Trófeaemelgetők 3

Sok közös van a két múlt hétvégi trófeaemelgetőben.

Nyilván a legközösebb az, hogy mindketten megnyerték az Australian Opent, mindketten megvédték melbourne-i címeiket és mindketten megvédték a világelsőségüket, ezzel pedig végleg legitimálták megérdemelt vezető pozíciójukat.

Mindketten harcos személyiségek, mindketten szeretnek küzdeni és soha fel nem adni. Mindketten képesek megoldást találni megoldhatatlannak tűnő helyzetekben is, mindketten képesek őrületbe kergetni az ellenfeleket azzal, hogy mindenre van válaszuk és mindig ők nevetnek utoljára.

Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy mindketten erős személyiségek, és éppen ezért megosztják a tenisz világot. Vannak, akik feltétel nélkül imádják őket, vannak akik - elismerve ugyan képességeiket, tehetségüket és azt, hogy most ők a legjobbak - fenntartásokkal kezelnek bizonyos lépéseiket, megmozdulásukat, és vannak, akik ki nem állhatják őket.

Megosztó személyiségek. Kedvesek, profik, sportszerűek, vidámak, minden mókára kaphatók pályán kívül.

Könyörtelenek, vérprofik, agresszívek, ellentmondást nem tűrőek a pályán.

Nem ismerik a félelmet, nem ismernek lehetetlent, ha a győzelem megszerzése a cél. Mindenáron és minden körülmények között győzni akarnak, akkor is, ha aznap épp nem megy jól, akkor is, ha az egész világ ellenük szurkol, akkor is, ha egy kis színjáték is kell a győzelemhez.

Akkor is, ha ezért néha sportszerűtlennek tűnnek.

Akkor is csak a győzelem érdekli őket, amikor 15 ezer ember szurkol ellenük Wawrinkának vagy Linek vagy bárki másnak.

Ők csakazértis győzni akarnak, és győznek is.

Ezért nyerték ők az Australian Opent, és ezért mondhatják most mindenkinek, aki a fentieket a szemükre veti: csináljátok utánunk vagy maradjatok csöndben.

Szépek, fiatalok, gazdagok, Grand Slam bajnokok, világelsők.

Ha tetszik, ha nem, Hölgyeim és Uraim: Victoria Azarenka és Novak Djokovics.