Ami még az ő pályafutását is megkoronázná: Djokovic a naptári Grand Slam nyomában

Novak Djokovic a vasárnapi győzelmével ismét értékes lapokra került fel a tenisz történelemkönyvében. Hatodik wimbledoni címével a harmadik helyen áll Pete Sampras (7) és Roger Federer (8) mögött az Open érában, 20. Grand Slam-sikerével pedig minden idők legjobbja Federer és Rafael Nadal mellett.

Talán még ennél is fontosabb, hogy Djokovic abban a tudatban utazhat a US Openre, hogy a négy Grand Slamből hármat már megnyert 2021-ben, így New Yorkban a férfi tenisz történetének egyik legnagyobb eredményét érheti el. Megcsinálhatja naptári Grand Slamet, amire csak két teniszező volt képes: Don Budge 1938-ban, illetve Rod Laver 1962-ben és 1969-ben.

Vaskos kötetet lehetne teleírni azzal, mi minden változott meg a teniszben Laver 52 évvel ezelőtti szezonja óta, itt most csak néhány fontos dolgot emelünk ki. Akkoriban a US Opent még füvön rendezték, az első és a második szerváknál egyaránt a szerva-röpte volt domináns, a térfélcserét gyorsan megoldották, kortyoltak egyet a bírói szék mellett, majd folytatták tovább a játékot.

Persze még fehérben játszottak, fehér labdákkal, fa ütőkkel. Az 1969-es döntőre hétfőn került sor, 4000 néző előtt, és egy 95 perces eső után annyira átázott a talaj, hogy helikopterrel próbálták felszárítani azt. Miután elveszítette Laver az első szettet az ausztrál Tony Roche ellen 9:7-re, még arra is rákérdezett a szervezőknél, használhat-e stoplist.

Persze – érkezett a válasz, amúgy is le kell nyírnunk, tépd fel, ahogyan akarod. Laver innentől megindult, a következő szetteket megnyerte 6:1, 6:2, 6:2 arányban, a győzelemért 16 ezer dollárral gazdagodott.

Djokovic valószínűleg értékelné, hogy a Grand Slam, mint olyan, erősen kötődik az általa is nagyra becsült Davis-kupához. 1933-ban az ausztrál Jack Crawford bejutott a US Championship döntőjébe, Alan Gould, az Associated Press munkatársa pedig a bridzsből kölcsönzött kifejezéssel azt írta, a New York-i győzelmével meglenne neki a Grand Slam. Vagyis a négy trófea azokból az országokból (Ausztrália, Franciaország, Nagy-Britannia, USA) amelyek megnyerték a Davis-kupát.

Idővel sok minden változott, mégis van közös pont Budge, Laver és Djokovic történetében. Mind a hárman olyan játékosok, akik a tenisz elegáns, elitista közegébe relatíve szerény háttérrel érkeztek meg. Budge egy nyomdászként dolgozó skót bevándorló gyereke volt, munkásosztálybeli családban nőtt fel Kaliforniában, teniszezni pedig az egyik park sóderrel bevont pályáin tanult meg.

Laver – miután kikönyörgte, hogy ő is játszhasson az idősebb testvéreivel – a családi farm hangyabolyos teniszpályáján kezdett el teniszezni. Djokovic szülei egy pizzériát üzemeltettek, ő maga pedig folyamatosan váltogatta az edzéshelyszíneit, és az sem volt ritkaság, hogy a NATO épp a közelben bombázott.

Pályafutásuk kezdetét egyaránt meghatározták a csalódások, amelyekből viszont táplálkozni tudtak a későbbiek során. 1938-ban a US döntőjében Budge 5:3-nál adogathatott Perry ellen a győzelemért, de aztán – részben a rossz erőnléte és a milkshake iránti túlzott rajongására visszavezethetően – 10:8-ra elveszítette a mérkőzést. Közvetlenül utána, mint ahogyan Djokovic néhány évtizeddel később, étrendet váltott, kikerültek belőle a cukros ételek, és nagyobb hangsúlyt fektetett az erőnlétre, Berkeley Hillsnél gyakran végzett futó edzéseket.

Laver az első két wimbledoni döntőjét elveszítette, ’59-ben Alex Olmedo, rá egy évre Neale Frasr győzte le. Djokovic pedig négy évet töltött el a világranglista harmadik helyén Federer és Nadal mögött, mielőtt 2011-ben a rangsor élére ugrott volna.

Miután testben és fejben egyaránt megedződtek, Budge és Laver a maga módján forradalmasította a teniszt. 1937 elején Budge – székbíróként – a szemtanúja volt Perry és Ellsworth Vines mérkőzésének, ahol szemet szúrt neki, előbbi mennyire korán üti meg a labdákat, utóbbi pedig milyen sebességgel játszik. Egyből beugrott neki: mi lenne, ha valaki ezt a kettőt vegyíteni tudná?

1937 végére megnyerte Wimbledont, a US Championshipet, az amerikai Davis-kupa-csapatot pedig 11 év után győzelemre vezette. Budge játékának a halálos egykezes fonákja volt a kulcsa, amit a balkezes baseball-lendítése alapján tökéletesített. Ez volt a tenisz történetének első pörgetett fonákja, amely legalább annyira meghatározó ütés volt, mint Djokovic tűpontos kétkezes fonákja manapság.

