Judy Murray örül a fia eredményeinek, Raducanuban nagy potenciált lát, több nőt szeretne a teniszben

A 2023-as szezon során Andy Murray jó pár alkalommal helyet követelt magának a címlapokon, idén ugyanis képtelen rövid mérkőzéseket játszani, ráadásul ezek többségét meg is nyeri. A teniszező édesanyja, Judy Murray érthető módon boldog a fia sikereit látva, nem utolsósorban azért, mert testközelből láthatta, milyen áldozatokat hozott a visszatérés érdekében. Andy pályafutása és idei teljesítménye a Clay című lapnak adott interjúban is előkerült, de számos más témát is érintettek.

Többek között szóba került Emma Raducanu is, aki a 2021-es US Open-győzelmét követően nem igazán találta a helyét a profik között. Judy Murray azonban változatlanul nagy potenciált lát a brit tehetségben, és úgy gondolja: akár jót is tehet, ha kisebb figyelem irányul rá. Raducanu felkészítését nem vállalná el, viszont szeretné, ha több nő dolgozna a profi teniszben, és nem csak edzőként, de a sportág minden szintjén – véleménye szerint ezzel a teniszezőnők is jól járnának.

Túl sok szép emlék van. 2005-ben kezdett a touron, ez volt az az év, amikor csupán 18 évesen 3. fordulóig jutott Wimbledonban. Nagyszerű nyarat zárt, rengeteg Challengert nyert, kvalifikálta magát a US Openre is. Bangkokban lejátszotta az első döntőjét, ahol Federertől kapott ki. Az az év meglepetés volt a junior US Open-győzelem és a nehéz kezdés után. Hozzá kell szoknod a férfi Future-versenyek színvonalához, miközben senkit sem ismersz a mezőnyben, így az év elején nem is szerzett sok győzelmet. „Meg kell tanulnod ezt a szintet. Gyorsan menni fog” – emlékszem, ezt mondta neki az edzője, Pato Alvarez. És így is lett. Egy évvel a New York-i junior címét követően már a 64. helyen állt a világranglistán.

Ő volt a világelső, amikor megsérült a csípője. Élete formájában teniszezett. Ez eléggé balszerencsés dolog. A 2017-es Roland Garros elődöntőjében történt, Stan Wawrinka ellen. Utána volt pár műtétje. Erre valószínűleg ráment három év a tényleges visszatérés előtt. Mindig is hitt benne, hogy sikerülhet. Keresztülment a műtéteken, a rehabilitáción, a gyógyulási folyamaton, hogy azon a szinten teniszezzen, amin szeretne. Egészen páratlan a teherbírása. Dohában nagyszerűen mozgott, látványosan teniszezett. Mindent annak érdekében csinál, hogy esélyt adjon magának, majdnem 36 évesen a visszatérésre. A játék iránti szeretetéből mit sem veszített, és megvan benne a küzdelem iránti szenvedély is. Mindig azt mondja: „meg kell tanulnod szeretni a szenvedésből, a küzdelemből fakadó fájdalmat.” Most már négy gyereke van, lenyűgöző, hogy így is eredményes tud lenni. Példakép a fiatalabb játékosok számára.

Nyilvánvalóan imádja a teniszt, és leginkább magát a játékot, az azzal járó kihívásokat. Mindenben nyerni akar. Minél nagyobb a kihívás, annál jobban élvezi. Nekem pedig jó az, hogy ennyi mindent ki tudott hozni magából azok után, mennyi erőfeszítést tett érte.

Szerintem ezt nem tudhattuk előre. Sok dologra volt szükség, hogy újra megpróbálja felépíteni magát. Például hozzá kellett szoktatnia a testét a fém csípőhöz. Meg kellett tanulnia, hogyan óvja a testét, hogy az kellően erős legyen az ő játékához, a sok futáshoz és a küzdelemhez. Ha az Australian Openen lejátszott meccsekre gondolunk, a három napon belül végigtolt két darab ötórás összecsapásokra, elmondhatjuk, hogy sikerrel járt. Úgy gondolom, ez nagyszerű példát állít a sérüléssel bajlódó játékosok elé, mivel megmutatta: ha mindent megteszel a visszatérés érdekében, és hiszel is benne, bármi lehetséges.

Csak akkor, ha kérdez. Most már 35 éves, van körülötte egy csapat, de érzelmi támogatásra mindig szükség van. Igazán remek, amikor a család elutazik vele és szurkol neki, elvégre mi azért vagyunk ott, mert szeretjük, és nem alkalmazottként. De ez mindig is így ment. Minél nagyobb az esemény, annál stresszesebb, és ezekben a helyzetekben szükség van a barátokra és a családra. Láthatjátok, hogy a Grand Slameken az összes topjátékos mellett ott van a család, mivel a két hét hosszú idő, szükség van kikapcsolódásra is. Jó látni, hogy újra ezen a szinten tud teniszezni.

