a világelső ilyen ügybe keveredik. Nem azt nem tudtam elképzelni, hogy mókolnak valamit a papírokkal, hogy ügyeskednek valamit, akár a szervezők tudtával, akár anélkül, hanem azt, hogyha ügyeskednek valamit, azt ennyire bénán, ügyetlenül teszik.

Vagy, ha úgy tetszik, pökhendien. Mintha csak azt szeretnék sugallni, hogy nekik még ezt is lehet.

Picit olyan volt Novak végig, mint az egyszeri szerencsejátékos a kaszinóban, aki elkezd veszíteni, de nem tud megállni. Már az is érdekes kérdés – de még úgy-ahogy magyarázható –, hogy miként volt bátorsága maradni, vagy legalábbis maradni próbálni, ha tudta, hogy nincs minden rendben a PCR-tesztje körül. Az már nehezebben magyarázható, hogy amikor ezek az ügyeskedések már ráégni látszottak, amikor már oly' sok minden kiderült, akkor hogyan mert még mindig fellebbezni.

Átolvasva a bírósági papírokat, úgy fest azonban, még ezt is megúszta. Az anyagokból nem derült ki semmi olyan, amit eddig ne tudtunk volna, Djokovicot azok alapján a tények alapján utasították ki – jogosan –, amiket eddig is ismertünk.

Ellenben az, hogy vége van-e az egésznek, az nem rajta múlik. Hanem azokon, akik esetleg tovább vizsgálódnak a PCR-teszt körül. Ha ugyanis valaki bebizonyítja, hogy a teszt nem volt valódi, és Djokovic igazából azért találkozott a L’Équipe újságírójával, mert kutya baja sem volt, a pozitív PCR-tesztet pedig csak utólag intézték azért, hogy valami papírral támasszák alá a speciális engedélyt, amit a szervezőktől kapott. Nos ha ez így volt, akkor már aligha kerülheti el a hosszabb eltiltást.

Mert az azért bőven benne van a pakliban, hogy Craig Tileyék is nyakig benne vannak az ügyben, és nem csak azért adták ki a speciális engedélyt, mert Djokovic félrevezette őket. Érezhető tehát, hogy itt most minden érintettnek az az érdeke, hogy megálljon az ügy, és ne gördüljön tovább. Viszont a világ nem így működik.

Van olyan mocskos ez az ügy, hogy néhányan nyomozzanak tovább.