Péni István: „Minden tiszta sportoló rémálma, hogy megmérgezik.”

Az immáron kétszeres Európa-bajnok sportolóval edzése után, Tokió előtt beszélgettünk.

Botrány a világkupa-döntőn, mérgezés, szabotázs, nyomozás, dopping, eltiltás. A magyar sportlövősport elmúlt néhány hónapjának kulcsszavai, és valóban: ezek nem az olimpiai siker előszobájában szoktak elhangozni.

Minden azon a márciusi világkupa-versenyen kezdődött. Az első hírek arról szóltak még, hogy Péni és egy másik társa, Pekler Zalán nem áll ki a csapatdöntőre a harmadik tag, Sidi Péter fegyvere miatt. A különös hír kisebb visszhang után elült, májusban azonban robbant a bomba: Péni István pozitív doppingtesztet produkált. Nem sokkal utána azonban azt nyilatkozta: szabotázs áldozata lett, és biztonsági felvételekkel tudja bizonyítani, hogy ismeretlen személy, de láthatóan a magyar csapat valamely tagja bement a szállodai szobájába, és doppingszert csempészett az italába.

A doppingvád alól végül felmentették, Sidi Pétert pedig – a fentiek miatt – a héten a Magyar Sportlövő Szövetség másodfokon is, ezúttal két évre eltiltotta a versenyzéstől.

Kettős érzés van bennem. Egyrészt jó lett volna járvány nélkül megrendezni az olimpiát, mert azokat a körülményeket már ismerjük Rio után. Azt viszont nem tudtuk, mivel kell megküzdeni 2021-ben, egy ilyen speciális helyzetben megrendezett eseményen. Abból a szempontból viszont előny, hogy az elmúlt egy évben tovább tudtam fejlődni. Kimaradt persze egy hónap, amikor a doppingvétség gyanúja miatt nem tudtam edzeni. Érzem is, hogy nem vagyok abban a 100 %-os formában, mint előtte voltam. Mentálisan viszont megerősített, hogy egy évek óta húzódó probléma most hosszú távon is megoldódhat.

Nagyjából 2015 óta kapok zaklatásokat a csapattársamtól. Korábban kérdezték tőlem, miért nem állok ki, és mondok el mindent, de nem volt célom lejáratni versenytársaimat. Mindig abban hittem, hogy a versenyzésnek a lőállásban kell eldőlnie. Igyekeztem kerülni, hogy boruljon minden, amíg lehet.

Ketté kell bontani a kérdést. Az, hogy az indiai világkupán Pekler Zalán és én visszaléptünk a döntőtől, szerintem indokolatlanul nagy visszhangot kapott. Ebben a nyilvánosságban pedig már nem lehetett nem beszélni a csapatban meglévő viszályról.

Egy másik történet, hogy április közepén megjött a pozitív doppingeredmény, ami aztán májusban a sajtóban is megjelent. Szerencsém volt, hogy mindenki hitt az ártatlanságomban, hogy itt legfeljebb valami baleset történhetett. Nem tudtuk, mikor derül ki a sajtó számára, és mi a Nemzetközi Szövetséggel egyetértésben szerettük volna minél tovább halogatni, hogy erről közleményt adjunk ki. Szerencsére sikerült is, és nagyjából akkor kerültek nyilvánosságra a részletek, amikor a vizsgálatok is már lezajlottak, és az ártatlanságomat igazolták. Még ezelőtt ráadásul a hazai szereplők – az Újpesti Torna Egylet mint egyesületem, a Magyar Sportlövő Szövetség és a Magyar Olimpiai Bizottság – is teljességgel mögém álltak. A nemzetközi szövetségének is egy komplett csomagot tudtunk beadni. Nem csak a videofelvételeket, hanem egy nagyobb dokumentációt.

Nem gondoltam, hogy egyszer ilyenen keresztül kell menni, minden tiszta sportoló rémálma, hogy egyszer megmérgezik. A történtek után nagyon sok élsportoló hívott a telefonon, ők is ezt mondták. Ez is segített tudatosabbá válni: odafigyelni a lőtéren, gondosan vigyázni a vizemre stb.

Azért időben elég közel volt minden, hiszen az Európa-bajnokság előtt két nappal mentettek fel az eltiltás alól, de a szövetség már javasolta, hogy készüljek. De amúgy igen, nagyon felszabadító érzés volt, leesett egy teher. Magamnak is fontos volt megmutatni, hogy minden terhelő körülménnyel meg tudok küzdeni. De nemcsak magamért küzdöttem, hanem mindazokért, akik végigkísértek, mellettem voltak, hittek az ártatlanságomban. Szerencsére rengeteg segítséget kaptam, nagyon sok nevet és szervezetet fel tudnék sorolni.

Szerintem ezek éppen előnyömre szolgálnak, ez a kiemelt figyelem semmiképp nem hátrány. Olyan szinten hozzá kellett szokni március óta a médiaérdeklődéshez, hogy már nem érzem különlegesnek. Könnyebb elviselni a negatív kritikát is. Mindenkinek szíve joga, hogy kinek az igazában hisz, látja-e az egyértelmű dolgokat.

Egyetlen célom, hogy versenyezzek. Szerencsére nagyon inspiráló csapattal megyünk Tokióba. Együtt készülünk, és nagyon fogunk örülni egymás sikereinek.