Fiatal éveiben Lavernek azt mondta az edzője, Charlie Hollis, hogy ha ő szeretne lenni az első balkezes világelső, olyat kell tennie, amit korábban egyetlen balkezes sem tudott: elsajátítani a pörgetett fonákot. Ezt az ütést Laver végül – milyen véletlen – épp Budge alapján tökéletesítette. 1961-ben megnyerte első Wimbledonját, rá egy évre pedig még jobb lett, számos fegyvere közül a fonák volt az egyik.

Jules Heldman a World Tennisben így írt a Rafael Osuna elleni ’62-es elődöntőről: „Mészárlás volt. Az utolsó játékban Rafe bátran szervált, és rohant is fel a hálóhoz. Rod teljes sebességgel küldte vissza a fonákját, úgy, hogy az ütő kis híján kiesett Osuna kezéből. Mindezt ráadásul zsinórban négyszer megismételte. Rod szó szerint zsinórban négy fogadással földre küldte Osunát, az egyik leggyorsabb kezű és legtechnikásabb játékost, aki valaha teniszezett.”

A látnoki képesség és az ambíció vezette ezeket az embereket. 1937 végére Budge számított a világ legjobb amatőrjének, ám visszautasította az 50 ezer dolláros ajánlatot, ami profivá tette volna. Ehelyett inkább közölte barátaival szándékát, miszerint meg akarja nyerni az ausztrál, a francia, a brit és az amerikai versenyt, amit Crawford lehetősége ellenére ekkoriban még nem majorként emlegettek.

Budge azonban már akkoriban is átlátta a jelentőségüket, így aztán hajóra szállt, három hét után megérkezett Ausztráliába, majd megnyerte a versenyt. Miután a US Championship döntőjében legyőzte legjobb barátját és páros partnerét, Gene Makót, azt mondta, teljesítette a tenisz első Grand Slamét, év végén pedig 75 ezer dollárért aláírta első profi szerződését.

Laver a ’62-es söprését még amatőrként hajtotta végre, ám nagyon is tudatában volt annak, hogy bármennyire is nagy dolog a négy tornagyőzelem, nem szükségszerűen számított a világ legjobb játékosának, amíg nem bizonyított profiként is. Ken Rosewall, Lew Hoad és Pancho Gonzales egyaránt mesélhetne ezt-azt a fiatal trónkövetelőről, akit 63’-ról kezdve többször legyőztek.

Egy évvel Open éra kezdete után, 1969-ben már készen állt Laver arra, hogy egyeduralkodó legyen, de még így sem volt egyszerű menet. 26 mérkőzéséből 16-ot későbbi Hall of Famerekkel játszotta le, köztük mind a négy döntőjében. Valamennyi Grand Slam-tornáján legalább egyszer játszott ötszettest, két ízben 0-2-ről kellett fordítania. Legnagyobb meccsét alighanem az Ausztrál Open elődöntőjében játszotta Roche ellen.

Egy ausztrál mérce szerint is meleg napon, amikor a hőmérő 38 foknál is melegebbet mutatott, Laver 7:5, 22:20, 9:11, 1:6, 6:3-ra nyerte meg a mérkőzést. Ráadásként ez volt az az év, amely során Laver felesége, Mary várandós volt az első gyermekükkel – akinek a születését épp arra a napra jósolták, amikor a US Open döntőjét is játszották. Laver szerencséjére az időjárás és a biológia kegyes volt, így Ricky végül szeptember 27-én született meg.

A fejben és erőnlétileg is megerősödő Djokovic később maga is újradefiniálta a komplett játékosról alkotott elképzeléseinket. Hosszú éveken át az egykezes fonákot ütő, szerva-röptéző játékosokat tekintették annak, de jó ideje már Djokovic kétkezes fonákja számít domináns fegyvernek, Budge mozdulatához és Laver pörgetett ütéséhez hasonlóan.

Djokovic – és ezen a téren is fedezhető fel párhuzam közte és Budge között – fiatalon nagy hangsúlyt fektetett a tenyeresének a fejlesztésére, emellett javította a szerváját és a röptéjét is. „Mindig hittem abban, hogy a Grand Slameken tudok a legjobban teniszezni, és képes vagyok bármelyik borításon nyerni, tisztában vagyok a képességeimmel. Tudom, hogy nagyon egyben van a játékom, ami a múltban valamennyi borításon sikeresnek bizonyult” – mondta.

Idén történelmi jelentőségű eredmények születtek Wimbledonban, amelyre a torna 20 évvel ezelőtti bajnoka, Goran Ivanisevic is büszke volt. „Legutóbb ez Rod Lavernek sikerült. A 21. században senki sem tartotta ezt lehetségesnek, de mégis az. Balkáni emberek vagyunk, számunkra minden lehetséges. Amikor semmit sem várnak tőlünk, mindent megteremtünk. Nagyon különleges emberek élnek ott.”

Mivel olimpiai évben vagyunk, Djokovic előtt még az a lehetőség is adott, hogy a négy Grand Slammel együtt megcsinálja a Golden Slamet, amit csak Steffi Grafnak sikerült mostanáig, a világelső ugyanakkor a friss fejlemények miatt csak 50-50%-ra tette a tokiói részvételét. Akárhogy is dönt végül, az már biztos, hogy 2021-re történelmi idényként fog tekinteni, New Yorkban pedig a koronát is felteheti az egész éves teljesítményére.

Forrás: tennis.com

Minden reggel hírlevelet küldünk az olvasóinknak, amiben az előző nap legfontosabb sporthíreit, az elemzéseinket és persze sok más érdekességet is megmutatunk. Az Eurosport hírlevelére ezen a linken lehet feliratkozni.