Indul a müncheni európai olimpia, ami sikeresebb, mint az Európa Játékok

A müncheni sportesemény központi helyszíne az 1972-es olimpiára épült olimpiai stadion és park, de a város számos sportlétesítménye és a belváros utcái is helyszínül szolgálnak. A legtöbb versenyszámot az atlétika és a kajak-kenu adja, de ezen kívül számos érmet osztanak ki még tornában, kerékpárban (országút, pálya, BMX, mountain bike), evezésben, asztaliteniszben, sportmászásban, triatlonban és strandröplabdában.

A münchenivel szimultán zajlik Rómában a vizes Európa-bajnokság (úszás, műúszás, műugrás, toronyugrás és hosszútávúszás), ami nem része az immár második alkalommal megrendezett brandnek. Nem kizárt, hogy a jövőben ismét közös égisz alatt rendezik meg, Róma azonban ugyanúgy pályázott, mint München, talán ez is oka lehetett a különválásnak.

Ez már a második ilyen közös kontinenstorna, hiszen 2018-ban Glasgow adott otthont egyszerre több sportág Európa-bajnokságának, vele egyidőben pedig Berlinben zajlott az atlétikai torna. A négy évvel ezelőttihez képest három új sportág csatlakozott (kajak-kenu, sportmászás, asztalitenisz), a vizes Eb kilépett a közös cipőből, a golf csapat Európa-bajnokságot pedig már nem rendezik meg.

De mielőtt elveszünk a részletekben, tegyünk egy lépést hátra általában a multisport-események felé, hiszen ennek a kezdeményezésnek talán az a különlegessége, hogy a többi hasonlóval ellentétben alulról építkezve, a különböző szakszövetségek összefogása után alakult. Mert minek Multisport Európa-bajnokság, ha van már Európa Játékok a sport világában?!

Való igaz, első ránézésre nem sok különbség van a kettő között: különböző sportágak európai sportolói jönnek össze, akiknek eredményeit összesítik, a játékokat egy nyitó- és záróünnepséggel összekapcsolják, ahogy az Európa Játékok esetében van, még az olimpiához hasonló lángot is gyújtanak. A 2015-ben Bakuban megtartott Európa Játékokról 2012 decemberében döntött az Európai Olimpiai Bizottság (a NOB kontinensszervezete), ezzel gyakorlatilag a sportot legrégebb óta ápoló kontinens csatlakozott utoljára a hasonló módra korábban már létrehozott játékok sorához. Ráadásul a lemaradás jelentős. Az első Ázsia és Pánamerikai Játékokat 1951-ben rendezték, de még csendes-óceáni és afrikai multisport-esemény is zajlik az 1960-as évek óta. Külön cikket érdemelne, hogy miért késett 50 évet az európai kontinens, mindenesetre idővel utolérte.

Biztos ez? Tehetjük fel a kérdést, hiszen a bakui játékok sikere nem egyértelmű, és erre mi sem nagyobb bizonyíték, mint hogy a négy évvel későbbi minszki folytatás jelentős visszaesést mutat a számokban. Bakuban 30 sportág közel 6000 versenyzője között osztottak ki 250 aranyérmet, Minszkben pedig 15 sportág 4000 versenyzője küzdött 200 versenyszámban. Ráadásul már a 2019-es és a jövőre megrendezendő krakkói játékok megrendezésre sem volt alternatív pályázó. Az is igaz, 2019-re Hollandia, 2023-ra pedig Manchester tervezett pályázni, de mindkettő visszavonta. A népszerűtlensége akkor sem enyhült, amikor a Bizottság megengedte, hogy több állam nyújtson be egy pályázatot.

A gyors krízis tehát a szervezést és a részvételt egyaránt elérte. Előbbivel rendszeresen küzd a nyári és különösen a téli olimpia is, utóbbihoz azonban valószínűleg a szervezők is több reményt fűztek. Nem ok nélkül. A hozzá hasonló Ázsia Játékok státusza régóta nagyon magasan van, ahogy az olyan nem kontinensspecifikus események is, mint a Nemzetközösség Játékok. A brit korona fennhatósága alá tartozó nemzetek közös tornája épp nem régen ért véget Birminghamben, atlétikai és úszóversenyei színvonalban és népszerűségben felveszik a versenyt a kontinenstornákkal vagy akár egy kevésbé magas színvonalú világbajnoksággal.