11 éves kora óta ismerem Rafát. Egy U12-es tornán láttam először játszani Franciaországban, ahol az idősebb fiammal, Jamie-vel teniszezett. Egy elképesztően nagy küzdőként, csodálatos harcosként ismertem meg. Ő is imádja a játékot. Nagyon hasonlít Andyre abban a tekintetben, hogy erősen koncentrál a céljaira. Még mindig megvan benne a vágy, hogy versenyezzen, ám a legvégén a testeden múlik, mire vagy képes. Azt pedig nem tudhatom, milyen állapotban van. Biztos vagyok benne, hogy az akarat megvan benne, és ha ezt akarja csinálni, akkor biztosan magas szinten fog teljesíteni a folytatásban. Viszont idősödünk, és ha a testünk már nem működik úgy, akkor mi sem fogunk tudni.

Évek óta beszélek erről. Minden szinten több nőre van szükség a munkaerő terén. Nézzünk végig a női touron, mennyire kevés nő dolgozik edzőként például. De nem csak ez, több női versenyigazgató, fiziós, erőnléti edző, újságíró, vagy mondjuk fotós kellene. Nemi egyenlőség terén valószínűleg a tenisz tart legelőrébb, ha a pénzdíjakat, a szponzorokat, a lehetőségeket és a médiamegjelenést nézzük. Többé-kevésbé 50-50%-ban oszlik meg a nézők aránya a férfiak és a nők között. Viszont, ha az elit teniszt nézzük, akkor az alkalmazottak többsége férfi. Több olyan nőre lenne szükség, akik a teniszezőnőkkel foglalkoznak, és akár saját tapasztalatból beszélhetnek a fizikumról, az érzelmekről, a pénzügyi nehézségekről. Sokkal nagyobb esély van arra, hogy egy nő megnyíljon egy másik nő előtt, és összességében a tour is sokkal erősebb lenne, ha több nő dolgozna.

Nem szükségszerűen. Ő egy csodálatos, fiatal sportoló, akinek remek agya van a játékhoz. Imád teniszezni, kiválóan olvassa a játékot. Úgy gondolom, fiatalon nagyon nehéz tud lenni a naptár. Tíz és fél hónap az utazásból áll. 20 évesen, ha a csapatod többségében pasik, ráadásul általában idősebbek vannak, akkor kimaradsz a társasági életből, miközben a barátaid többsége valószínűleg tanul valahol, és időnként bulizik is. Nagyszerű tehetség, és szerintem az, hogy a 80. hely körül stabilizálta most magát, az az életkorához képest jó eredmény. Remélhetőleg valamelyest kisebb figyelem irányul rá, ami lehetővé tesz, hogy nyugodtan fejlődjön tovább, bár ezen a téren a médiának más tervei vannak.

Az, ha körbevesznek a barátaid, és van egy nő a csapatodban, csak jól sülhet el, mert a nők is voltak fiatal lányok, és jobban megértik a testi és érzelmi változásokat. Vannak életmód-tanácsadói a WTA Tournak, többnyire olyan nők, akikkel bizalmas beszélgetést folytathatnak a játékosok, és ez alapvetően remek, de nem helyettesíti azt, ha van erre saját embered. Amikor ennyi mindent bele kell adni annak érdekében, hogy minden héten felkészítsd a tested a tour terhelésére, hasznos lehet az, ha van egy női tréner vagy fiziós, aki megérti a női test működését. Ezt nem konkrétan Emma kapcsán mondom, hanem úgy általában a lányokról.

Senki kedvéért nem térnék vissza a tourra, ezt már öt évvel ezelőtt is elmondtam, amikor lemondtam a Fed-kupa-kapitányi posztról. Visszatértem a gyökerekhez, többnyire azt tanítom, hogyan lehet hatékonyan tanítani a játékosokat. Én vagyok a WTA közösségi programjának az egyik globális nagykövete. A járvány miatt ez szünetelt, de pár hónap múlva folytatódik, és ezt fogom csinálni. A tenisz minden szintjéről rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem. Tudom, hogyan működik a tour, milyen áldozatokkal jár, a tenisz melletti életet, illetve a sportág üzleti oldalát is ismerem. Egészen jó helyzetben vagyok, hogy tanácsokat adjak a játékosoknak, edzőknek vagy a játékosok szüleinek. A touron lévő edzőknek teljesen el kell kötelezniük magukat a játékosok mellett, 100%-ban velük kell lenni az út során, nekem pedig nincs erre energiám.

Elégedetten láttam. Régen nagyjából minden sportágat fehér ruhában űztek. Ez aztán lassacskán megváltozott. Wimbledon pedig próbál lépést tartani az aktuális korral, és reagált az egyik igényre. Persze sokáig nem értették, hogy milyen traumát okozhat ez a menstruáló játékosoknak, akik attól féltek, mi történhet, ha a fehér ruhában játszanak. Szóval jó, hogy ez megváltozott.

A biztonsággal kapcsolatos kérdésekről, hogy a fiatal sportolók a számukra biztonságos környezetben nőjenek fel. Biztosítanunk kell, hogy jó emberek vegyék körbe őket, akik gondoskodnak az egészségükről. Az Australian Open alatt sokat beszéltek arról, hogy szükség lenne egy rendszerre, ami garantálja, hogy csak a megfelelően kvalifikált edzők legyenek ott. Mivel ez egy egyéni sportág, a játékosok többé-kevésbé szabadon dolgozhatnak azzal, akivel csak akarnak. Egyértelműen támogatnám, hogy megtaláljuk a módját, hogy biztonságosabb környezetet teremtsünk a játékosoknak.

Forrás: Clay

Minden nap hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.