Andre Agassi: „A félelemtől soha nem tudsz teljesen megszabadulni”

Andre Agassi a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársának mesélt többek között arról, miképp változott a teniszhez fűződő viszonya az elmúlt évtizedek során.

Az egyszerű válasz az, hogy a szeretet természetesen egy jóval egészségesebb és fenntarthatóbb forrása a motivációnak, mint a gyűlölet. Viszont én úgy gondolom, hogy nem a gyűlölet a szeretet ellentéte, hanem a félelem. Számomra majdnem egy teljes pályafutás kellett ahhoz, hogy megtaláljam az utat a félelemtől a szeretetig. És ezt a folyamatot az egész világ végignézhette.

Amikor összeraktam magamban, hogy miért is teniszezem profi szinten, elkezdtem megszeretni azt, amit csinálok. Az én esetemben ez szorosan összefüggött azzal, hogy rájöttem, lehetőségem van arra, hogy megváltoztassam a gyerekek életét. Például úgy, hogy segítek nekik jobb oktatáshoz jutni. Ekkor értettem meg, mennyire félrevitt engem ez az egész gyűlölet dolog.

Szerintem soha nem tudsz teljesen megszabadulni a félelemtől. Ez egy mindennapos küzdelem mindenki életében. Minden döntésünket, legyen az tudatos vagy sem, befolyásolja a félelmünk. Úgyhogy az út folytatódik. Folyamatosan igyekszem fejlődni.

Ez most egy egészséges kapcsolat. Eljutottam egy olyan pontra, ahol már nagyon objektíven tudom értékelni a dolgokat. Ez a karrierem második felében már többé-kevésbé így volt. És még most is, ahogy öregszem, fedezek fel új dolgokat a játékkal kapcsolatban. Mindig is próbáltam a tenisz közelében maradni. Ahogy követem a sportág fejlődését, egyre nagyobbra tartom.

Kétségtelen, miután visszavonultam, más dolgokra összpontosítottam. Elsősorban az alapítványomra, amely szociálisan hátrányos gyerekeknek igyekszik segíteni. Volt néhány év, amikor ez az ambíció élvezett nálam prioritást. De ebben az időben is volt néhány játékos is, akik megkerestek, és akiknek segítettem. Igaz, a dolog nem kapott akkora nyilvánosságot.

Most azonban van szabadságom, időm és érzelmi kapacitásom is arra, hogy újra előrelépjek. Nyilván megválogatom, hogy mit vállalok el, de készen állok. A Laver-kupa egy nagyszerű platform a sportágunknak, mindenkinek, aki benne van. Alig várom a dolgot, hogy jobban megismerjem a játékosokat, hogy egész évben kapcsolatban legyünk, hogy sok időt töltsünk együtt.

Eléggé intenzíven. Ritkán voltam ott a tornákon, de figyeltem a játékosok és a sportág fejlődését.

Ez egy jó kérdés. Az egésznek volt egy ritmusa, ahogy egy ország bajnokai magukkal húzták a következő tehetséges generációt. Ez volt a helyzet az USA, Ausztrália, Svédország és Spanyolország esetében is. Az, hogy új országok is becsatlakoznak, nagyszerű dolog. Itt van például az első olasz világelső, Jannik Sinner.

A játék megváltozott. Az atletikusság még fontosabb lett, ugyanis hosszabbak a labdamenetek minden borításon. Vannak, akik ehhez jól alkalmazkodtak, mások kevésbé. Én úgy látom, hogy az amerikaiak szeretik, ha a labda kiszámíthatóan pattan, és ők egy határozott terv szerint megjátszhatják azt. Itt szerintem fontos, hogy az európaiak nagy része salakon nő fel, ami rugalmasabbá teszi a játékstílusukat.

Vannak, amikor hullámokban érkeznek. Most az USA-ban egy kis hiány van az extra tehetségekből, de Németország hasonló, itt is el voltak kényeztetve az emberek, amikor Steffi Graf és Boris Becker játszott. Igaz, most itt van Alexander Zverev, aki előtt nyitva az út.

Elég jól, ahogy Párizsban is láthattuk. Pechje volt a 2022-es sérülésével, hisz így elvesztett egy jó évet a pályafutásából. De a visszatérése bizonyította, hogy a mentalitása, a fegyelme és a kitartása megvan ahhoz, hogy nagy dolgokat érjen el. Szerintem fel tud nőni Sinner és Alcaraz mellé. Folyamatosan igyekszik fejlődni, például kisebb lett a feldobása, amitől jobbak lettek a szervamutatói, és a tenyeresével is egyre inkább nyomást tud gyakorolni az ellenfelekre.

Jó móka lett volna, mert sajnos még sosem voltam a Steffi Graf Stadionban.

Igen, észrevettük. Bár a kép néhány évvel ezelőtt készült.

Nagyjából mindenhol játszottam: Stuttgartban, Hamburgban, Münchenben, Hannoverben, Frankfurtban. A németek imádták a teniszt, és értették is. Tiszteleték az ellenfeleket, úgyhogy nagyon szerettem itt játszani. Ezért is várom nagyon a Laver-kupát.

Most játszott Garros-döntőt. Szerintem egyáltalán nincs szüksége a tanácsaimra. Jó úton van, rendben lesz.

via FAZ