Külön verseny szeretett volna lenni az egyébként is túlzsúfolt európai versenynaptárban. Az olyan sportágak esetében, ahol minden évben van Európa- vagy éppen világbajnokság, egy ilyen kétes kimenetelű versenysorozat mindenképpen csak a második szint lehet. Különösen olyan sportágaknál látszott ez, amelyeknek a saját vb-je nagy presztízsű: az atlétika és a vizes sportágak.

Változatos reakciók jöttek a különböző európai szövetségektől az újonnan érkező versenysorozatra. Egyes sportágak (pl. küzdősportok) kihagyták az azévi tornát, máshol, pl. kajak-kenuban a bakui torna előtt megtartották a saját Európa-bajnokságot. A két nagy, az atlétika és az úszás pedig elküldte ifjúsági korú versenyzőit. Láthatóan kevés sportág vállalta be azt, hogy ugyanabban az évben kétszer csúcsformába kerüljön, ennek eddig Baku és Minszk esett áldozatul.

Szemmel láthatóan teljesen más szempontból közelíti meg a kérdést az újonnan, négy évvel ezelőtt indult Multisport Európa-bajnokság, némileg a fentebb említett középső kategória (az azévi tornát kihagyó sportágak csoportja) adhatta az ötletet. Egész egyszerűen nincs mód arra, hogy ugyanabban az évben kétszer is csúcsformában legyenek a sportolók. A koronavírus-járvány – egészen pontosan az egy évet csúszó tokiói olimpia – miatt a vizes és az atlétikai világbajnokságot is az Eb-vel egy évben rendezték, utóbbi esetben alig pár hét különbséggel. Sőt, a Nemzetközösségi Játékok, amely bizonyos nemzeteknél hasonló nagy presztízzsel bír, még sűrűbbé tette a nyarat.

A külön-külön megrendezett asztalitenisz vagy torna kontinensviadalra kevesebben kíváncsiak, mintha azok egy időben, egy helyen vannak megrendezve az úszó és atlétikai számokkal.

Az úszóversenyek, mint fentebb említettük, az idei évben külön helyen vannak, de a sikeres rendezvény arra húzhatja a meglévő energiákat, hogy tovább összpontosuljon, aminek további érdeklődést generáló hatása lehet.

Az egyre csökkenő érdeklődésű Európa Játékok mellett a Multisport Eb számai növekednek. A négy évvel ezelőtti Glasgow-Berlin tengelyen megtartott eseményre 3800 sportoló érkezett, idén Münchenben már 4700 versenyzőt várnak, ehhez csatlakozik még kb. 1500 sportoló a vizes Európa-bajnokságon. Összehasonlításképpen: Tokióban kb. 12 000 sportoló gyűlt össze az olimpián, mondhatjuk tehát, hogy a projekt hamar elérte a csúcsát. Tovább talán nagyon nem is kell nőnie, hamar szembetalálná magát az olimpiákra is jellemző rendezési nehézségekkel.

A magyar színeket a strandröplabda kivételével minden sportágban képviseli legalább egy sportoló. A legnagyobb kontingens az atlétikai, 40 fővel képviselteti magát a nemrég záruló eugene-i vb-re csak két fővel érkező magyar csapat. Az úszók 25-en érkeznek Rómába, a kajak-kenu müncheni számait, amely versenyszámok jövő csütörtökön indulnak, még nem ismerjük. A többi sportág 49 sportolót delegál, az úszók és a női tornászok személyében pedig már az első nap is lesz kinek szurkolni.

Az úszókkal kapcsolatos minden hírt és információt ebben a megacikkben írunk meg, ahogy a többi eseményről is rendszeresen beszámolunk a következő másfél hétben.